Pál, szeretett testvér!

Róm 10,9-18 - Ha tehát a száddal vallod, hogy „Jézus az Úr!”, és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt halottaiból, üdvözülsz. A szív hite megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál. Az Írás ugyanis azt mondja: „Mindaz, aki hisz benne, meg nem szégyenül” [Iz 28,16]. Nincsen ugyanis különbség zsidó és görög között, mert mindnyájuknak ugyanaz az egy Ura van, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt. Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül [Jo 3,5]. De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak, ha nincsen, aki hirdesse? S hogyan hirdessék, ha nem küldték őket? Amint meg van írva: „Milyen gyönyörűségesek azok lábai, akik a jó hírt hirdetik!” [Iz 52,7] De nem mindnyájan fogadták engedelmességgel az evangéliumot. Azért mondja Izajás: „Uram, ki hitt annak, amit hallott tőlünk?” [Iz 53,1] Eszerint a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus szava által. De kérdem én: Talán nem hallották? Sőt, ellenkezőleg: „Hangjuk elhatott az egész földre, s beszédük a földkerekség határaira” [Zsolt 19,5].

Mt 4,18-22 - Amint elhaladt a Galileai tenger mellett, látott két testvért: Simont, akit Péternek hívtak, és Andrást, a testvérét, amint körhálót vetettek a tengerbe; halászok voltak ugyanis. Azt mondta nekik: „Jöjjetek utánam, és én emberek halászává teszlek titeket!” Azok pedig azonnal elhagyták hálóikat és követték őt. Amikor onnan továbbment, látott másik két testvért: Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost a hajóban Zebedeussal, az apjukkal, amint javították hálóikat. És őket is hívta. Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt.

Pál, szeretett testvér! Szavad újra oly éles, és bizonyosságot adó! Elgondolkodtató, különösen, hogy élettapasztalatom - ha magam képtelen vagyok is rá, hogy erre a bölcsességre elvezessen - érteni segíti e szavakat. Először is: „A szív hite megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál." Hiba, ha mindjárt csak magamra gondolok. De a szavak csak szavak maradnak, ha e világban megrekedek, és nem emelkedem el az ész, a gondolkodás adta kényelmemtől. Isten a szív és lélek ura, azon keresztül szólít, és szeretne hatni természetemre.

Amikor megszólítanak Pál szavai, akkor azt fogom fel abból, hogy a szívből forrásozó hit megtisztítani szeretné a gondolatokat, vagyis elszakítani próbál önös érdekeimtől, és arra akarja irányítani valómat, amit közölni akar Ő velem, másoknak. A közlése pedig szavakban, cselekedetekben képes kifejeződni. Így értem Pál szavát, amikor a megvallást, üdvösséget szolgálónak mondja. Bár az a jó, ha magamra is visszahat, mégis célja az, hogy másra találjon, máshoz elérjen az, Aki belőlem fakadó megnyilvánulás, vagyis Isten élete, és éltető ereje. Ezért is mondja Pál később, hogy „Eszerint a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus szava által." Mert hitet fakasztó, ha megengedem, hogy általam Isten szava hangozzon el. Ahogy Jézus szavai is, meghívása is, hitre gyújtja a későbbi tanítványokat, akik otthagyva dolgukat, végezetlenül, követik Őt.

Ha engem már megérintett Krisztus szava, mely szívemig hatol, hogy lelki emberré legyek, akkor többé már nem én vagyok az, nem engedhetem meg magamnak, hogy én hangozzak. De hangoznom kell az Ő üzenetét. Szünet nélkül, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő a számomra. De, hogy megengedővé válhassak Isten szava számára, szüntelenül kell imádkoznom! Istenem taníts engem a bölcs, és szemlélődő imára, hogy a Te halk, szelíd, és alázatos, oly türelmes és megengedő szeretetteljes szavadra értő, fogékony lehessek! Szent András és Szent Pál legyetek mestereimmé, vezessetek Krisztushoz, hogy én is, hozzátok hasonlóan hűséges és állhatatos apostolává válhassak! Ámen