A törvény és a hatalom alapja az a szeretet

Rut 1,1.3-6.14b-16.22 - Az egyik bíró napjaiban, amikor a bírák kormányoztak, éhínség támadt az országban. Ekkor egy ember, aki Júda Betleheméből származott, elindult, hogy egy időre Moáb földjén telepedjen le feleségével és két fiával együtt. Közben meghalt Elimelek, Noémi férje, és az asszony magára maradt fiaival. A fiúk moábi feleséget vettek: az egyiket Orfának hívták, a másikat pedig Rútnak. Miután tíz esztendeig ott laktak, meghalt mindkettő, vagyis Mahálon és Kelion, így az asszony, megfosztva két fiától és férjétől, magára maradt. Ekkor felkelt két menyével együtt, hogy visszatérjen Moáb földjéről hazájába; hallotta ugyanis, hogy az Úr rátekintett népére, és eleséget adott nekik. Erre azok ismét hangos sírásra fakadtak. Orfa ezután megcsókolta anyósát és visszatért, Rút azonban ragaszkodott anyósához. Noémi ekkor így szólt hozzá: „Íme, sógornőd visszatért népéhez és isteneihez, menj vele!” Ő azonban ezt felelte: „Ne légy ellenemre azzal, hogy hagyjalak el és távozzam, mert ahova te mégy, oda megyek én is, s ahol te laksz, ott lakom én is. Néped az én népem, Istened az én Istenem. Eljött tehát Noémi, a moábi Rúttal, a menyével együtt, arról a földről, ahol jövevényként tartózkodott, és visszatért Betlehembe, éppen akkor, amikor aratni kezdték az árpát.

Mt 22,34-40 - Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szaddúceusokat elnémította, összegyűltek egy csoportba, és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte tőle: „Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?” Ő azt felelte neki: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből”„ [MTörv 6,5]. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” [Lev 19,18]. Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.”

A törvény és a hatalom alapja az a szeretet, mely létünk meghatározója. Ezt mondja Jézus. Talán fogalmazhatjuk úgy is, hogy létezésünk két koordinátába foglalható: melynek vízszintes tengelye, az ember-, de függőleges tengelye az Isten- kapcsolatunk. E kettő határolja be mozgásunkat térben és időben.

De Jézust figyelem, a reakcióját. Jézust nem mozdítja ki nyugalmi állapotából az alattomos szándék, a cinizmus, az, hogy ki akarnak vele kezdeni. Jézus személyiségében nem az ember áll, az, hogy engem meg akarnak alázni, vagy, csúfolódni próbálnak velem, aki olyan kapcsolatban állok az Atyával, amilyenbe egyikük sem. Nincs benne felsőbbrendűség, vagy gőg, büszkeség, emberi magabiztosság, vagy bármi más, amit magának kikövetelni, kikényszeríteni akarnak; mondjuk, hogy tisztelje őt bárki is. Úgy válaszol, mintha azt mondaná: de jó, hogy megkérdezed, alkalmam van rá, hogy elmondjam, mit gondolok erről, mit akar ezzel kapcsolatban közölni veled az Atya. A lényegre koncentrál, és a lényeg nem az ő maga alakja, személye, hanem az, Akit képvisel, Aki küldi, Aki rábízott feladatot.

Jézus arra mutat itt, nekem példát, amire Szent Ignác is figyelmeztet examenjében: önvizsgálat, hol tartok, hol állok én, ebben a világban Krisztushoz, és az Atyához képest. Milyen az én viszonyom hozzájuk, és rajtuk keresztül az emberekhez? Az Istennel való kapcsolatom hálás tudatosítása, anélkül, hogy a múlt vádolna engem. A pillanatban és a pillanatot kell megszentelnem, Isten jelenvalóságában élve. A szeretet mesteri művét megvalósítani, megélni minden pillanatomban: megélni, hogy Isten szeret, ami azt jelenti, hogy ebben a biztonságban, bizonyosságban szeretetét kifejezni emberi kapcsolataimban. Segíts meg engem Istenem, Jézus példája, és a Szentlélek kegyelmében megszentelve! Ámen