Bennünk a valóság.

1Tim 4,12-16 - Senki meg ne vessen téged ifjú korod miatt, de légy is példaképe a híveknek beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben, tisztaságban. Amíg odamegyek, fordíts gondot a felolvasásra, az intésre és a tanításra. Ne hanyagold el a benned levő kegyelmet, amelyet a jövendölés alapján a presbiterek kézföltétele által kaptál. Ezekre a dolgokra legyen gondod, ezeknek szenteld magad, hogy haladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt. Vigyázz magadra és a tanításra! Légy állhatatos ezekben, mert ha ezt teszed, üdvözíted magadat is, meg azokat is, akik hallgatnak téged.

Lk 7,36-50 - Egy farizeus meghívta, hogy egyen nála. Bement a farizeus házába és asztalhoz telepedett. És íme, egy asszony, aki bűnös volt a városban, amint megtudta, hogy a farizeus házában étkezik, kenetet hozott egy alabástrom edényben. Megállt hátul a lábainál, elkezdte könnyeivel öntözni a lábait, és megtörölte hajával, csókolgatta azokat, és megkente a kenettel. Amikor a farizeus, aki meghívta, látta ezt, így szólt magában: „Ha ez próféta volna, bizonyára tudná, kicsoda és miféle asszony ez, aki őt érinti, vagyis hogy bűnös.” Jézus ezt válaszolta neki: „Simon! Mondanék neked valamit.” Az így szólt: „Mester, szólj!” „Két adósa volt egy hitelezőnek. Az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. Nem lévén nekik miből megfizetni, elengedte mind a kettőnek. Melyik fogja őt közülük jobban szeretni?” Simon ezt felelte: „Úgy vélem, az, akinek többet engedett el.” Ő pedig ezt mondta neki: „Helyesen ítéltél.” Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: „Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet lábaimra; ez meg könnyeivel öntözte lábaimat, és a hajával törölte meg. Csókot nem adtál nekem; ez meg, amióta bejött, nem szűnt meg csókolgatni lábaimat. Olajjal nem kented meg fejemet; ez meg kenettel kente meg a lábaimat. Azért mondom neked: Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret.” Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid.” Erre az asztaltársak ezt kezdték mondogatni magukban: „Kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?” Ő pedig így szólt az asszonyhoz: „A hited megszabadított téged; menj békével.”

Bennünk a valóság. A mienk, és senki másé. De tudnunk kell róla, hogy az nem az Igazság. Ahhoz, hogy az Igazság a miénk lehessen, ahhoz néhány dologra szükségünk van: legelőbb is arra, hogy ismerjük a magunk valóságát. Miután valóság képünkkel megismerkedtünk, majd megszerettük, képesekké kell válnunk, elengedni azt. Tudva, hogy a szeretet nem kötődés, illetve, ami kötődés az valójában nem szeretet. A kötődés rólam szól, míg a szeretet … Nos, „Erich Fromm tapasztalata szerint, a szeretet művészet. És természetesen minden művészet csak akkor életképes, ha örömet okoz, ha vonzó, ha az ember lelkesedik érte, s nap mint nap tanulgatja és gyakorolja.” – írja P. Willi Lambert SJ. Tehát, a szeretet irányultsága: belőlem ered, de másra mutat. Képessé tenni magam a szeretetre – gyakorlás, és tanulás kell, hogy, amire Jézus tanít, művészi szinten legyek képes űzni. Szolgálnom kell szeretet képességemet. Ha ezt sikerül tennem, akkor pedig Istent szolgálom, Aki a Szeretet! Örömet szerezni másnak, óhatatlanul visszahat magamra is, örömömre szolgálhat, ha sikerül örömet szereznem másoknak. Használni magamnak, és „gyümölcsöt hozni, és sokaknak segíteni és a javára lenni.” Ezt mondja Pál is: „Vigyázz magadra és a tanításra! Légy állhatatos ezekben, mert ha ezt teszed, üdvözíted magadat is, meg azokat is, akik hallgatnak téged.” Amihez Szent Ignác azzal csatlakozik, hogy eszközt ad a kezünkbe: a lelki – gyakorlatok által, és a szerető figyelem imája által. Szent Ignác jöjj segítségemre, hogy a Szentlélek ereje átformáljon, átalakítson. A Tanítás, és a gyakorlatozás ne csak elmémet formálja, de szívemre is hatni tudjon! Ámen