A betegség fogalma új tartalmat kap Jézus tanítványai körében.

Kol 2,6-15 - Ezért tehát, ahogyan elfogadtátok az Úr Jézus Krisztust, úgy éljetek is benne, gyökerezzetek meg őbenne, és épüljetek rá! Erősödjetek meg a hitben, ahogyan tanultátok, és legyen bőséges a hálaadásotok! Vigyázzatok, hogy senki rabul ne ejtsen titeket bölcselettel és hiú megtévesztéssel, amely emberi hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz igazodik. Mert őbenne lakik az istenség egész teljessége testi formában, és benne jutottatok teljességre, benne, aki minden fejedelemségnek és hatalmasságnak a feje. Benne körül is metélkedtetek, nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem az érzéki test levetésével, a Krisztus szerinti körülmetéléssel, amikor vele együtt eltemetkeztetek a keresztségben, és vele együtt fel is támadtatok, annak az Istennek erejébe vetett hit által, aki őt feltámasztotta halottaiból. Vele együtt titeket is, amikor halottak voltatok vétkeitek és testetek körülmetéletlensége miatt, életre keltett azáltal, hogy megbocsátotta minden vétkünket. Rendelkezéseivel az adóslevelet, mely vádolt minket és ellenünk szólt, eltörölte, eltette az útból, és a keresztre szegezte; lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és diadalmaskodott rajtuk.

Lk 6,12-19 - Történt pedig azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt. Ezeket elnevezte apostoloknak: Simont, akit Péternek is nevezett, és Andrást, a testvérét, valamint Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zelótának neveznek, Júdást, Jakab fiát, és iskarióti Júdást, aki áruló lett. Majd lement velük és megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak egy nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából, Jeruzsálemből, Tírusz és Szidon tengermellékéről, akik eljöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyuljanak betegségeikből. Akiket pedig tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és meggyógyította mindnyájukat.

A betegség fogalma új tartalmat kap Jézus tanítványai körében.

„Vele volt tanítványainak egy nagy csoportja és hatalmas népsokaság ..., akik eljöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyuljanak betegségeikből. ... Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és meggyógyította mindnyájukat." Ma, Uram, Te ezzel a szakasszal akarsz üzenni általam. Lukács mindazokat nevezi tanítványoknak, akik hallgatják Jézust, és követni akarják Őt. Vajon, az a népsokaság, és tanítványi csoport, mennyiben hasonlít a mai kereszténységre? Összetételében azonosíthatjuk a kettőt? Legyünk nagylelkűek, és mondjuk, hogy igen. De, akkor tegyük fel magunknak azt a kérdést, hogy hogyan érezzük magunkat, szükségesnek tartjuk a magunk számára a gyógyulást? Tudjuk magunkat elvonatkoztatni bármitől és mindentől is, és őszintén válaszolni? Ahhoz éhezni, és érteni kell azt, amire Jézus tanítani akar engem, akinek betegsége nem az mint a tied, akinek fájdalma nem a testem sajgó ízületeinek a fájdalmában fullad ki. Annál mélyebbről tör fel a fájdalmam, melyet azért érzek, mert Jézus valami olyanra világított rá, ami azért fáj már, mert nem látom reményemet sem rá, hogy lehet bárki is, aki Rajta kívül képes lehet abból a betegségemből kigyógyítani. Pedig, már érzem, hogy erre sokkal nagyobb szükségem volna, mint testi fájdalmaim enyhítésére.

Pál azt mondja: „Vigyázzatok, hogy senki rabul ne ejtsen titeket bölcselettel és hiú megtévesztéssel, amely emberi hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz igazodik. ... Benne körül is metélkedtetek, nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem az érzéki test levetésével, a Krisztus szerinti körülmetéléssel, mert ez a Krisztus szerint való körülmetélés." Így kell érteni az ember betegségét, mely tanítványainak baja, melyből a gyógyulást kérik, akarják, melytől szenvednek: a világias ember bennem az én betegségem, ha lelki emberré akarok válni, ha Krisztusivá akarok lenni. Képes vagyok-e nagy döntéseimben tartósan, válaszáig türelmesen az Istennel való közösségemben kitartani? Azzal a hittel, hogy Vele, szándéka szerint kell, hogy döntsek. Mennyire erős a hitem, ennek a „kell”-nek az érzése? Számomra árad ki olyan erő Jézusból, ami hitem megerősítésére képes, alkalmas? Ha nem, akkor talán azért nem, mert nem eléggé figyelek rá. Hagyom, hogy más dolgok – az érzéki, a világ iránti fogékonyságom, érzékenységek – elvonják Róla a figyelmemet. Más erők hatnak rám, nem Jézusé. Tennem kell érte, hogy Jézus ereje alakítsa, igazítsa, formálja az életemet. Hogy mi az, amit ma, jelen állapotomban tennem kell? Azt rajtam, és Istenen kívül senki más nem képes, mi válhat gyógyulásomra. Azt már ismerem, és elfogadom, hogy, ha a beteg nem tesz a gyógyulásáért, akkor nincs olyan orvos, aki meggyógyíthatja. De ehhez előbb magam számára kell elfogadni, diagnosztizálni a betegségemet. Istenem, Te abban is készséges vagy, hogy segíts állapotom azonosításában, betegségem felismerésében. Ma imáimban erre figyelek, hogy beláttatni engedjem általad, hogy tüneteim szerint, Te miben tartod szükségesnek, hogy gyógyuljak, változzak. Igen Uram, a Te hasonlatosságodra akarok változni, hogy Veled közösségre juthassak, mikor annak ideje eljön! Ámen