Nem az első eset

Kiv 17,8-13 - Eljött ekkor Amalek, és harcra kelt Izrael ellen Rafidimban. Mózes ekkor azt mondta Józsuénak: „Válassz ki férfiakat, és vonulj hadba Amalek ellen! Én pedig holnap a domb tetejére állok, kezemben Isten botjával.” Józsue úgy tett, ahogy Mózes mondta, és harcba bocsátkozott Amalekkel. Mózes, Áron és Húr pedig felmentek a domb tetejére. Valahányszor aztán Mózes felemelte kezét, győzedelmeskedett Izrael, ha azonban egy kissé leeresztette, Amalek kerekedett felül. Mózes keze azonban elfáradt. Fogtak tehát egy követ, és odatették alá. Ő ráült, Áron és Húr pedig kétfelől felemelve tartották a kezét. Történt aztán, hogy keze nem ernyedt el naplementéig, és Józsue megfutamította Amaleket és a népét kard élével.

2Tim 3,14 - 4,2 - Te azonban tarts ki abban, amit tanultál, és amiről meggyőződtél! Hiszen tudod, kitől tanultad, és gyermekkorod óta ismered a szent Írásokat, amelyek a Krisztus Jézusban való hit révén üdvösségre szolgáló bölcsességet adhatnak neked. Minden Istentől sugalmazott írás hasznos a tanításra, az intésre, a feddésre, az igazságban való oktatásra, hogy Isten embere tökéletes és minden jótettre kész legyen. Kérve kérlek Isten színe előtt, és Krisztus Jézus előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat, az ő eljövetele és országa által: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts minden türelemmel és tudománnyal.

Lk 18,1-8 - Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni. Így szólt: „Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: „Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!” Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: „Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.” Azután így szólt az Úr: „Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró? Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”

Nem az első eset, amikor Jézus példát állít elénk, igazságtalan, vagy hitetlen emberrel. A negatív példa. „Ti ne olyanok legyetek …”! „ … mert Atyátok is szent”!

Igen, önzésből, kényelemből, vagy érdemszerzésből indíttatva is lehet jót tenni. Mennyivel inkább kell tennem a jót, ha Isten embere akarok lenni, „tökéletes és minden jótettre kész”. Ezért mondja Pál: „Te azonban tarts ki abban, amit tanultál, és amiről meggyőződtél!” Mert a hit ajándéka lett az enyém!

Ferenc pápa gondolatai: „Minden megkeresztelt „cristoforo”, vagyis Krisztus hordozója, mint ahogy az egyházatyák mondták. Aki találkozott Krisztussal, mint a szamariai asszony a kútnál, az nem tarthatja meg önmaga számára ezt a tapasztalatot, hanem érzi a vágyat, hogy azt megossza másokkal. Vajon azok, akik találkoznak velünk, megérzik-e életünkben a hit melegségét, látják-e arcunkon annak az örömét, hogy találkoztunk Krisztussal?” (2013.10.15.)

„mindig emlékezzünk Krisztusra, tartsunk ki a hitben; Isten meglep bennünket szeretetével, de azt kéri, hogy hűségesen kövessük őt.” (2013.10.13.)

Ma van missziós vasárnap, mely alkalomra Ferenc pápa öt pontban foglalta össze gondolatait a számomra. Egy apró részt emelek csak ki a leveléből:

„1. A hit Isten értékes ajándéka, amely megnyitja elménket, hogy meg tudjuk ismerni és szeretni tudjuk Őt. Kapcsolatba akar lépni velünk, hogy részesítsen bennünket az Ő saját életében, hogy életünknek teljesebb értelmet adjon, jobbá és szebbé tegye. Isten szeret minket! A hit viszont azt kéri, hogy befogadjuk, tehát személyes válaszunkat kéri, a bátorságot, hogy Istenre bízzuk magunkat, az Ő szeretetét éljük meg, … Ez nem csupán keveseknek fenntartott, hanem nagylelkűen felkínált ajándék. Mindenkinek meg kellene tapasztalnia azt az örömet” - Lehetőség van rá, legyen ez mindannyiunk öröme!

Ferenc pápa, missziós világnapra kiadott üzenetét olvasva, el kell tűnődnöm, bűntudattal, önvizsgálattal, és kellő alázattal: hol van az én felelősségem a Hit évében, aki kereszténynek vallom magam?

Nem azt veszem magam elé - mert azt kevésnek tartom -, hogy én hol tartok a hitem megújításában. Hanem azt, hogy milyen erővel képes a Lélek jelen lenni a világban? És amikor azzal szembesülök, hogy bizony a bűn és a gonoszság sokkal nagyobb személyességet él meg, mert nagyobb teret kap, akkor kénytelen vagyok, szégyenkezve beismerni azt, hogy ennek oka csak az lehet, hogy én, keresztényként nem vagyok képes elég hitelesen, elég szabadon, bőséggel, szeretettel a kegyelem, az irgalom, az örömhír közvetítőjévé lenni. Hitem a nullához tart és nem a végtelenhez! Pedig a végtelen Isten Szentlelke akar általam életté lenni ebben a világban. Erre kaptam szellemi képességemet, erre kaptam egészségemet, kezemet, lábamat, szememet, fülemet, számat, szívemet, és nem utolsó sorban Isten lelkéből egy részt. Ráadásul az időtlenségből időt, a végtelen térből teret, hogy Legyek! Érte, Vele, Általa, ahogy magamért, úgy sokakért is.

Ne hagyj nyugtot nekem Istenem, amikor felelősségemet elaltatni, elnapolni akarom. Nyugtalanítson az, hogy nem tettem meg eleget, mindent, amit megtenni képes lehetnék, Érted, Neked, és Veled! Ámen