Úgy tűnik nekem

Jak 1,1-11 - Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét nemzetségnek! Mindig örömnek tartsátok, testvéreim, ha különféle kísértésbe estek, hiszen tudjátok, hogy a hitetek megpróbálása béketűrést szerez. A béketűrés pedig tökéletességre viszi a tetteket, hogy minden fogyatkozás nélkül tökéletesek és feddhetetlenek legyetek. Ha pedig valaki közületek szűkölködik bölcsességben, kérje azt Istentől, aki mindenkinek bőven ad, szemrehányás nélkül meg fogja adni neki. De ne kételkedve, hanem hittel kérje, mert aki kételkedik, hasonló a tenger hullámához, amelyet a szél fölver, és ide-oda hajszol. Az ilyen ember ne gondolja, hogy kap valamit az Úrtól. Minden útján állhatatlan a kettős lelkű ember. A szegény sorsú testvér azzal dicsekedjék, hogy felemelték, a gazdag viszont azzal, hogy megalázták, mert el fog tűnni, mint a fű virága. Fölkelt ugyanis a nap perzselő hevével, kiszárította a füvet, lehullott a virága, s tönkrement a színpompája; így fog a gazdag is elhervadni az ő útján.

Mk 8,11-13 - Mikor kiszállt, a farizeusok elkezdtek vele vitatkozni, és kísértették őt, égi jelet kérve tőle. Ekkor lelke mélyéből felsóhajtott és azt mondta: „Miért kér jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom nektek: nem kap jelet ez a nemzedék.” Azután otthagyta őket, ismét a hajóba szállt, és átkelt a túlsó partra.

Úgy tűnik nekem, hogy a mai olvasmány gondolata a tegnapiba kapcsolódik.

Pál azt mondta tegnap: "Bölcsességet a tökéletesek közt hirdetünk, de nem ennek a világnak bölcsességét, ... ; hanem Istennek titokzatos, elrejtett bölcsességét hirdetjük, amelyet Isten öröktől fogva előre elrendelt ..." Amit ma Jakab így folytat: " A béketűrés tökéletességre viszi a tetteket, hogy minden fogyatkozás nélkül tökéletesek és feddhetetlenek legyetek."

No lám. Az embernek eszközrendszere van rá, hogy az Isten részévé válhasson. Amire Isten úgy teremtette őt, hogy szabad akaratából, képességei által válhasson azzá. Élek-e ezzel a lehetőségemmel? Jakab még azt is tudtunkra adja, hogy, ha akarok "minden fogyatkozás nélküli tökéletességre és feddhetetlenségre" jutni, akkor az ahhoz szükséges bölcsességet, ha nem rendelkezem azzal, merjem, tudjam kérni. Kitől? Egyenesen Istentől! Tehát, ne vaktában a teremtőtől, a mindenhatótól, vagy bármi más néven nevezett személytelen személyiségtől, hanem Istentől! Aminek feltétele az, hogy Istent képes legyek nevén nevezni. Személyében féljem és tiszteljem Istent, aki kész rá, hogy magához emeljen engem. Mert, hova akarok eljutni akkor, ha nem tudom a célt a magam számára meghatározni? Hogyan váljon célommá az, amit nem vagyok képes tisztelni, félni, csak azért, hogy hozzá elérhessek?

Az ember nagy dilemmája: van e olyan személy, aki nagyobb nálam? Aki tartogat számomra olyan közeget, mely megment szétesettségemből, töredékességemtől, értetlenségemtől, láthatóvá téve az összefüggéseket, biztonságommá, és bizonyosságommá lehet?

Jézus szavai Máténál e jelenetben úgy hangoznak el, hogy „a gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás jelét. Ezzel otthagyta őket és elment.” [Mt 16,4] E szavak már ismétlések Máténál, mert a 12,39-ben is olvashatjuk Jézus e szavait, szinte azonos megfogalmazásban. Amiből arra következtetek, hogy ilyen formában valószínűleg elhangozhatott. Amit azért említek meg itt, mert jelek vannak, ahogy azt az előbbi elmélkedésemben kibontottam. Szerintem, csak az a kérdés, hogy én, az ember, érzékennyé teszem-e magam Isten jelzéseire, vagy elmegyek-e mellettük?

Sokszor nem vesszük észre, mert figyelmünk középpontjában nem Isten van. Hagyjuk, hogy elvonják figyelmünket Róla. Kitépettetünk Isten jelenvalóságából, és mi hagyjuk, vagy balgán ezt észre sem vesszük, hogy elválasztottak Tőle.

Bizony, erre is az imádság a megfelelő eszköz. A dialógus megtartása, kikényszerítése magamtól, Istennel!

Istenem, bölcsességed lelkét add nekem, hogy békességemet megtaláljam. Mert fogyatkozás, hiány nélkül, tökéletességedre és szentséged jelenlétében eggyé lenni vágyom Veled! Ámen