Bizonyára fáradságos és költséges volt akkor is

1Tim 6,2c-12 - Akiknek hívő uruk van, ne vegyék őket kevésbé komolyan, azzal az ürüggyel, hogy azok testvérek, sőt éppen azért szolgáljanak nekik jobban, mert hívők, a szeretet és a jótétemények részesei. Ezeket tanítsd, ezekre ints! Aki másként tanít, s nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges igéihez és az istenfélelemmel összhangban levő tanításhoz az önhitt, nem tud semmit, a szőrszálhasogatás és a szócséplés betege, ebből pedig irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszakaratú gyanúsítás fakad, a megbomlott elméjű, az igazságtól megfosztott, az istenfélelmet jövedelmi forrásnak tekintő emberek torzsalkodása. Az istenfélelem természetesen igen előnyös, ha megelégedés kíséri. Mert semmit sem hoztunk magunkkal a világra, és el sem vihetünk semmit. Ha tehát van ennivalónk és ruházatunk, elégedjünk meg azzal. Mert akik gazdagok akarnak lenni, kísértésbe esnek, kelepcébe, sok haszontalan és káros kívánságba, amelyek pusztulásba és romlásba döntik az embert. Minden bajnak gyökere ugyanis a kapzsiság: jó néhányan, akik hozzá szegődtek, eltévelyedtek a hittől, és sok gyötrelmet okoztak maguknak. De te, Isten embere, menekülj ezektől a dolgoktól: igazságra, vallásosságra, hitre, szeretetre, béketűrésre, szelídségre törekedj. Harcold a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, amelyre meghívást kaptál, s amelyre számos tanú előtt letetted az igaz hitvallást.

Lk 8,1-3 - Történt azután, hogy bejárta a városokat és a falvakat, prédikálta és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő, és néhány asszony, akiket meggyógyított a gonosz lelkektől és a betegségekből: Mária, akit Magdolnának hívnak, akiből hét ördög ment ki, és Johanna, Kúzának, Heródes helytartójának a felesége, valamint Zsuzsanna, és sokan mások, akik segítették őt vagyonukból.

Bizonyára fáradságos és költséges volt akkor is bejárni városokat és falvakat. Idegen földön lenni, idegen emberekkel szót érteni, és bizalmukat megszerezni, hogy segítségükre legyenek. Elképzelem, ahogy Jézus, úgy 15-20 ember társaságában megjelenik, vagy poroszkál olyan utakon, ahol kereskedők jönnek és mennek. Biztos vagyok benne, hogy akkoriban az úton találkozó emberek sokkal közvetlenebbek voltak, már csak azért is, mert ráutaltak voltak egymásra, miközben tűzött rájuk a nap, fújt a szél, esett az eső, gyötörte őket a szomjúság, megéheztek, megpihentek.

Kérdések: honnan jöttök, vagy hova tartotok? Talán: mi járatban vagytok? Ki nektek ez az asszony? Mi közötök van egymáshoz? Mi köt össze benneteket? Mit gondoltok, ha oda akarok érni, merre menjek? Mi van ott, ahonnan jöttök? A kérdésekre már alkalom, hogy Jézus beszéljen arról, amiért úton van. Talán a találkozások is megváltoztatták szándékukat, hogy hova menjenek, mert a vándorok meghívták őket, hogy gyertek velünk, beszéljetek erről a családomnak, vagy üzlettársaimnak, esetleg azoknak, akiknek el akarom adni portékámat, hiszen a ti tanításotok talán az én üzleti érdekemet is segítik. Érdekek, érdeklődések, kíváncsiság, nyitottság és bizalom. Különböző érdeklődések és érdekek összekapcsolódhatnak, egymást erősíthetik, miközben a Lélek teret nyer. Van élettér Isten számára ott, hol az ember életterében teret enged a Lélek számára azzal, hogy az emberek a maguk életében teret engednek a másik embernek, vagy, mernek, hajlandók, esetleg kénytelenek teret biztosítani a másik ember számára. Úgy tűnik, hogy az emberek közötti kapcsolattól nem idegen a Lélek, sőt, az ember és ember közötti bizalmi kapcsolatban nyer teret a Lélek is.

Ma, mintha, talán, ennek az ember-ember közötti személyes bizalomból, nyitottságból, az egymásra utaltságból volna kevés. Vagyis, az ember és ember közötti kapcsolatot sokkal tudatosabban vagyunk kénytelenek igényelni, és kialakítani, hogy a közöttünk való kommunikációban működhessen a Lélek.

P. Willi Lampert SJ írja: „A jezsuiták 1995-ben tartott 34. általános rendgyűlése megpróbálta egy tömör szövegben összefoglalni, milyen lényeges mozzanatai vannak a szentignáci, jezsuita spiritualitásnak a mai kor összefüggésében. A szövegben a következő négy kifejezés a legfontosabb: a hit, az igazságosság, a kultúra és a párbeszéd. Ez a négy fogalom mintegy a sarokpontjait jelöli ki egy játéktérnek: a mai kor és a mai világ játékterének. A szöveg a következőképpen hangzik:

„Ma tisztában vagyunk azzal, hogy:

Nem szolgálhatjuk a hitet, ha nem mozdítjuk elő az igazságosságot, nem lépünk kapcsolatba a kultúrákkal, nem vagyunk nyitottak más vallási tapasztalatokra.

Nem mozdíthatjuk elő az igazságosságot, ha nem ismertetjük meg a hitet, nem alakítjuk át a kultúrákat, nem működünk együtt más hagyományokkal.

Nem létezhet inkulturáció, ha nem folytatunk eszmecserét a hitről, nem kezdünk párbeszédet más hagyományokkal, nem lépünk fel az igazságosság érdekében.

Nem létezhet párbeszéd, ha nem osztjuk meg másokkal a hitünket, nem értjük meg a kultúrákat, nem teszünk valamit az igazságosságért” (2. dekrétum, nr. 47).

Ezt a négy vezérszót és a köztük kialakított összefüggést” látom fontosnak, abból a meggondolásból is, hogy Jézus tere ma sokkal nyitottabb, sokkal áttetszőbb. Melybe belehelyezkedni kell úgy, ahogy bele tudtak helyezkedni akkor az apostolok és azok az asszonyok, akik vele vállalták – és egyedül vele – azt, hogy eltávolodjanak megszokott és biztonságos környezetüktől, és merjenek olyan környezetben párbeszédet folytatni, ami számukra – Jézus biztonságot adó környezete nélkül – addig elképzelhetetlen volt. Ma, nekünk, egymástól elidegenedett, civilizálódott embereknek, meg kell teremtenünk azt a környezetet, a hit erejéből táplálkozva, hogy akkora bizalmat tudhassunk magunknak, melyben merjük vállalni a másik ember általi kihívást, anélkül, hogy a kiszolgáltatottság, vagy idealizmus áldozatává válnánk. Szent Ignác módszere, lelkisége, önmagam személyiségének tudatos formálása Isten jelenlétében, bizony időszerűnek és jól alkalmazható eszköznek tűnik.

Teremtsd meg bennünk Istenünk a szeretet bölcsességét, hogy a szeretet figyelem imádságos lelkületével legyünk képesek élni. Hogy ez az élet legyen fontos, ne csak a jövő reménye! Ámen