Az olvasmány két részre tagolódik

Róm 6,12-18 - Ne uralkodjék tehát a bűn halandó testetekben, ne engedelmeskedjetek kívánságainak, de ne is adjátok oda tagjaitokat a bűnnek a gonoszság fegyvereiként, hanem mint akik a halálból életre keltetek, adjátok magatokat Istennek, s tagjaitokat is, mint az igazság fegyvereit, adjátok Istennek. Mert a bűn nem fog uralkodni rajtatok, hisz nem vagytok már a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt. Mi következik tehát ebből? Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem alatt vagyunk? Isten ments! Nem tudjátok, hogy ha odaadjátok magatokat szolgák gyanánt engedelmességre annak, akinek engedelmeskedtek, a szolgái vagytok: vagy a bűné a halálra, vagy az engedelmességé a megigazulásra? Hála legyen azonban Istennek, hogy bár szolgái voltatok a bűnnek, szívből engedelmesek lettetek annak a tanításnak, amelynek Isten átadott titeket, s így megszabadultatok a bűntől, és az igazság szolgái lettetek.

Lk 12,39-48 - Azt is tudjátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni a házába. Ti is legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.” Péter ekkor megkérdezte: „Uram! Nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?” Az Úr így válaszolt: „Mit gondolsz, ki az a hű és okos intéző, akit az úr a házanépe fölé rendel, hogy idejében kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, akit ura ebben a munkában talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli őt. De ha ez a szolga azt mondja magában: „Késik az én uram”, és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, eszik-iszik és részegeskedik, megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyet nem ismer. Kegyetlenül megbünteti és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga pedig, aki ismerte ura akaratát, de nem hajtotta végre azt és nem cselekedett akarata szerint, sok verést fog kapni. Aki pedig nem ismerte, és úgy tette azt, amiért büntetést érdemel, kevesebb verést kap. Mert attól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és attól, akire sokat bíztak, többet fognak számon kérni.

Az olvasmány két részre tagolódik. „Ne engedelmeskedjetek” fejezetre, és az "engedelmeskedtek" fejezetre. A kettő között egy megállapítás áll. Valami történt velünk, rajtunk. Talán úgy helyes, ha bennünk történőként értelmezzük azt, ami történt. Ott legbelül a lélek legmélyén, ami egyszerű világi szemlélődéssel észre sem vehető. Azt mondja Pál: „A bűn többé nem uralkodik rajtatok”, mert a kegyelem birtokosai lettünk, vagyunk! A „ne adjátok magatokat” és az „adjátok magatokat” eltérősége. Ami kifejezi azt a tényt, hogy az én döntésem, tudatos szemléleti változásom nélkül nem válhatok a korábban voltból, új emberré. Hiába Isten túláradó, pazarló kegyelme, amit nekem szán, rám szán, ha én nem vagyok rá kész, hogy használjam, befogadjam, életemmé változtassam. Tudatosult lény akkor leszek, amikor, még, ha neveltetésem szerint vallásos is voltam, de a magam döntése alapján szóba állok Jézussal, készen rá, hogy meghallgassam, értsem, engedjem, hogy a szívemre is hasson, és mellette meghozom döntésemet. Ez nem gyengeség, az alázat.

Van ennél drasztikusabb megfogalmazás is. Az evangelizátor azt mondja: „keresztény csak az lehet, aki találkozott a feltámadt Krisztussal.” Nem lehet, nem szabad elodáznom döntésemet azzal, hogy én mindent tudok, mert jártam hittanra, otthon keresztény neveltetést kaptam. Ha eszemmel tudom, szívemmel még nem élem.

Azt mondja Ferenc pápa a tegnapi elmélkedésében: „Istent nem lehet pusztán értelmünkkel megérteni. Isten kihívása, hogy elvegyüljön életünkben és begyógyítsa sebeinket, ahogy ezt Jézus tette … Ahhoz, hogy belépjünk Isten misztériumába, nem elegendő az értelem. Szükség van szemlélődésre, közelségre és bőségre.” Isten a titkát akarja ránk bízni, velem megosztani, hogy üdvösségemre juthassak, juthassunk. Ő jobban vágyakozik rá, hogy én a közelében éljek, mint én, az ember. Aki pedig erre rászorulok, akinek erre szükségem van.

Napról napra gondolataimat, melyeket a Szentlélek kegyelméből van módomban megismerni, azért írom le, hogy ne feledkezzem meg arról, hogy mit kapok Istentől. Hogy mit fog tőlem számon kérni! Mi az, amit rám bízott, hogy életemmé legyen. „Az a szolga pedig, aki ismerte ura akaratát, de nem hajtotta végre azt és nem cselekedett akarata szerint, sok verést fog kapni.” Igen, félem Uramat. Akarom megélni, de szembesülök napról napra töredékességemmel, gyengeségemmel, képtelenségemmel. Bűnös vagyok, de élni akarom a jobbik énemet, hogy Uram kedvére rátaláljak, örömére, dicsőítésére lehessek. Oly boldog vagyok, mikor néha, ráérzek arra, hogy na talán most sikerül örömet szerezni Neki.

Akarom Uram, kérlek rá, hogy Szentlelked által formálj, alakíts! Nem baj, ha nagyvésővel és nagykalapáccsal, csak lehessek olyan, akire rá tudod mondani: tetszésemre vagy! Ámen