2013.09.12.
2013. szeptember 12. írta: Kovász

2013.09.12.

Az irgalom az örökrészünk, hogy irgalmasságot tanuljunk Tőle.

Magyar ruhában Mária.jpgKol 3,12-17 - Öltsétek tehát magatokra, mint Isten szent és kedves választottjai, az irgalom érzületét, a jóságot, az alázatosságot, a szelídséget és a béketűrést! Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen! Ahogy az Úr megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is! Mindezek fölött pedig: öltsétek magatokra a szeretetet, amely a tökéletesség köteléke! S Krisztus békéje, amelyre meghívást kaptatok egy testben, uralkodjék a szívetekben! Legyetek hálásak! Krisztus igéje lakjék bennetek gazdagon! Minden bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást! Hálaadással szívetekben énekeljetek Istennek zsoltárokat, szent dalokat és énekeket! Bármit tesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, és adjatok hálát az Atyaistennek általa!

 

Zs 150 - ALLELUJA! Dicsérjétek az Urat szentélyében, dicsérjétek őt az ég erős boltozatában! Dicsérjétek őt hatalmas tetteiért, dicsérjétek őt nagyságának teljességéért! Dicsérjétek őt harsonaszóval, dicsérjétek őt hárfával és lanttal! Dicsérjétek őt dobbal és körtánccal, dicsérjétek őt citerával és fuvolával! Dicsérjétek őt zengő cintányérral, dicsérjétek őt csengő muzsikával! Minden lélek dicsérje az Urat! ALLELUJA!

 

Lk 6,27-38 - Nektek viszont, akik hallgattok engem, azt mondom: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket. Annak, aki arcul üt téged, tartsd oda a másikat is; és attól, aki a felöltődet elveszi, ne tagadd meg a kabátodat sem. Adj mindenkinek, aki kér tőled; és ha valaki elveszi, ami a tiéd, vissza ne kérd. Amint akarjátok, hogy cselekedjenek veletek az emberek, ti is hasonlóképpen cselekedjetek velük. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. És ha azoknak adtok kölcsön, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek tehát ellenségeiteket! Tegyetek jót és kölcsönözzetek, semmit vissza nem várva; így nagy lesz a ti jutalmatok, és a Magasságbeli fiai lesztek, mert ő kegyes a hálátlanokhoz és gonoszokhoz. Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas! Ne ítéljetek, és titeket sem fognak elítélni. Ne kárhoztassatok senkit, és benneteket sem fognak kárhoztatni. Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni. Adjatok, és adnak majd nektek is: jó és tömött, megrázott és túláradó mértékkel adnak majd az öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek.”

 

Az irgalom az örökrészünk, hogy irgalmasságot tanuljunk Tőle. Ami nem egyszerűen csak megbocsátás, hanem elengedés. Számon sem tartom, mi bánt, mi megaláz, arcul csap, velem kibabrál. Ahogy számon sem tartja, ami fáj, mi szívén tört döf át, mi arcul csapja, a minduntalan árulás. Amivel visszaélhet az, kiből a láz nem hoz ki gyógyulást. Azt suttogja: nekem az mégsem fáj, mert nem embertől várok orvoslást. Mindarra, mi számomra, e világban szenvedéssel jár. Mert erősségem gyengeségemben van. Abban, mit belőlem e világ kifacsar. Rá mosolyogni, vissza, nem gúnyos kacajjal, de megbocsátón. Elfogadón, mint kereszten csüngő, mégis reményt adón. Szóval: megbocsát. Ugye, nem is olyan könnyű. Esengőn, beismerni gyengeségem, aki irgalmat remél, rá alkalmatlan, keveslő.

Ott a csendes félhomályban, hol nem látja senki, elsírni, bánatban merengőn, hogy féltem magamtól a szerető Istent. Ki keresztjét enyémmel is megfeszíti, csak, hogy engem róla lesegítsen, hogy anyja ölében csendesítsen. Míg trónjával végleg ki nem segíthet!

„Legyetek …”, csak, mert veletek Ő sem különb! Ne ítélj, ne kárhoztass, de megbocsáss! Csak adjatok, hogy kapjatok. Ó de ne azért, mert elvártok érte jutalmat. Csak azért, mert: kik magukat adják, lehetnek a boldogok. A felettébb, akik az önátadók, semmit sem várva érte. Csak mert akarnak szerezni dicsőséget, annak, kiből minden fény ragyog, kiből a melege felfakadott, úgy, ahogy a kovász, mely lisztet szaporáz.

Istenem, diktálj ritmust, lélegzetet, hogy lélegezni bírjam be a Te könnyed, és bölcs szeretetedet, nagylelkűen, és mérlegelés nélkül. Ne magamra legyek tekintettel, csak Rád! Segíts, formálj át! Szűz Mária legyen gondod rám! Ámen

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eleszto.blog.hu/api/trackback/id/tr495508527

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása