Szeretném érteni, hallani azt

Bölcs 2,23 - 3,9 - Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságára és képére alkotta, a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak. Az igazak lelkei azonban Isten kezében vannak, s a halál kínja nem éri őket. Úgy látszott a balgák szemében, hogy meghaltak, távozásukat balsorsnak vélték, és végső romlásnak, hogy elmentek tőlünk, ők azonban békességben vannak, ha kínt szenvedtek is az emberek szemében, reményük halhatatlansággal teljes, kevés fenyítés után nagy javakban van részük, mert Isten próbára tette, és magához méltóknak találta őket. Megvizsgálta őket, mint az aranyat a kohóban, és elfogadta őket egészen elégő áldozatul. Látogatásuk idején pedig az igazak felragyognak, olyanok lesznek, mint a szikra, amely a nádasban tovaterjed, ítélkeznek nemzeteken, és uralkodnak népeken, s az Úr lesz a királyuk örökké. A benne bízók megértik az igazságot, s a hívek kitartanak mellette szeretetben, mert választottjai kegyben és békességben részesülnek.

Lk 17,7-10 - Ki mondja közületek szolgájának, mikor az szántás vagy legeltetés után hazatér a mezőről: „Gyere gyorsan, ülj az asztalhoz?” Nem azt mondja-e neki inkább: „Készíts vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, azután ehetsz és ihatsz majd magad is”? Csak nem köszöni meg a szolgának, hogy megtette mindazt, amit parancsolt? Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: „Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!”

Szeretném érteni, hallani azt, amit a bölcsesség szavaiból érteni enged ma, számomra Isten, szent angyalai által szólítva meg engem. Jelen vagyok, Isten jelenvalóságában. E jelenidőben hallgatok, hogy hallhatóvá váljon számomra az a hang, melyet Istenem kelt az én lelkemben. Mert tudom, és hiszem, hogy szavai által engem akar lelkesíteni, igazzá tenni. Megérinteni akar, hogy igazságát hirdethessem, vallhassam, egész emberként. Nem csupán ésszel, értelemmel felfogni, hanem a szív és lélek összhangjában, hogy a test és lélek, megértés és inspiráció eszközeként váljak szolgálatára. A szolgaság kényszeredettsége nélkül, de a szeretet szolgálójaként, szinte észrevételen, erőlködés nélkülien. Amikor csak utólag döbbenek rá: sikerült! Megengedni Istennek, hogy általa legyek az, aki lenni akart általam! Ez az, ami növeli a hitet: a Vele való egység, és teljesség megtapasztalása. Amikor jelen vagyok, Isten jelenvalóságában, aki minden a mindenben, és mindenben az, Aki lehet, és még abban is, miben az ember megengedő közreműködését kívánja, óhajtja, akarja. De oly szelíden, hogy az ember semmiképpen se érezze magára kötelező érvényűnek. Isten azt vágyakozza, hogy a magam elhatározásából legyek az, akivé teremtett szándékából. Mert Isten akarja, hogy legyek, azért vagyok, célját, feladatot szán, és szükségét látja létezésemnek! „Az igazak lelkei azonban Isten kezében vannak”. Az igazak azok, akik számára a halál a megtisztulás folyamata, akiket elfogad „egészen elégő áldozatul”. Miután „megvizsgálta őket,” és kiégette, megtisztította szennyétől, revéjétől, salakjától, „mint az aranyat a kohóban”.

És lám: az igazakra vár a feladat, hogy majd felragyogva, megtisztultan, szentként, olyanokká legyenek, „mint a szikra, amely a nádasban tovaterjed”. Megigazultakká teszik ők majd a világot, kiégetik majd, ami üszkös, pelyva, romlandó, hogy megmaradjon az, ami a megváltásban válhat teljessé, és dicsőítse Istent, aki az Igazság, minden jószándék. Akik kegyelmében teljesülnek, és békességében részesednek. Ami nem jár egyiküknek sem, de jutalmukká lesz, mert megtették azt, ami csupán kötelességük volt. Mert annak tartották mindazt, mivel szolgálhatták Istent.

Dicsőségedben segíts Istenem, hogy részeddé lehessek! Ámen