A fogantatás pillanatától kezdődik el valami új

Én 2,8-14 - Csitt! A kedvesem íme, itt jön! Szökken a hegyeken át, szökell halmokon keresztül! Olyan a kedvesem, mint a gazella, mint a szarvasborjú, már itt is áll a házunk mögött, benéz az ablakon, nézdel a rácson át. Íme, a kedvesem szól nekem: „Kelj fel szaporán, szerelmem! Jöjj, galambom, szépségem! Mert a tél már elmúlt, az eső elállt, elvonult, földünkön előbújnak a virágok, eljött a szőlőmetszés ideje, s a gerle szava hallatszik a határban. A füge már kihajtja első gyümölcsét, s a virágzó szőlő illatot áraszt. Kelj fel, kedvesem! Jöjj, te szépségem! Te, galambom a sziklaüregben, a kőszál rejtekében, hadd lássam arcodat, hadd halljam hangodat! Mert a te szavad édes, és oly bájos az orcád!”

vagy

Szof 3,14-18a - Zengedezzél, Sion leánya, ujjongj Izrael; örvendezzél és vigadj teljes szívvel, Jeruzsálem leánya! Az Úr megsemmisítette ítéletedet, eltávolította ellenségeidet; Izrael királya, az Úr, közötted van, nem kell többé félned semmi bajtól. Azon a napon, majd ezt mondják Jeruzsálemnek: „Ne félj! Sion, ne lankadjon el kezed! Az Úr, a te Istened, közötted van, erős ő és megszabadít. örvendezik majd feletted örömmel, újjáéleszt szeretetével, és ujjongva vigad fölötted, mintha ünnepet ülne.” „Elfordítom felőled a balsorsot, hogy többé ne legyen gyalázatod miatta.

Lk 1,39-45 - Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked.”

A fogantatás pillanatától kezdődik el valami új. Az asszonyban az anyává érés, a férfiben az apává válás folyamata.

Azonban, Jézus fogantatásának pillanatában az egész világban valami új kezdődik. Az, ami kezdődik a világban – Jézus fogantatásával, az annak a tudatosulásának, megélésének a következménye, amit Szofóniástól hallunk: „az Úr, közöttetek van, nem kell többé félned semmi bajtól."

Tudatosultságunk itt ér össze az örömünkkel. Vagy, legalább is, itt érhet össze. De ezek a szavak már Erzsébet ajkáról hangzanak fel: „Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.”

Felismerhetem a jelekben, a közénk lépő Istengyermekben, azt a gyermeki biztonságomat, bizalmat, amire ember mindenkor áhítozik. De, amit a felnőtté lett ember már szégyell önmagának is beismerni, hogy vágyakozik, szükségét érzi mindvégig ebben az életben, a gyermeki biztonságra. Amit a paradicsomban Ádám és Éva megtapasztalhatott a bűnbeesés előtt. De aminek hiányát szenvedi az ember a bűnbeesése óta!

Nem lehetünk, nem válhatunk soha olyan felnőtté, amikor ne igényelnénk, ne hiányolnánk a szülői, az atyai biztonságot. Aki tagadja, az alázatának híján van, erről ad bizonyosságot, hogy nem elég alázatos. Az alázatossághoz pedig előbb talán szelíddé kell válnom. Meg kell szelídülnöm, hogy ne az életemért való aggódás váltson ki belőlem ragadozó, támadó szellemet. Meg kell engednem magamnak, hogy rólam az Istenem, az Atyám gondoskodjon.

Ahogy tette ezt Mária és Erzsébet is. Egymásnak is bizonyították, hogy róluk az Örök Atya gondoskodik! Ebbe a gondoskodó szeretetbe csatolhatunk vissza – csatolhatjuk vissza magunkat – minden egyes karácsony ünnepével. Mert az ünnep nemesít. És pontosan az által nemesít az ünnep, hogy az örök igazsághoz, a legvalósabb és tisztább szeretetbe akar bennünket visszavezetni. Erre készülök, és erre készülünk valójában!

Istenünk, add, hogy sikerüljön a Veled való öröm érzését megtapasztalni ezen az ünnepen szeretteink körében! Ehhez a készületünk elégséges legyen. Ámen