Beszéljünk a szeretetről.

1Jn 4,7-10 - Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet. Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk. Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül a mi bűneinkért.

Mk 6,34-44 - Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, és sok mindenre kezdte őket tanítani. Amikor az óra már későre járt, odamentek hozzá tanítványai, és azt mondták neki: „Sivár ez a hely és az idő későre jár. Bocsásd el őket, hogy a környékbeli majorokba és falvakba menjenek és élelmet vegyenek maguknak.” Ő azonban ezt felelte nekik: „Adjatok nekik ti enni.” Azok így válaszoltak: „Menjünk el és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?” Erre megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg.” Mikor megszámolták, azt mondták: „Öt darab, és két halunk.” Ő megparancsolta nekik, hogy telepítsék le mindnyájukat csoportokban a zöld füvön. Letelepedtek tehát csoportonként százával, ötvenével. Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket. Azután odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék. A két halat is elosztotta valamennyiük között. Mindnyájan ettek és jóllaktak. A megmaradt kenyérdarabokkal és a halakkal tizenkét kosarat töltöttek meg. Akik ettek, azok közül a férfiak ötezren voltak.

Beszéljünk a szeretetről. Nagyon érdekesnek tartom a János levél e fejezetét. Ahogy János megpróbál bennünket inzultálni, a szeretetre rávenni, miközben elég sejtelmesen írja, fogalmazza meg, hogy mit is akar a szeretet fogalmaként tisztázni – talán önmagával, de egyben velünk is, a mi számunkra is. Eleve úgy szólítja meg azokat, akikhez szólni szeretne, hogy „szeretteim!” E megszólítás Jánosnál, a „gyermekeim” megszólítást váltja fel.

Levelének első fejezetében egyik megszólítást sem alkalmazza. A második fejezetben, míg a „gyermekeim” megszólítás négyszer, a „szeretteim” csupán egyszer fordul elő. A harmadik fejezetben már mindkét megszólítás két esetben szerepel. A negyedik fejezetben a „gyermekeim” már csak egyszer, míg a „szeretteim” megszólítás háromszor fordul elő. A levél ötödik fejezetében, beszédének zárásában újra már csak a „gyermekeim” megszólítása marad nekünk. Megmondom őszintén, nem látok különbséget abban, hogy hol használja az egyik, vagy a másik megszólítását. Talán maga is egyenrangúnak tartja, csak nem akarja állandóan ismételni önmagát. Ugyanakkor szeretettel használja mindkettőt. Talán itt az öreg Jánossal találkozunk, aki már távolodik a világtól, de Krisztus szeretetében egyre elfogadóbb, megértőbb a világgal. Ez a János azt próbálja összefoglalni, azt az összefüggés elméletet szeretné számunkra is egyértelműsíteni, amire ő maga, Jézussal való személyes kapcsolata, valamint a Szentlélekben való megerősödése által számára lett világos hit élményévé. Ebben a levélben az „Isten” szó vagy hetvenszer fordul elő. Isten kapcsolatunkat szeretné számunkra definiálni, dimenzionálni. Ennek van jelentősége a számunkra, erről akar bennünket tanítani. Isten, aki az Atya, a Fiú; aki a Lélek és Akibe beleoltani akar bennünket Jézus, Aki a megtestesült Ige, vagyis maga az Isten. Aki nélkül a szeretet fogalma sem nyerhet értelmet, hatalmat. Nem fejez ki a szó, hogy szeretet, erőt Isten nélkül. Nincs értelme a szónak, ha nem ismerjük, ha nem vagyunk kapcsolatban, és nem értjük, hogy Isten valójában a világ számára ki, a szeretet által.

János az Isten fogalomhoz ilyen értelmezéseket ad, csak néhányat emelek ki itt: „Isten a világosság”, „Isten szeretete valóban tökéletes”, „Isten tanítása bennetek van”, „Isten gyermekei vagyunk”, „az Isten Fia”, „Istentől születtek”, „Isten gyermekei”, „Isten fölötte áll szívünknek”, „Istentől származó”, „Istentől való”, „Istentől vagyunk”, „Isten a szeretet”, „Istent soha senki nem látta”, stb.

Isten, aki önmagában mindent egyesít, a bűnt kivéve, tehet bennünket értékállókká. Azt akarja megértetni velünk János, hogy pontosan az által, hogy ha elfogadjuk a szeretetét, bele helyezkedünk, és, ha csak próbálunk ahhoz igazodni, akkor már sikerült tennünk valamit azért, hogy anyagi mivoltunknál – ami mint tudjuk nem értékálló – többre vigyük. Ezt az a szeretet képes elérni bennünk, Aki az Isten. Aki minden anyagi érték felett álló többlet. Igen, a szeretet nem anyagiasítható el, nem váltható pénzre, vagyontárgyra, hatalomra, és nem minősíthető ideológiává. Mert akkor az már nem a szeretet. A szeretet nem is ragaszkodás, nem is erőlködés, nem is demonstrálható, az egyszerűen a létezés, ami nélkül nincs semmi, ami igaz, ami őszinte, …

A mai világban nagyon nehéz erről beszélni, amikor mindenki arra kényszeríti a másikat, hogy védekezzen a szeretetlenség ellen. Vagyis az ellen, hogy a másik ember a maga eszközévé tegyen. Amikor mindenki a másik emberből akar megélni, a másik emberből akar pénzt, vagyont teremteni magának. Ügyeskedünk, miközben elértéktelenítjük önmagunkat, és emberi kapcsolatainkat is. És már nem is értjük, mit tartsunk a szeretetről. Talán ezért bajlódunk a hit fogalmával is, hiszen az pillanatnyilag nem váltható értékké. Vagyis, még szolgáltatásként sem tulajdonítunk neki jelentőséget.

Vigyáznunk kell, mi fontos, mi nem. Ki tudja megmondani számunkra, hogy mi lehet fontos nekünk, és mikor válhat azzá?

Istenem, megszentelő kegyelmeddel formálj, alakíts; ne engedd, hogy összekuszálódjanak bennem és számomra a fogalmak, és azok jelentése! Ámen