Isten alázatosságának megrendítően szép üzenete ez a mai nap

Mal 3,1-4 - Íme, én elküldöm angyalomat, hogy elkészítse az utat színem előtt, és csakhamar eljön templomába az Úr, akit ti kerestek, s a szövetség angyala, akit ti óhajtotok. Íme, már jön is, - mondja a Seregek Ura. - De ki tudja elviselni az ő eljövetelének napját, s ki állhat meg az ő láttára? Mert ő olyan, mint az olvasztó tűz, és mint a posztóványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester, és salaktalanná teszi Lévi fiait; és megtisztítja őket, mint az aranyat és mint az ezüstöt, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak, és tetszeni fog az Úrnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint a hajdankor napjaiban, és mint a régi esztendőkben.

Zsid 2,14-18 - Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által lerontsa azt, akinek a halál fölött uralma volt, az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott. Mert bizony nem az angyalokat karolta fel, hanem Ábrahám utódát karolta fel [Iz 41,8-9]. Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez [Zsolt 22,23], hogy irgalmas legyen, és hűséges főpap Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit. Mivel ő maga is megtapasztalta a szenvedést és a kísértést, segítségükre tud lenni azoknak, akik kísértést szenvednek.

Lk 2,22-40 - Mikor pedig elteltek a tisztulás napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: „Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve” [Kiv 13,2.12], és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: „Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát” [Lev 12,8]. Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt benne. A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt: „Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a te megváltásod [Iz 40,5], melyet minden nép színe előtt készítettél [Iz 52,10], világosságul a pogányok megvilágosítására [Iz 42,6; 49,6] és dicsőségére népednek, Izraelnek” [Iz 46,13]. Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: „Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak; és a te lelkedet tőr járja át - hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.” Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után; nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte az Urat, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Izrael megváltását. Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt vele.

Isten alázatosságának megrendítően szép üzenete ez a mai nap. Ugyanakkor, vagy talán pontosan ezért, nincs benne semmi álnokság, képmutatás, vagy pózolás.

Isten őszinte emberre figyelését, és az emberért való törekvését kell felismernünk a mai nap történésében. Az éppen akkor, abban a korban érvényes törvénybe bele áll Isten, és találkozásra lép az igaz emberrel.

És, az igaz ember felismeri a jelekben, az éppen történő történelemben Isten jelenlétét, jelenvalóságát, és a jelenvalóban Isten üzenetének beteljesülését!

Ki mutat be és mit? Kit mutatnak be és kinek? Ki az, aki a találkozásban megszentelődik valójában? A nagy kérdés az, hogy ebben a történelmi pillanatban, ami kétezer éve történt, de az én esetemben történhet éppen most, megtörténik e velem? Történésemmé lesz-e a megigazulásom? Megérint-e engem Isten Szentlelke, ahogy megérintette Simeont, és megérintette Anna asszonyt? Az Istennel találkozás pillanata elérkezett-e az én életemben? Vagy, várnom kell még, hogy olyan szentéletűvé váljak, hogy létrejöhessen a találkozásunk, Isten és ember között? Mert a történet nem azon múlott csupán, hogy Mária és József elvitték Jézust a templomba, hanem azon is, hogy a Lélek ösztönzésére Simeon bement a templomba, és Anna asszony nem szűnt meg ott várakozni a templomban. Mindketten tudták, hogy el kell jönnie annak a napnak, pillanatnak, mely találkozásuk lesz az Istennel!

Nekem, az embernek van szükségem rá, hogy felismerjem a magam életében a jelenlévő Istent! Aki irgalmas szeretetével siet elém, bemutatva önmagát, értem, egészen elégő áldozatként is, hogy én válhassak olyan szentté és tisztává, mint amilyen Ő. Isten azt akarja, hogy Vele eggyé legyek, Benne váljon az életem teljességgé.

Ráismerni, emberi életem legfelsőbb fokára eljutni, amikor megérthetem; nem csak megérthetem, de szívemmel is vágyakozzam rá, hogy megtörténjen velem az, amit az ószövetségi írás mond, mert szükségemmé válik: „salaktalanná teszi Lévi fiait; és megtisztítja őket, mint az aranyat és mint az ezüstöt, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak. Nem kell, hogy leragadjak a szónál, a mai szóhasználat szerinti „áldozat” direkt értelménél. Ahogy az istengyermekségben minden szó értelme szent, úgy ebben az esetben is e szó értelme lehet számomra szolgálattal, odaajándékozásommal, válaszommal egyenértékű fogalom. Mert szeretetedért válaszom vágyom, hogy az legyen: Neked ajándékozom magam, szavaim, gondolataim, cselekedeteim és minden tudatalatti megnyilvánulásom is, legyen Uram a Te dicsőségedre! „Uram, nyisd meg szívemet, hogy eláradjon bennem szívedből Szentlelked ereje. Szeretném lelkesen hordozni, mint a szívemből kiáradó fényt családomra, barátaimra és minden gyenge és üres szívű emberre. Szereteted tüze által akarom megmutatni mindenkinek, hogy Te vagy az igazi fény, dicsőség és ragyogás. Bárcsak betöltene engem az irántad való tökéletes szeretet! Uram, segíts, hogy megértsem keresztségem igazi értelmét, amikor elmélkedem arról, ahogyan megszentelődtél a templomban és a keresztfán.” (P. Jeffrey Bowker - RC)Ámen