Mi mindnyájan!

Iz 52,7-10 - Milyen szép a hegyeken annak lába, aki örömhírt hoz, aki békét hirdet, aki jó örömhírt hoz, aki szabadulást hirdet; aki azt mondja Sionnak: „Királyként uralkodik Istened!” Hallgasd! Őreid felemelték hangjukat, együtt ujjonganak, mert szemtől szemben látják, amikor visszatér az Úr Sionra. Örvendjetek, ujjongjatok együtt, Jeruzsálem romjai! Mert megvigasztalta népét az Úr, megváltotta Jeruzsálemet. Felfedte szent karját az Úr, minden nemzet szeme láttára; és meglátja a föld minden határa Istenünk szabadítását.

Zsid 1,1-6 - Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette, s aki - mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével -, miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban [Zsolt 110,1]. Mert annyival kiválóbb az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Hiszen melyik angyalnak mondta valaha: „Fiam vagy te, én ma szültelek téged” [Zsolt 2,7]? És ismét: „Én Atyja leszek, ő pedig a fiam lesz?” [2 Sám 7,14] Amikor pedig újra bevezeti elsőszülöttjét a földkerekségre, így szól: „És imádja őt Isten minden angyala!” [MTörv 32,43G]

Jn 1,1-18 - Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta. Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek. Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tesz róla, és hirdeti: „Ő az, akiről ezt mondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Mi mindnyájan az ő teljességéből merítettünk kegyelemből kegyelmet. Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta: az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.

Mi mindnyájan! Akik Krisztus után lettünk, belőle „merítettünk kegyelemből kegyelmet”. Úgy is mondhatom, hogy meríthetünk; jelen időben és feltételes móddal. Hiszen, ránk van bízva, Krisztus óta az üdvösség történet megvalósulása. Az valósul meg abból, amire az ember eddig képes volt, amit képesek vagyunk, és amire az ember képes lesz az idők végéig abból, Isten terveiből megvalósítani. Úgy gondolom, hogy mindegyikünk egy feneketlen kút köré lettünk állítva, kezünkbe kaptuk a vödröt, hogy merítsünk, ha szomjúhozzuk Isten igazságát. Kegyelméből kegyelmet, a magunk számára. De, hogy általa, hasznára legyünk a világ üdvösségének!

Ne akarjuk Isten időnek előtte látni, de vágyakozzuk, hogy színe látásában részünk lehessen. Azonban ezt ne magunknak akarjuk kisajátítani, mert akkor nem fog sikerülni, hanem Jézussal testvériségben mindeneknek javára! Nekünk kinyilatkoztatta Jézus az Atyát, hogy, ha hittel felérjük, akkor Isten igazságának részeseivé lehessünk. Hogy a világ számára láttassuk az „igazi világosságot”! „Akik befogadták, hatalmat adott”, de ez a hatalom sem a világ értelmezése szerinti, hanem arra való, „hogy Isten gyermekei legyenek”. Hogy ragaszkodásunk többé ne a vér szerinti gyökereinkhez tapadjanak, hanem felszabadultan, a fentről való gyökereinkből táplálkozzunk. Azaz, hogy tapasztalataink, melyeket a világból szerzünk, és neveltetésünk, melyek a világhoz való alkalmazkodásunkat szolgálják, nehogy erősebbek legyenek annál az igazságnál, melyeket Jézus hoz el nekünk.

A testvériség legyen erősebb kötelékünk így, mellyel Krisztus ajándékoz meg bennünket, mint a szülői, e világi családi kötelékeink. Bizony, ne ragaszkodjunk semmihez, ami e világhoz láncolhat bennünket. Mi az égiekhez ragaszkodjunk, azt keressük! Ami azt is jelenti, azt is magába foglalja, hogy e világ minden ajándékát tiszteljük szeretettel, hálával, mint Isten végtelen és pazarló jó szándékát irántunk és értünk.

Hálát adok Uram, hogy Jézusban önmagadat ajándékoztad nekem, hogy Benned nyerjek örök Atyára, és Jézusban testvérre és barátra! Ámen