2013.10.22.
2013. október 22. írta: Kovász

2013.10.22.

Késznek lenni, vagy készségesnek lenni?!

közömbössé tenni magunkat.JPGRóm 5,12.15b.17-19.20b-21 - Egy ember által jött a bűn ebbe a világba, a bűn által pedig a halál, s így a halál átment minden emberre, mert mindenki vétkezett. De nem úgy áll a dolog a kegyelem ajándékával, mint a bűnbeeséssel. Ha ugyanis sok ember meghalt egynek bűnbeesése következtében, Isten kegyelme, és az egy embernek, Jézus Krisztusnak a kegyelmében nyert ajándék még sokkal bőségesebben kiáradt sokakra. Mert ha a halál uralomra jutott egy által, egynek a bűnbeesése miatt, akkor sokkal inkább uralkodnak majd az életben az egy Jézus Krisztus által mindazok, akik megkapják a kegyelem és a megigazulás ajándékának a bőségét. Amint tehát kárhozat szállt minden emberre egynek a bűnbeesése miatt, úgy az életet adó megigazulásban is minden ember részesül egynek az igaz volta miatt. Ahogyan ugyanis a sok ember bűnössé vált egy ember engedetlensége által, éppúgy a sok ember megigazulttá is válik egynek az engedelmessége által. A törvény azért jött közbe, hogy a bűnözés fokozódjék; amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint a bűn halált hozva uralkodott, úgy uralkodjék a kegyelem is a megigazulás által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által.

 

Lk 12,35-38 - Legyen a csípőtök felövezve, a lámpásotok pedig meggyújtva. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják, mikor visszatér a menyegzőről, hogy mihelyt jön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket az úr ébren talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, aztán megy, és kiszolgálja őket. S ha a második őrváltáskor vagy a harmadik őrváltáskor jön, és így találja őket, boldogok azok a szolgák.

 

Késznek lenni, vagy készségesnek lenni?! Az jut erről az eszembe, hogy méltóság vagy méltatlanság. „Amihez a legjobban ragaszkodunk, Isten azt is kitekeri a kezünkből. Azt akarja ezzel is elérni, hogy egészen Rá bírjuk bízni magunkat.” A papunk szokott erre figyelmeztetni bennünket.

Ahogy Szent Ignác mondja, a Loyolai, a motívumok rendezésének mestere, vezérelvként:

 

Principium et Fundamentum
Vezérelv és alapigazság
Lelkigyakorlatos könyv 23.
Loyolai Szent Ignác

 

Principium et Fundamentum
Vezérelv és alapigazság
A „Principium et Fundamentum”
újraértelmezett átírása,
Lelkigyakorlatok 23.
David L. Fleming SJ


Az ember arra van teremtve, hogy Istent, a mi Urunkat dicsérje, tisztelje és szolgáljon neki, és ezáltal lelkét üdvözítse.

Életünk célja, hogy mindig Istennel éljünk. Isten életet adott nekünk, mert szeret. Saját, szeretetből adott válaszunk lehetővé teszi, hogy Isten életet korlátlanul áradjon belénk.


Minden egyéb a föld szinén az emberért van teremtve, és azért, hogy segítse őt a cél elérésében, amire teremtve van.

Ennek a világnak minden dolga Isten ajándéka, és lehetőség számunkra, hogy általuk könnyebben megismerjük Őt, és önmagunkat készséges szeretettel adjuk vissza Neki.

Ebből következik, hogy az embereknek ezeket annyira kell felhasználni, amennyire segítik célja elérésében, és annyira kell megválnia tőlük, amennyire akadályozzák abban.

Ebből következik, hogy Istennek mindezeket az ajándékait annyiban értékeljük és használjuk, amennyiben segítenek minket abban, hogy szerető emberekké váljunk. De ha ezen ajándékok egyike életünk középpontjává válik, akkor Isten helyébe lép, és akadályozza növekedésünket a cél felé.

 


Szükséges ezért, hogy közömbösekké (indifferens) tegyük magunkat minden teremtménnyel szemben, ami szabad akaratunk döntésére van bízva, és nincs megtiltva.

Ezért a mindennapi életben meg kell tartanunk az egyensúlyt (indifferenciát) mindezen teremtett dologgal szemben, amennyiben még szabadon választhatunk, és nem köt meg elkötelezettségünk.


Úgyannyira, hogy a magunk részéről ne akarjuk inkább az egészséget, mint a betegséget, a gazdagságot, mint a szegénységet, a tiszteletet, mint a gyalázatot, a hosszú életet, mint a rövidet, és következetesen így minden másban;

Vágyainkat ne irányítsuk megrögzötten egészségre vagy betegségre, jólétre vagy szegénységre, elismerésre vagy kudarcra, hosszú vagy rövid életre. Mert mindezekben benne rejlik a lehetőség, hogy előcsalogassák bennünk a mélyebb választ Istenbe való életünkre.


egyedül azt kívánva és választva, ami jobban elvezet bennünket a célba, amire teremtve vagyunk.


Egyetlen óhajunk és egyetlen válaszunk legyen: Azt szeretném, és azt választom, ami jobban segít abban, hogy Isten elmélyíthesse bennem az Ő életét.

(A Jézus Congregáció honlapjáról idézem: http://www.congjesu.hu/congjesu/index.php?option=com_content&view=article&id=6&Itemid=10)

 

A szeretet mestersége ez: akit szeretek, annak minden kívánságát, minden vágyát, minden szükségét figyelem, érzékenyen ráhangolódok, mert kedvét keresem. De mégsem hatalommal, uralkodással, hanem szolgálva Őt!

Tudva, hogy igyekezetem soha nem lehet egészen az, amire Neki szüksége van, amit kíván, és amiben a teljességre juthat; ugyanakkor bizonyosnak kell lenni abban, hogy szándékom az, ami Őt boldogítja, miközben megbocsátó, elnéző, megértő. Mert szeretettel van irántam, nem gőggel, és nem hatalommal.

Isten részéről ebben a magatartásban, motivációban bizonyos lehetek, míg a magam késztetése, legjobb szándékom ellenére is, mindig tartalmaz bárminemű önzést, önmagamért való megfeleltetést. Amiről tudom, hogy nem jó, de mert töredékességemet elfogadom, úgy magam esetlenségét, képtelenségét a feltétlen jóra is elfogadom, felajánlva, megosztva Istennel. Hogy jelenlétében legyek teljesen, még töredékességemmel is. Nem akarom – nem próbálom - eltagadni, elkendőzni, eltitkolni előle, amit úgy sem tehetek. Tudom Istenem, hogy előtted átlátszóvá átvilágíthatóvá kell lennem, hogy magamat se csapjam be. Nem akarok se kétszínű, se önámítóvá válni, hiszen akkor a szeretetre képességem ellenére vagyok. Pedig Te azt akarod, hogy a Te szeretetedből – mit rám pazarolsz – a legtöbbre vigyem ebben az életben. Mert Te általam is másokhoz akarsz eljutni, ahogy mások által megmutatkozol, közlöd magadat velem. Köszönöm őket, és mindent, amivel ebben az életben téged, Akinek Szent a Neve, megismerhet! Köszönöm Istenem, hogy Te, II. János Pál pápában, ilyen közel jössz hozzám bűnös emberhez! Ámen

A bejegyzés trackback címe:

https://eleszto.blog.hu/api/trackback/id/tr405591750

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása