Ha már egyszer megtértél, akkor nem maradhat el

Kol 3,1-11 - Ezért tehát, ha feltámadtatok Krisztussal, keressétek az odafent valókat, ahol Krisztus van, Isten jobbján ülve [Zsolt 110,1]. Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve Istenben. Amikor pedig Krisztus, a ti életetek, megjelenik, akkor majd ti is megjelentek vele együtt a dicsőségben. Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a bujaságot, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás. Miattuk érkezik el Isten haragja a hitetlenség fiaira. Ti is ezeket műveltétek egykor, amikor köztük éltetek. Most azonban vessétek el magatoktól mindezeket: a haragot, az indulatosságot, a rosszakaratot, szátokból a káromlást és a rút beszédet. Ne hazudjatok egymásnak, ti, akik levetettétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és magatokra öltöttétek az újat, aki teremtőjének képmására állandóan megújul a teljes megismerésig. Itt nincs már többé görög és zsidó, nincs körülmetéltség és körülmetéletlenség, nincs barbár, szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenben Krisztus.

Lk 6,20-26 - Akkor szemeit tanítványaira emelte, és így szólt: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert kielégítenek benneteket. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok lesztek, amikor gyűlölnek titeket az emberek, amikor kirekesztenek és szidalmaznak, és kivetik neveteket mint gonoszat az Emberfiáért. Örüljetek azon a napon és vigadjatok, mert íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben! Hiszen atyáik éppen így cselekedtek a prófétákkal. De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok vigasztalástokat! Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, akik most nevettek, mert majd gyászoltok és sírtok! Jaj nektek, amikor mindenki magasztal titeket, mert atyáik éppen így cselekedtek a hamis prófétákkal!

Ha már egyszer megtértél, akkor nem maradhat el, hogy megint megtérj; miden nap, újra! Mikor mondhatom, hogy eljutottam a teljes megismerésre? - mert: mi a teljes megismerés? Az amikor az, Akit nem látok, látom: Isten jelenvalóságában eggyé leszek Vele. Ez, ebben az életben nem valósulhat meg. Hiszen én csak azt láthatom, érezhetem, tapasztalhatom, ami az anyagi világ számára érzékelhető. Ezért volt szükség arra is, hogy Isten emberré legyen, hogy az emberrel közölhesse nyíltan önmagát. Már amennyit ebben a formában közölhet, és amennyit mi emberek befogadni képesek vagyunk belőle. Az is elgondolkodtató, hogy Jézus 33 földi éve, amiből 3 év volt nyilvános Isten kinyilatkoztatás, amire 30 éven át készült(!), az ember számára, évezredekre, rengeteg generáció számára ad megfejthető feladatot. Sőt, nem csak megfejthetőt, hanem tanulni, elsajátítani valót. De, még beljebb mehetek: egy ember számára is, nap mint nap nyújt megújulásra, felismerésre újat. Isten hallatlan mély és széles, sokszínű és gazdag. Nem véletlen az, hogy ahány ember van a földön, volt, vagy lesz, mind egy saját személyiség, egyéniség; egy új és még újabb megjelenés Istenből. Minden ember, egyedi megnyilvánulása Istennek; ugyanakkor, a másik ember számára, Isten önmaga közlése, kifejezője, hogy engem tökéletességre juttathasson. Esély minden ember az én számomra, hogy általa Istenről valamivel többet megismerjek – ha nem az embert, hanem sikerül Istent felismerni benne. Ezért a kérdés nem ott van, hogy hol az Isten a világban, hanem ott, hogy én hol vagyok képes Őt megtalálni? Hol vagyok képes érzékelni Őt? Mennyire fejlődött ki már az érzékelő-képességem Isten felismerésére abban a környezetben, ahol éppen vagyok. Persze, ezt a kérdést úgy is kidomboríthatjuk, hogy én mennyiben vagyok képes Őt kifejezni magamból, megengedőn, alázattal, szelídséggel, szerénységgel. „Amikor pedig Krisztus, a ti életetek, megjelenik, akkor majd ti is megjelentek vele együtt a dicsőségben. Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi” – mondja Pál. Jézus pedig azt mondja: akkor válhattok boldogokká, amikor nem a földi ember hivalkodásait sugalljátok magatokból, hanem azt, aki a belétek teremtett Isten.

Legyek, próbáljak meg lenni Istenarcúvá, hogy boldognak érezhessem magam, hogy boldoggá lehessek. „akik levetettétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és magatokra öltöttétek az újat, aki teremtőjének képmására állandóan megújul a teljes megismerésig”. Ott a boldogság, ahol „minden és mindenben Krisztus”!

Szent Ignác mondja: „Isten Fölsége minden dologban ott van jelenléte, működése és létezése által.” Istenem, segít meglátnom, és láttatnom Földségedet! Ámen