Jézus vértanúságára készül

Róm 6,19-23 - Emberi módon fejezem ki magam testetek gyarlósága miatt. Ahogyan ugyanis egykor átadtátok tagjaitokat a tisztátalanság és a gonoszság szolgálatában a gonoszságra, úgy adjátok most az igazság szolgálatára a megszentelődés végett. Mert amíg a bűn szolgái voltatok, szabadok voltatok ugyan az igazsággal szemben, de milyen gyümölcsét kaptátok akkor ennek? Most szégyenkeztek miattuk, mert halál a végük. Most azonban, miután felszabadultatok a bűn alól, s Isten szolgái lettetek, megvan a gyümölcsötök a megszentelődésre, aminek a vége az örök élet. Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelme azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

Lk 12,49-53 - Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre; s mennyire szeretném, ha már fellobbanna! Keresztséggel kell megkeresztelkednem, és mennyire vágyom utána, amíg be nem teljesedik! Azt gondoljátok talán: azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem, hanem széthúzást. Mert mostantól fogva, ha öten lesznek egy házban, meghasonlanak, hárman kettő ellen, és ketten három ellen. Meghasonlik az apa a fiával és a fiú az apjával; az anya a lányával és a lány az anyjával; az anyós a menyével és a meny az anyósával' [Mik 7,6].

Jézus vértanúságára készül, vágyakozva. „Keresztséggel kell megkeresztelkednem …” Ami a széthúzás következménye. Az emberiség közötti széthúzásban benne van a meg nem értés. Ha eltávolodok világomtól, hogy Isten zsámolyától tekintsek rá, szemlélődve, elcsendesülten, elidegenülten, akkor azt kell mondanom, hogy a meg nem értés teljesen érthető. Hiszen Isten szent és tiszta, de őszinte és önzetlen közeledése a teremtményeihez nem járhat más következménnyel, ha tudomásul vesszük, hogy a világban a teremtett valóság eltávolodva teremtőjétől, szabad akaratával szabadon garázdálkodhat, szabadon gondolkodhat, önálló idealisztikákat képezhet, amiben a gonoszság szelleme ráadásul társként is jelentkezik. Mindenki modellezni hajlandó a maga igazát, igazságát. De, mert képes is rá, sőt, ezt látja a másiktól is, ráadásul énem ellenében, kényszeredettséget érez magában, hogy védekezzen: mindenkit a saját fegyverével legyőzni életben maradási ösztönné válik. Egymásnak így válunk farkasává. Jézus ez ellen emel szót, ezt próbálja megállítani, vagyis, Isten, az Atya szentségére keresztelkedik meg, amikor nem hajlandó azonosulni a bűnnel, inkább a bűn oltárán áldozattá lesz, magára vonva az emberiség, a világ minden bűnét. Felcserélendő, megváltandó, Isten szentségével, tisztaságával, őszinteségével, önzetlenségével. Mintegy gyeplőt dob a teremtmények közé, megfékezendő a gonoszságot. Isten táborát akarja szembe állítani vele, a jót a rossz ellenében. Erre mondja Jézus, hogy „ha megértettétek volna, mi jelent ez: ‘Irgalmat akarok és nem áldozatot’ [Óz 6,6], nem ítéltétek volna el a vétleneket.” [Mt 12,7] Ki vétlen e teremtett mindenségben Ádám óta? Senki más, mint Jézus, az egyedüli, akire igaz: Ecce homo – Íme Az Ember! Általa lesz könyörületessé Isten az embernek. Vagyis, a végtelen szeretet az, ami képes a bűn ellenében kiengesztelődésre, megbocsátásra. A jóra való szándékot már értékelendő, kiteljesíti azt a Lélek teljesedésében, e világi léten túl, önmagában, mintegy ajándékként nyújtva, társulva a szándékhoz, a készséghez. Töredékességemből így lehet teljesség. Amit így fejez ki Pál oly szépen, egészségesen, félre nem érthetően: „Isten kegyelme azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”

Jézus keresztségében, megkeresztelkedésében válhat csak valóra az ember keresztsége. Hiszen keresztségünkben Jézus keresztségét vesszük magunkra. „Mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusra, Krisztust öltöttétek magatokra:” [Gal 3,27] „magatokra öltöttétek az újat, aki teremtőjének képmására állandóan megújul a teljes megismerésig.” [Kol 3,10] „Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg? [Róm 6,3] … ha halálának hasonlóságában egybenőttünk vele, úgy leszünk feltámadásában is.” [Róm 6,5] „Ha nem a látható dolgokra figyelünk, hanem a láthatatlanokra. Mert a látható: ideigvaló, a láthatatlan pedig örökkévaló.” [2Kor 4,18]

Pál tanítása, Krisztus hasonlatosságára teremtettségünket magyarázza, ha Jézus élete, szavai, példája, cselekedetei netalán az újkori ember számára nem lennének világosak és egyértelműek. Pál az értelmező szótár a számunkra, Krisztus mellett. Ahogy Jézus Őt küldi a pogányok megtérítésére, úgy van szükségünk nekünk is rá, hiszen már oly pogányul gondolkodik már e világ, hogy szükségünk kell legyen Pálra.

Isteni méltóság. Legyél nekünk irgalmas, kiengesztelődőnk, hogy mire vágyakozunk, arra eljuthassunk, minden esetlenségünk, képtelenségünk ellenére is! Ámen