Pál apostol, itt valami nagyon személyes dologról beszél.

1Tessz 1,2b-5.8b-10 - Hálát adunk Istennek mindnyájatokért mindenkor, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban. Szüntelenül gondolunk Istenünk és Atyánk előtt a mi Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek gyümölcseire, fáradozó szeretetetekre és türelmes reménységetekre. Tudjuk, Istentől szeretett testvéreim, hogy választottak vagytok. Mi ugyanis az evangéliumot nem csak szóval hirdettük nálatok, hanem erővel és Szentlélekkel is, és egész teljességgel. Hiszen tudjátok, milyenek voltunk köztetek, a ti érdeketekben. Az Úr igéjének hirdetése ugyanis tőletek haladt tovább, nem csak Makedóniában és Akhájában. Istenbe vetett hitetek eljutott mindenhová, úgyhogy szükségtelen is arról beszélnünk. Hiszen mindenki beszéli rólunk, hogy hogyan érkeztünk hozzátok, és hogyan tértetek meg a bálványoktól Istenhez, hogy az élő, igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok a mennyből Fiát, akit feltámasztott halottaiból, Jézust, aki megment minket a jövendő haragtól.

Mt 23,13-22 - Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Ti magatok nem mentek be, és akik be szeretnének menni, azokat sem hagyjátok bemenni. Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejártok tengert és szárazföldet, hogy egy megtérőt szerezzetek, s amikor megszereztétek, magatoknál kétszer inkább a gyehenna fiává teszitek. Jaj nektek, vak vezetők, akik azt mondjátok: „Ha valaki megesküszik a templomra, az semmi, de aki megesküszik a templom aranyára, az kötelez.” Ti ostobák és vakok! Mi a nagyobb, az arany, vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? És azt mondjátok: „Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de aki a rajta levő ajándékra esküszik, az kötelez.” Ti vakok! Mi a nagyobb, az ajándék, vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? Hiszen aki az oltárra esküszik, megesküszik az oltárra és mindenre, ami rajta van. S aki a templomra esküszik, megesküszik a templomra, és arra, aki benne lakik. Aki pedig az égre esküszik, Isten trónjára esküszik, és arra, aki azon ül.

Pál apostol, itt valami nagyon személyes dologról beszél. Tapasztalását ossza meg, melyet megélt a thessaloniki hívekkel kapcsolatosan. Olyan dologról beszél, ami érzékszerveinkkel nem érzékelhető, illetve, csak a lelke az, ami érzékelheti azt. Mélység, és a mélységből feltörő tisztaság, mely forrásozza az Életet. "Hitetek gyümölcseire, fáradozó szeretetetekre és türelmes reménységetekre" utal Pál. Bizonyságként említi, hogy "Istenbe vetett hitetek eljutott mindenhová".

Számomra, ebből az elbeszélésből egyértelmű az, hogy a megtérés feltétele annak, "hogy az élő, igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok a mennyből Fiát, akit feltámasztott halottaiból, Jézust, aki megment minket a jövendő haragtól."

Ugyanakkor az evangéliumban, Jézus mintha pontosan azt a megtérést hiányolná(?), vagy sürgetné(?) az írástudók és farizeusok esetében. Akik a megtérés hiányában, vagy fel nem ismerésében – meg nem élésében kínlódnak, és ártanak így a népnek. Nem, hogy közelebb vinnék őket Istenhez, hanem elriasszák őket. Valami súlyos félreértésben vannak, akik számára az alakiság, a forma, a szigorú és megkövesedett keretek fontosabbak a hit megélésénél, és a hitbéli közösségben való megerősítésnél.

Bizony magam is sokszor kapom rajta magam, hogy nem könnyű a hitben a következetesség. Annak a megengedése, hogy a lélek uralkodjon a szellemen, a tudaton. Sokszor kerülök abba a hibába, hogy előbb, meggondolatlanul szólok, cselekszem, mert nem vagyok képes Istennel arra a mélységes és közvetlen kapcsolatban lenni, amit az imádságos lelkület segíthet. Úgy is mondhatom, hogy kiesek a kegyelmi állapotból, mert az egóm eluralkodik rajtam. Jézusban ez a nagyszerű felismerésem - amiben vágyakozom Hozzá igazodni: az állandósult, statikus Istenlétben egyesülése, miközben képes lehet emberi kommunikációjával közöttünk lenni, érteni engem, és értésemre adni, hogy Istennek mi a szándéka, akarata felém. Persze, tudom, hogy azzal nem lehetek azonos, Aki az Isten megtestesült valósága. De a Hozzá hasonulásomra, úgy gondolom, hogy lehet esélyem, ha képes vagyok arra az alázatra, amikor is, a kegyelmet nem írom felül már emberi erőmmel. Tehát, az emberi erőmet, akaratomat, képességeimet és tudásomat is alá rendelem Isten akaratának. Istenem, amikor imádkozom, amikor dolgomat végzem, tudd, hogy erre a tökéletes Veled való közösségre gondolok, és vágyom eljutni. Ámen