Milyen békességet teremt bennem is

2Sám 7,18-19.24-29 - Bement erre Dávid király az Úr elé, leült, és így szólt: „Ki vagyok én, Uram Isten, s mi az én házam, hogy engem ennyire felemeltél? Sőt még ez is kevésnek tűnt színed előtt, Uram, Isten, s a messze időre vonatkozólag is szóltál szolgád házáról, mert ez a törvénye az embernek, Uram, Isten! Örökre népeddé tetted ugyanis népedet, Izraelt, s te, Uram Isten, lettél az Istenük. Most tehát, Uram Isten, tartsd fenn szavadat, amelyet szóltál szolgádról s házáról, mindörökké, s tégy, ahogy szóltál, hogy magasztalják nevedet mindörökké és mondják: „A seregek Ura az Istene Izraelnek” – s akkor szolgádnak, Dávidnak a háza állandó lesz az Úr előtt. Seregek Ura, Izrael Istene, mivel te nyilatkoztattad ki szolgád hallatára a szót: „Házat építek neked”, azért merített szolgád bátorságot arra, hogy ezzel az imádsággal forduljon hozzád. Most tehát, Uram Isten, te Isten vagy és szavad igaz lesz, mert te mondtad szolgádnak e jókat! Méltóztasd tehát megáldani szolgád házát, hogy fennmaradjon előtted örökké, hiszen, Uram Isten, te mondtad és áldásod meg is fogja áldani szolgád házát mindörökké.”

Mk 4,21-25 - Aztán így szólt hozzájuk: „Vajon arra való a gyertya, hogy véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem arra, hogy a tartóra tegyék? Mert nincs rejtett dolog, amely ki ne tudódna, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!” Majd így folytatta: „Figyeljetek arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is, sőt ráadást is adnak nektek. Mert akinek van, annak még adnak; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van.”

Milyen békességet teremt bennem is, ha képessé válok rá, hogy Isten erőteréből visszatekintve szemléljem magam. A semmi, a por, melyet, ha Isten megérint, átváltozik. De ez az átváltoztatott állapot, nem ró rám felelősséget, miközben eltölt az Istennel való közösség örömével, derűjével. Ebben az állapotában képes az ember, úgy dicsőíteni Istent, ahogy teszi ezt Dávid király. Megvallva, belátással: „mert ez a törvénye az embernek, Uram, Isten!” Mert, lehet az ember király, vagy szolga. Egyre megy, ha a helyén van, és azt egyformán szolgálatként éli meg. A másokban szolgálni Istent.

Meghallani, megérteni és megengedni Istennek, hogy Ő, bennem szolgálhassa a másik ember javát! Innen kell merítenem bátorságot ahhoz, dicsőítsem Istenemet, hogy imádattal válhassak alkalmassá, megengedővé: általam tedd meg Uram, Istenem, mit tenni kívánsz. Mert Te nem átgázolni akarsz rajtam, hanem velem akarod véghezvinni a jót. Mi Az Embernek Jó!

Igen, bennem is a Te fényed akar ragyogni, de, hogy másokban fényt gyújtson! Fel kell ismernem azt is, hogy a fényed, mely bennem akar ragyogni, mások által van, sokak által van, hogy láthatom, hogy melegíthet, hogy loboghat, … Csak hagynom kell, viasszá kell lennem, és táplálnom a fényedet. Te akarsz engem – Istenem, Atyám, Uram – viasszá formálni, azt akarod, hogy ne erővel küzdjek ellene, hogy el ne égjek, vagy, hogy magam dicsőségére gyönyörködtessek másokat. Nem gyönyörködtetni akarsz, és nem azt akarod, hogy az én fényemben tetszelegjek. Te úgy gondolod, hogy az a helyes, ha egyszerű viaszként táplálom a Te fényedet. Nem baj, ha a Te fényedben meglátom magam is, hogy méltatlanul vagyok a Te szolgálatodra. Ebben az alázatomban, békességemben milyen könnyű, milyen boldogító kimondani, Dáviddal a szót: „Méltóztasd tehát megáldani szolgád házát, hogy fennmaradjon előtted örökké, hiszen, Uram Isten, te mondtad és áldásod meg is fogja áldani szolgád házát mindörökké.”

Mert akinek van elég alázata - a maga bűnös, gyenge, élhetetlen, kicsinyhitű, kétkedő, elégedetlenkedő, sóvárgó, gyarló élete ellenére - Isten szeretetének elfogadására, megélésére, annak, hiszem, hogy még több szeretetet adnak!

Hallanom kell, éhezem Uram a Te szavad, melyből kihallhatom, hogy Te, engem szeretni próbálsz, és arra akarsz érzékennyé tenni engem, hogy megértsem, hogy befogadóvá váljak szeretetedre. Majd betelve az ebből fakadó boldogsággal, képessé váljak a Te szeretetedet ragyogtatni! Akarom Uram, Istenem, és szerető Atyám! Ámen