Személyes feladat kiosztás történik itt.

1Pét 5,1-4 - A presbitereket, akik köztetek vannak, kérem - mint elöljárótársuk és Krisztus szenvedésének tanúja és az ő dicsőségének is részese, amely a jövőben ki fog nyilvánulni: - legeltessétek Isten nyáját, amelyet rátok bíztak. Viseljétek gondját, ne kényszerűségből, hanem szabad akaratból Isten szerint; ne rút nyerészkedésből, hanem buzgóságból; nem uralkodva a választottak fölött, hanem szívből, mint a nyájnak példaképei. S ha majd megjelenik a pásztorok Fejedelme, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koronáját.

Zs 22 - Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezetett engem. Felüdítette lelkemet, és az igazság ösvényein vezetett az ő nevéért. Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem. Asztalt terítettél számomra azok előtt, akik szorongatnak engem; olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted. Mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.

Mt 16,13-19 - Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ők ezt felelték: „Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.” Erre megkérdezte őket: „És ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Jézus azt felelte neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. És mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.”

Személyes feladat kiosztás történik itt. „Te Péter vagy …”, „Neked adom a mennyek országának kulcsait.” Ez egyértelmű kijelentés, felszólítás. De, mert Jézusról van szó, ez egyben kinevezés is, mely az Atya szavával egyező megbízás. Azonban ez nem csak kötelesség, hanem felelősség is. Azért a közösségért, és azért a szolgálatért, melyet Jézus hagy rá Péterre.

A folytatás, Aki egyenes ágú örököse Krisztus szolgálatának. Ő ott áll a kereszt alatt, és ott áll döbbenten az üres sírnál. De ott van Jézus színeváltozásánál, amikor elhangzik az Atya szava: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” [Mt 17,5].

Péter az, aki Jézus korholását, rendreutasítását és bizalmát egyformán ismeri. Ebben az összefüggésben érti meg szenvedését is, majd halálát és feltámadását, küldetését, és ígéretét is. Jézus teljes bizalmát élvezi: „erre a kősziklára fogom építeni egyházamat”!

Két dolog lehetséges: vagy nem tulajdonított túl nagy jelentőséget Jézus az egyházának, vagy Péterben, majd utódaival, az egyházában lehetőséget ad az ember számára. Ez a lehetőség egyenértékű azzal, amit Isten a teremtéskor bízott az emberre. Az egyetlen Isten, a maga teljességéből részt ad az ember számára. Isten kreálja meg az embert, de az embernek ehhez tudatosulttá kell lennie, felnőni ehhez az isteni bizalomhoz, hogy Isten méltóságának társává lehessen.

Ez a megállapításom azonban, értelmezésem szerint, úgy érvényes a pápára, mint az egyház legkisebb szolgájára is. És itt, az egyház fogalma alatt értem mindazokat, akik Krisztus-hívők vagyunk. Akik elfogadjuk Jézusban a megnyilatkozó, megnyilvánuló Istent, mint az istenfiúság egyedüli megtestesítőjét, és az Isten háromszemélyű mivoltának megtestesült jelenlétét az anyagi természetben. Úgy értelmezhető ez, hogy lekorlátozom az Isten működési területét a keresztényekre. Azonban ez az értelmezés hibás, és szándékos félrevezetés lehet csupán. Hiszen, e közösségből csak az zárhatja ki magát, aki Isten méltóságát nem ismeri, nem tiszteli; ezzel egyetemben az embert sem képes úgy tisztelni, mint Isten rendelését, hasonlatosságát. Mert az embernek önmagát annyira becsülni kellene, hogy elfogadja azt a tényt, miszerint egyedüli társa magányosságában nincs Istenen kívül. Nem képes érteni őt még egyetlen ember sem úgy, ahogy értheti és elfogadhatja az Isten!

Én, ma, ebben a kontextusban látom Péter megszólítását, kinevezését, felhatalmazását; tulajdonképpen megjelölését. Aki – hiszem, hogy - személyes feladatában nem képes megfelelni önmagában, csak Istennel közösségben. Ami egyedüli és személyes problémája. De nem nélkülözi, nélkülözheti a világ hozzá való viszonyában elfogadását, elismerését. Add meg Istenem, hogy a Szentlélek működése által úgy Péter, mint minden ember közötti viszony a kegyelem által legyen biztosított, garantált, működőképes! Ámen