Minden példázatban, tanításban, közlésben

Jak 2,1-9 - Testvéreim, a mi dicsőséges Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek legyen mentes minden személyválogatástól. Mert ha belép a ti közösségetekbe egy ember aranygyűrűvel, fényes öltözetben, és belép egy szegény is piszkos ruhában, s ti arra figyeltek, aki drága ruhába van öltözve, és azt mondjátok neki: „Foglalj itt helyet kényelmesen”, a szegénynek pedig azt mondjátok: „Te csak állj meg ott vagy ülj a lábam zsámolya elé”, vajon nem ítélkeztek-e magatokban, s nem lettetek-e gonosz felfogású bírákká? Halljátok, szeretett testvéreim! Nem a szegényeket választotta ki Isten ezen a világon, hogy gazdagok legyenek a hitben, és örökösei annak országnak, melyet azoknak ígért, akik őt szeretik? Ti pedig tiszteletlenséggel illettétek a szegényt. Nem a gazdagok nyomnak el titeket, s hurcolnak benneteket a törvény elé? Nem ők káromolják azt a nagy nevet, amelyről el vagytok nevezve? Ha teljesítitek a királyi törvényt az Írás szerint: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” [Lev 19,18], jól teszitek. De ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, s a törvény ítél el titeket, mert megszegtétek azt.

Mk 8,27-33 - Jézus ezután elment tanítványaival Fülöp Cézáreájának falvaiba. Az úton megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ők azt felelték neki: „Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig egynek a próféták közül.” Erre megkérdezte őket: „És ti kinek tartotok engem?” Péter felelt neki: „Te vagy a Krisztus.” Ő ekkor a lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla. Ezután elkezdte őket tanítani arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. El kell, hogy vessék a vének, a főpapok és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és három nap múlva föl kell támadnia. Egész nyíltan mondta el nekik ezt a dolgot. Ekkor Péter félrehívta őt és kezdte lebeszélni. De ő megfordult, a tanítványaira tekintett, és megdorgálta Pétert ezekkel a szavakkal: „Távozz előlem, Sátán! Mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével.”

Minden példázatban, tanításban, közlésben, ami a szentírásban ma aktuális, megszólít, két dolog egymásra hatása, megnyilvánulása a fontos. Az ember töredékessége, meg nem értése az egész és teljesség iránt. Másrészről pedig az a tökéletesség, időtlen és állandósult szentség – szándékolt tisztaság, őszinteség, nyitottság, amivel a töredékes, esetlen és önmagát Istenben felismerni nem képes embert „ostromolja” Isten. Ezt a kettősséget nem szabad a megalázottság szemszögéből, a kiábrándultság depressziójából szemlélnünk. Ellenben, pontosan abból a szabadságból, és szabadulási ösztönnel, amivel a rabul ejtett állat is próbál kelepcéjéből szabadulni. Elképzelem, ahogy Isten látja az embert. Aki vergődik szorult helyzetében, labirintusában, jár körbe, körbe ketrecében, mert nem veszi észre, hogy nyitva van az ajtó, amin ebből a kelepcéjéből távozhatna. És ezt az ajtót pontosan Isten tárja ki az ember számára. Ez az ajtó Jézus, a Krisztus, és a Benne, magát kinyilatkoztatni akaró Atya. Ez a gondolat Jakab apostol mai tanítása kapcsán formálódott meg bennem. Mert ugye, a mai gondolkodás – a világi gondolkodás – arra ösztönöz, hogy akkor is tekintsem magam személyválogatónak, ha a szegényt kínálom hellyel, azt emelem talapzatra. Egyáltalán, képesek vagyunk, mi emberek személyválogatás nélkül, skatulyázás nélkül viseltetni embertársainkkal? Ha nem, akkor mi értelme van annak, hogy bekerül a szentírásba egy ilyen részlet? Mert látásmódunkat, a magunk viszonyulását az élethez, életünkhöz, a világhoz; de Istenhez, az Atyához, Jézushoz, és a Szentlélekhez is; a jóhoz és a rosszhoz akarja a szentírás alakítani. Persze, mondhatják, de azok már a gonoszság hatalma alatt mondják, hogy agymosás. De, akik ezt mondják a szentírásra, azok nem veszik észre, hogy ugyanezzel a jelzővel illethetnek minden médiából fröcsögő, pénzért, drága adóforintokért készített programot? Legyen az reklám, vagy sorozat műsor, de még a hírek is. Nem de, ezek mind befolyásolni, alakítani, a világ szája íze szerinti fogyasztás élénkítésére törekvő termékek? Vegyél pénzt, költekezz, adósodj el, csak, hogy uralkodhasson rajtad az, aki ettől meggazdagodik. Megmondhassa számodra, hogy neked mi jó, és mire van szükséged! Ki az aki ad, és ki az aki elvesz tőled valamit, vagy mindent? Ki az, aki minősíteni próbál, és ki az, aki megaláz, rabszolgává tesz? Tudjuk vajon mindig helyesen megítélni a dolgokat?

