Ha krisztusi emberek vagyunk is

Szám 24,2-7.15-17a - és felemelte szemét, mire meglátta Izraelt, amint sátraiban törzsei szerint táborozott. Ekkor leszállt rá Isten lelke, ő pedig elkezdte példázatát, s azt mondta: „Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember, szól, aki Isten beszédeit hallja, aki a Mindenható látomását látja, aki leborul és akkor megnyílik a szeme: Mily szépek sátraid, Jákob, hajlékaid, ó Izrael! Mint az erdős völgyek, mint a folyóvíz menti jól öntözött kertek, mint a sátrak, melyeket az Úr állított fel, mint a vizek mentén a cédrusok. Ömlik a víz vedreiből, s vetése bőséges vizek közé kerül. Elveti az Úr Ágág miatt királyát, s elveszi a királyságát. Erre elkezdte példázatát és ismét szólt: „Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember, szól, aki Isten beszédeit hallja, aki a Fölséges tudományát tudja, s a Mindenható látomásait látja leborulva, s megnyílt szemmel: Látom őt, de nincs még itt, nézem őt, de nincs még közel. Csillag támad Jákobból és királyi pálca kél fel Izraelből s megveri Moáb fejedelmeit, mind elpusztítja Szetnek gyermekeit.

Mt 21,23-27 - Amikor bement a templomba és tanított, odajöttek hozzá a főpapok és a nép vénei. Megkérdezték tőle: „Milyen hatalommal teszed mindezt? És ki adta neked ezt a hatalmat?” Jézus így válaszolt nekik: „Kérdeznék tőletek én is egy dolgot. Ha megmondjátok nekem, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt. János keresztsége honnan volt? A mennyből vagy az emberektől?” Azok így tanakodtak egymás közt: „Ha azt mondjuk: „a mennyből”, azt mondja majd nekünk: „Akkor miért nem hittetek neki?” Ha pedig azt mondjuk: „az emberektől”, félünk a néptől, mert mindnyájan prófétának tartják Jánost.” Azt felelték tehát Jézusnak: „Nem tudjuk.” Erre ő azt mondta nekik: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem mindezt.”

Ha krisztusi emberek vagyunk is, lesznek olyanok, akik megkérdőjelezik hitünket. De, vajon az, aki kétkedik, az miért kételkedik bennünk? Ne féljünk a kétségtől, a szembesítéstől. Akkor se, ha talán magunk is ezzel bajlódunk. Mert hiszen, mikor lehetek elégedett a magam hitével? Vagy, különben is, az én hitem mennyiben mérhető? Különösen mások mértékegysége szerint?

Hogy mennyire komoly, vagy értelmes az én hitem, miért ne kutathatnám magam is? Állítsam bátran szembe Krisztussal, vizsgáljam akár minden nap: ki vagyok én Te előtted Uram? Megállhatok, hitemmel elbírlak, képes vagyok elviselni Téged? Kétségeim erősebbek, vagy hitem elégséges a világ erejével szemben? Nem kell okvetlenül, hogy ellenségemnek tekintsek másokat, akik meg merik kérdezni, hogy hol tartok.

Ám, ha úgy érzem, hogy nem vagyok képes megválaszolni a kérdéseket, akkor tekintsem feladatomnak azt, hogy Krisztusnak válaszolni tudjak. Vagyis, ha tudásom, ismeretem, esetleg hitem kevés a válaszra, akkor lehet, hogy azt jelenti ez, hogy jobban el kell mélyednem a szentírásban. A személyes tapasztalásomat, élményeimet, érzelmeimmel, érzéseimmel azonos szintre kell hoznom. Amit érzek, és amit tudok tegyen engem cselekvővé. Ne szavaim védjenek meg, hanem az életem legyen Krisztusról a bizonyíték.

Azzal is merjek szembe nézni, hogy a kérdés nem biztos, hogy mindig válaszra szorul. A kérdés lehet az a kétség a másikban, ami önmagának szól, vagy önmaga védekezésére szolgál. Márpedig a másik kétségét, önvédelmére vonatkozó hárításainak nem kell, hogy kiszolgálója legyek. Különösen akkor, ha oka sincs rá, hogy megvédje magát, hiszen láthatóan oly gyenge lábakon áll önvédelme, illetve amire irányuló védekezése, hogy okot sem szolgáltat rá, hogy bizonyíték lehessek a számára.

Legyen, minden alkalom jó arra, hogy magam hitében megerősödjek, aki Krisztusivá lenni vágyakozom! Uram jöjj, hogy Szentlelked által növekedjek, növekedésre képes legyek a Benned való hitemben, most, és mindenkoron! Ámen