Jézus nagyon jól tudja

1Kir 3,4-13 - Elment tehát Gibeonba, hogy ott áldozzon - az volt ugyanis a legfőbb magaslat -, s ezer áldozati állatot mutatott be Salamon egészen elégő áldozatul azon az oltáron, Gibeonban. Éjszaka aztán megjelent az Úr Salamonnak álmában és azt mondta: „Kérj, amit akarsz, s megadom neked.” Azt mondta erre Salamon: „Te a te szolgáddal, apámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, minthogy hűséggel, igazsággal s irántad egyenes szívvel járt színed előtt: megőrizted iránta nagy irgalmasságodat, s fiút adtál neki, s az ma az ő trónján ül. Nos tehát, Uram, Isten, te királlyá tetted szolgádat, apám, Dávid helyett: de én kicsiny gyermek vagyok, s nem tudok kimenni-bejönni, s itt áll szolgád a nép között, amelyet kiválasztottál, e mérhetetlen nép között, amelyet sokasága miatt megszámlálni, s megolvasni sem lehet. Adj tehát szolgádnak értelmes szívet, hogy ítélni tudja népedet, s megkülönböztethesse a jót és a rosszat, hisz ki tudná ítélni e népet, ezt a te hatalmas népedet?” Tetszett e beszéd az Úrnak, hogy ilyesmit kért Salamon. Azt mondta azért az Úr Salamonnak: „Mivel ezt kérted, s nem kértél magadnak sem hosszú életet, sem gazdagságot, s nem kérted ellenségeid életét, hanem bölcsességet kértél magadnak, hogy igazságot szolgáltathass: íme, szavad szerint cselekszem veled, s olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád hasonló sem előtted nem volt, sem utánad nem lesz. Sőt amit nem kértél, azt is adok neked: olyan gazdagságot tudniillik és dicsőséget, hogy hozzád hasonló még senki sem volt a királyok között sohasem.

Mk 6,30-34 - Az apostolok ismét összegyűltek Jézus körül, és mindnyájan beszámoltak, hogy mi mindent tettek és mit tanítottak. Ő ekkor azt mondta nekik: „Gyertek félre egy magányos helyre, és pihenjetek meg egy kicsit.” Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy még enni sem volt idejük. Bárkába szálltak tehát, és félrevonultak egy elhagyatott helyre, egyedül. Sokan látták azonban őket, s észrevették, amikor elmentek. Minden városból futottak oda gyalog, és megelőzték őket. Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok [Ez 34,5], és sok mindenre kezdte őket tanítani.

Jézus nagyon jól tudja, hogy szükség van a visszavonulásra, a magányra és a pihenésre. Én úgy gondolom, hogy Jézus itt nem csak arra gondol, hogy fizikailag megpihenni, hanem lelkileg is. Hogy képes legyen az ember kissé eltávolodni az eseményektől, melyek történése sodorta, vitte, és talán elragadtatta is. Ebben a nyugalmi állapotban lehet kiértékelni, elrendezni, hogy ami történt, amiben benne voltam, abban hol az én helyem. Mit tettem, miért tettem, ki az, akiért tettem, ki az, aki által megtenni képes voltam - ami megtörtént, és így tovább. Ez az az idő, ami Isten jelenlétébe emelhet, és emelheti az eseményt – a számomra – mely történéssé lett, és történelemmé a számomra.

Ahogy Salamonról olvassuk. Hálát adni, dicsőíteni Istent elvonult. Ahol mód nyílik rá, hogy Isten jelenlétében vizsgáljam meg magamat, és a velem történteket. Elismerni azt, amire érdemtelenül lehetőséget adott a számomra az Isten, amivel szolgálhattam Őt.

Ha Isten jelenlétébe vagyok, helyezem bele magamat, akkor kevés az esélyem arra – úgy remélem – hogy önámító, és öntömjénezővé legyek. Az ember jó, ha megérti és felismeri, hogy kicsinysége bármit elérni kevés ahhoz, amire jutott, vagy juthat.

Jutalmam nem az, hogy cselekvésemben megdicsőülhetek, hanem az, hogy Istent megdicsőíthetem!

Persze, a magány, a csend, az eltávolodás az eseményektől alkalmas arra is, hogy kétségeinket tisztázzuk. Ne csak önmagunkra próbáljunk ott ránézni. Ott meg kell látnunk azt is, mi az ami a gonosztól való cselekedeteinkben, és mi az, ami Istentől való. De azért kell ezt magunkban tisztázni, hogy Isten lábai elé tudjuk tenni gonoszkodásainkat, gonoszságainkat, bűneinket, még – már a kísértésben, hogy annak helyét betölthesse szeretetével, könyörületével, irgalmával, és kegyelmeivel. Ez a kiüresedés alkalma, ami után békességgel nyomhat el bennünket a fáradtság. A megérdemelt pihenés Isten jelenlétében már. Amikor képes megszólítani, pontosabban, amikorra már képesé lehetünk rá, hogy meghalljuk az Igaz Lélek megszólítását, válaszát addigi töprengésünkre. Mikor a kamrában az ember rendet rak, akkor szokott rájönni, hogy mi az ami már romlott, és ki kell dobni, vagy mi az ami felesleges, már értéktelen, és mi az, ami örömmel tölti el. De jó, hogy eltettem azt a befőttet, vagy paradicsom pürét, vagy lekvárt. Van mit elővenni, van miért hálát adni, megköszönni, örülni. Már úgy, mint ajándékomnak. Ugyanakkor eltávolodni, elválni azoktól, amik nem jelentenek értéket, már nem fontosak a számomra, vagy tudomásul kell vennem, hogy azokra már nem lehet szükségem. Igen, meg kell dolgozni azzal lélekben is, amibe fizikailag belefáradtam. Hogy minden a maga helyére kerüljön, elrendeződjön a magam kis kamrájában. Szívemben, elmémben, lelkemben. Testben és lélekben jóleső legyen a fáradtság, elrendeződjön, és helyére kerüljön minden.

Kell erre szánnom az életemben időt, időről időre. De ahhoz, ezt megelőzően, képessé kell tenni magam rá, hogy tudjak Isten jelenlétéből szemlélni mindent, még önmagamat is. Ez történhet meg egy lelki alkalommal, egy kurzuson. Ha kereszténynek tartom magam, akkor törekednem kell rá, időt kell szánnom rá, hogy Isten jelenlétébe kerüljek. Ne önmagamhoz, és ne a másik emberhez mérjem magam, hanem ahhoz, aki az Igazság, a Szent, és akiben kétségeim elmúlnak, hogy bizonyossággá és biztonságossá válhassanak lépéseim.

Segíts Istenem, hogy figyelmeztetésedet, meghívásodat, intésedet, és szólításodat meghalljam, és engedelmeskedni Neked, képes legyek! Ámen