Talán a vénekkel, a főpapokkal és az írástudókkal alkura biztatta Jézust Péter. Hogyan értsem Jézus elutasító, rendre utasító szavait? Hogy érti ezt, hogy "távozz tőlem Sátán!"?

Úgy gondolom, hogy nem Péter szavaira, és nem is Péterre vonatkoznak e szavak. Tudom, hogy általában másképpen értelmezik ezt, mégis, most én ezt nem így értem. Az bizonyos, hogy e kijelentését Péter szavai nyomán teszi meg Jézus, azonban annak ismeretében, amit korábban hallottunk tőle: az embert az szennyezi be, ami belőle kijön (l.: Mk 7,15). Péter szavai nyomán Jézusban felvillanó kísértésre szóló elutasítás fordul ki a száján. Bizonyos, hogy rádöbbent Jézus, a Szentlélek kegyelméből, hogy meg lehetne úszni ezt a szenvedést, de nem ez az Atya szándéka vele. Neki más a dolga itt, és ezzel a dologgal. Pontosan azért kell beszélnie apostolainak erről, hogy ő maga is felkészüljön rá, emberi mivoltában. Ahogy ott a negyvennapos pusztai megkísértésekor is meg kellett Jézusnak küzdenie a kísértéssel, úgy itt is. Persze, ebből Péternek is értenie kellett, hogy a világ gondolkodása nem azonos Isten gondolatával, ugyanakkor nem a gondolatban rejtőzködik a Sátán, hanem az emberben, akit képes lehet félrevezetni, elcsábítani.

Jézus, kísértést szenvedett Péter szavai nyomán. Péter bűnt követett el? Nem gondolnám, bár a világ tapasztalatával, az emberi ügyeskedés, és fondorlat ismeretében lehetőséget látott rá, hogy ne történjen meg az, amiről Jézus beszélt. Mert szívében, lelkében és eszével - emberként - tiltakozott az ellen, hogy Jézust elveszítse. Nem értette, hogy miért kellene annak megtörténnie, és az miért lenne jó a számukra, vagy akár a világ számára. Mi emberek nem látjuk helyesen az összefüggéseket, mert töredékes az ismeretünk. Nem ez a bűnünk! A bűnünk az, hogy nem vagyunk képesek alárendelni, alávetni magunkat annak a bölcsességnek, annak az akaratnak, bizalomnak, hitnek, amit Isten kér tőlünk, hogy elnyerhessük az által kínált boldogságot. Amikor a magunk boldogság szerző akciója fontosabb a számunkra, az a bűnünk.

Mi már Jézus feltámadását követően kell, hogy mindent sokkal világosabban értsünk. Amire ott, akkor az apostoloknak nem volt módjuk. Vallom, hogy a mi bűnünk sokkal nagyobb, mint Péteré lehetett. Mert amikor lehetőségünk van a szentírás alapján döntenünk, vagy a magunk emberi bölcsességét választani, hogy döntünk? Ugye hányszor a pillanat, a pillanatnyi érzelmi állapotunk, kedvünk az ami befolyásolja a döntésünket? Nincs döntésünkben sokszor távlat, összefüggés elmélet kibontása, vagy elcsendesülés, és megkérdezve az Urat: mit szeretnél, mit tegyek? Talán még el is hallgattatjuk lelkiismeretünket. Az aztán a leggaládabb, amikor ezek után azt mondjuk, hogy Isten ezt súgta nekem, hogy így, vagy úgy döntsek. Bizony, álságosak vagyunk, és magunkat is sokszor becsapjuk. És nem mondjuk, hogy "távozz tőlem Sátán!"

Ma csatlakozom P. Jeffrey Bowker imádságos szavaihoz: Uram, Benned rejlik kezdetem, benned van elrejtve életem küldetése, benned rejlik jövőbeni boldogságom. Add, hogy ne az alapján becsüljem meg a jövőt, hogy én mit gondolok, mit tehetnék érted, hanem sokkal inkább aszerint, hogy mit tud kezdeni a Te hatalmad az én életemmel. Add, hogy ez az ima meggyőzzön engem annak szükségességéről, hogy minden nap be tudjalak fogadni téged az imában, a szemlélődésben, és a kegyelem és megtérés szentségi életében.

Szent Pálnak az efezusiakhoz (Ef 3,16-20) intézett szavai nyomán imádkozom: Add meg nekem, dicsőségednek gazdagsága szerint, hogy Lelked által megerősödjek benső emberré. Hogy a hittel Krisztus lakjék szívemben. A szeretetben gyökerezve és arra alapot vetve majd fel tudom fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, és megismerve Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét. Így akarok betelni az Isten egész teljességével. Annak pedig, aki bennünk működő erővel mindent megtehet azon felül is, amit mi kérünk vagy megértünk, legyen dicsőség az Egyházban és Jézus Krisztusban minden nemzedéken át, örökkön-örökké! Ámen.