A történet – a tanítványok meghívása

1Sám 1,1-8 - Volt egy Ramátaim-Szófímból, Efraim hegységéről való ember, akit Elkánának hívtak. Jerohámnak volt a fia, aki Eliúnak volt a fia, aki Tóhunak volt a fia, aki az efraimi Szúfnak volt a fia. Két felesége volt, az egyiket Annának, a másikat Fenennának hívták. Fenennának voltak gyermekei, Annának viszont nem voltak gyermekei. Ez az ember minden évben felment városából Silóba, hogy imádkozzon, és áldozatot mutasson be a Seregek Urának. Ott Héli két fia, Ofni és Fineesz volt az Úr papja. Egyszer aztán, amikor feljött a nap, Elkána leölte áldozatát, és adott belőle egy-egy részt Fenennának, a feleségének, és Fenenna valamennyi fiának és lányának. Annának azonban szomorúan adta oda az egy részt, mert Annát szerette, de az ő méhét az Úr bezárta. Ezért a vetélytársnője bosszantotta is sokat, és bántotta, sőt azt is a szemére vetette, hogy az Úr bezárta a méhét. Ezt tette vele, és így ingerelte őt esztendőről esztendőre, valahányszor eljött az idő, és felmentek az Úr templomába. Így ő csak sírt, és nem nyúlt az ételhez. Elkána, a férje megkérdezte tőle: „Anna, miért sírsz, miért nem eszel, és miért kesereg szíved? Nem érek-e én neked tíz fiúnál többet?”

Mk 1,14-20 - Miután Jánost átadták, Jézus Galileába ment, hogy hirdesse Isten evangéliumát. Azt mondta: „Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” Amikor a galileai tenger mellett elment, meglátta Simont és testvérét Andrást, amint hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Jézus azt mondta nekik: „Jöjjetek utánam, és én emberek halászaivá teszlek titeket!” Ők azonnal elhagyták hálóikat, és követték őt. Kissé továbbmenve meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint ők is hálóikat javították a hajóban, és azonnal hívta őket. Azok pedig elhagyva apjukat, Zebedeust a béresekkel együtt a hajóban, követték őt.

A történet – a tanítványok meghívása - Márknál egészen másként rajzolódik ki, mint ahogy láthatjuk azt Máténál, vagy Lukácsnál. Márk leegyszerűsíti a történetet, úgy rajzolja meg, mintha Jézus már a működése legelején hívná meg tanítványait, név szerint. Bár, mindazt, ami Máténál az első kilenc fejezetben, illetve Lukácsnál az első öt fejezetben lezajlik, azt próbálja érzékeltetni Márk annyival, amit az első fejezet első tizenhárom versében összezsúfol. Így Márknál, csak annak a szónak, amit így fogalmaz, Jézusra értve, hogy „meglátta”, Pétert, Andrást, Jakabot és Jánost, sokkal mélyebb értelmet tulajdoníthatunk. Pontosan azért, amit Máténál és Lukácsnál találhatunk Jézusról, míg eljutunk odáig, hogy kiválassza a tizenkettőt.

Ugyanakkor, Péter, András, Jakab és János esetében az „azonnal követték őt” megfogalmazása is sokkal többet mondó, ha olvastuk korábban Máté és Lukács fejezeteit. Feltételezhetjük, hogy ezek az egyszerű halász emberek már Jézus követték, ott nyüzsögtek körülötte már akkor, amikor, illetve azóta, hogy „Jézus Galileába ment, hogy hirdesse Isten evangéliumát”. Vagyis, Jézus már „megláthatta” őket többször, a követői között, buzgalmukat, érdeklődésüket, izgatottságukat, esetleg azt is, ahogy másokat buzdítottak rá, hogy észrevegyék Jézust, és azt, amiket mond, tesz. Lehet, hogy e tanítványok jártak már közben a leprás meggyógyításáért, az elsorvadt kezű ember meggyógyításáért? Bizony, Lukács 5. fejezetének 1-11 verseiben olvashatjuk a csodálatos halfogás történetét, ahol láthatjuk, hogy találkozik és megdöbbenti Simont, aki Péter, de ott van János és Jakab is. És amikor Simon távozásra kéri fel Jézust félelmében, akkor Jézus már „meglátja” benne a Pétert: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” [Lk 5,10]

Úgyhogy az a „meglátás” akár Jézus részéről, akár az apostolok részéről bőséges élményeket hordoz, mely egymás iránti vonzalomhoz, meggyőződéshez, bizalomhoz, és egymás iránti elköteleződéshez vezethetett. Közben azt is láthatjuk, hogy Jézus, az őt követő emberekről az Atyával jócskán beszélget. Talán elmondja az imák alkalmával, hogy mit tapasztal róluk, milyen benyomásai vannak azokról az emberekről, talán aggódásait, félelmeit, de figyelmet érdemlő véleményeit is azokról. Kérve, hogy az Atya segítsen neki, kit válasszon ki maga mellé, mint legközvetlenebb munkatársainak. „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket” – olvassuk János 15,16-ban. Aol János arról is értesül, hogy mire szólt Jézus meghívása, kiválasztása. Amit valószínű, hogy sokkal később mond el a tanítványoknak, akkor, amikor már képesek elviselni a feladat súlyát: menjetek, és az Atyáról szóljatok, amit tőlem hallottatok, hogy szavaimnak és tetteimnek általatok bőséges terméssé legyenek az emberek között, hogy létrejöhessen az az új közösség, mely hitében új, sokkal személyesebb, és felelősségteljesebb azért a tudásért, melyet a Lélek művel bennük.

Itt vagyunk, ebben az új közösségben, melyet Péter munkája érlel, és minden tavasszal kizöldül, és újabb termést kész hozni. Képesek vagyunk a megújulásra, és a megújító cselekvésre, vagy visszasüllyedünk arra a szintre, amiről még keresztelő János kapcsán olvastunk: „Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus jön megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki tanított benneteket arra, hogy fussatok a közelgő harag elől? Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! Ne gondoljátok, hogy arra hivatkozhattok: Ábrahám az atyánk! Mondom nektek: ezekből a kövekből is tud az Isten Ábrahámnak fiakat támasztani. A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. Én csak vízzel keresztellek, hogy bűnbánatra indítsalak benneteket, de aki a nyomomba lép, az hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy a saruját hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni.” [Mt 3,7-11].

Vége van a karácsonyi időszaknak, elkezdődik az évközi időszak. Ideje kijózanodni az ünnep mámorából, és feltenni magunknak a kérdést, mit is kezdek az ünnep örömével, mire szolgál számomra? Követni akarom az ünnepeltett, vagy legyintek, és járom tovább a magam útját? Nagyképűen azt mondva, hogy jó ez nekem, hagyj békét nekem Te Názáreti?

Vagy, meghallom, hogy Jézus megismétli, átveszi a feladatot, nyomatékosítja keresztelő János szavait: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!” [Mt 3,2], amikor azt mondja: „Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban”?

Jézusom, segíts meghallanom a szívem mélyén, egész lényemmel a Te hívó és gyógyító szavaidat az életemre, ami az igaz, örök boldogságot adja nekem! Tudom, hogy Te vágyakozol, vársz rá, hogy igent mondjak hívásodra. Nem kell, hogy egyedül érezzem magam, tanácstalanul álljak előtted. Elhatározásomban Te társam vagy, itt állunk együtt. Kérlek ölelj át, szoríts magadhoz a Te végtelen szereteteddel, hogy sikerüljön elfogadnom, bele élni a világba a Te szeretetedet, hogy gyümölcsözővé lehessen az én alázatos engedelmességem által is! Ámen