Ilyeneké? Hát akkor miért

Bír 9,6-15 - Erre összegyűlt Szíchem minden embere és Milló városának valamennyi családja és elmentek, s királlyá tették Abimeleket az alatt a tölgyfa alatt, amely Szíchemnél állott. Amikor ezt hírül vitték Jótámnak, ő elment, s megállt a Garizim hegyének tetején és harsány hangon kiáltva így szólt: „Hallgassatok meg, Szíchem emberei, hogy Isten meghallgasson titeket! Elmentek a fák, hogy királyt kenjenek föl maguknak. Azt mondták azért az olajfának: „Uralkodj rajtunk.” Az így felelt: „Elhagyhatnám-e zsiradékomat, amelyet istenek, emberek élveznek, s elmehetnék-e, hogy a fák között ide-oda mozogjak?” Azt mondták erre a fák a fügefának: „Gyere, s vedd át közöttünk az uralkodást.” Az ezt felelte nekik: „Elhagyhatnám-e édességemet és pompás gyümölcseimet, s elmehetnék-e, hogy a többi fa között ide-oda mozogjak?” Azt mondták erre a fák a szőlőtőnek: „Gyere, s uralkodj rajtunk.” Az ezt felelte nekik: „Elhagyhatnám-e boromat, amely Istent és embert felvidít, hogy a többi fa között ide-oda mozogjak?” Azt mondták erre a fák mindnyájan a galagonyának: „Gyere és uralkodj rajtunk.” Az ezt felelte nekik: „Ha csakugyan királyotokká tesztek, gyertek, s pihenjetek meg árnyékomban; de ha ezt nem akarjátok, jöjjön ki tűz a galagonyából, s eméssze meg a Libanon cédrusait.”

Mt 20,1-16a - Mert hasonló a mennyek országa a házigazdához, aki korán reggel kiment munkásokat fogadni a szőlőjébe. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. Amikor a harmadik óra körül is kiment, látott másokat is ott ácsorogni tétlenül a piactéren. Azt mondta nekik: „Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom majd nektek.” Azok elmentek. Azután a hatodik és a kilencedik óra körül ismét kiment és ugyanígy tett. Mikor a tizenegyedik óra körül kiment és megint talált ott ácsorgókat, azt mondta nekik: „Miért álltok itt egész nap tétlenül?” Azt felelték neki: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek el ti is a szőlőbe.” Amikor beesteledett, a szőlő ura így szólt intézőjéhez: „Hívd a munkásokat, és add ki nekik a bérüket, kezdve az utolsóktól az elsőkig.” Jöttek azok, akik tizenegy óra körül kezdtek, és kaptak egy-egy dénárt. Mikor az elsők sorra kerültek, azt gondolták, hogy többet fognak kapni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyformán kezelted őket velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét.” Ő azonban így válaszolt az egyiküknek: „Barátom! Nem vagyok veled igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a tiéd, és menj! Én ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Vagy nem szabad azt tennem az enyémmel, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők és az elsőkből utolsók.”

Ha hasonló a mennyek országa bármihez is, akkor erre azért hívja fel a figyelmemet Jézus, hogy annak értékét megismerjem, megszeressem, és birtokolni legyen kedvem.

Krisztus tanítása, mely minden érték felett áll, sőt, értékálló, térítésmentesen válhat vagyonommá, kincsemmé, már most. Igaz, ki előbb kap erre meghívást, többet kell érte fáradoznia, mint annak, aki később juthat hozzá. Mert a gazda ezt így akarja, hogy legyenek olyanok, akik a közös kincsért Vele többet fáradozzanak - az Ő oldalán, másokért is - másoknál, de az eredményből mindenki, egyformán részesülhessen.

Az emberi gyengeség, butaság, hogy irigykedünk, hogy másokért fáradozásunkat sérelmezzük, esetleg hiábavalónak, vagy rájuk nézve érdemtelen és felesleges dolognak tartjuk. De Jézus arra próbál figyelmeztetni, hogy nem nekik dolgozunk, hanem, az Atyának vagyunk a bérmunkásai. Ha nem a bérért leszünk képesek dolgozni, hanem szeretetből, elhivatottságból, Érte - mármint Istent szolgáló szeretetből - képesek vagyunk cselekvőkké lenni, akkor jár nekünk a juttatás, a mennyek országa. Mi részeivé lettünk, már ideje korán, életünkben annak az Igazságnak, melyben válhat igazzá az is, aki a mi életünk által nyerhetnek megvilágosodást. Mert vannak, akiknek kell élni, hogy éltetőkké legyenek mások számára. Amit úgy is lehet példázni, hogy vannak, akik kipróbálják, megismerik a munkát, akik tapasztalatot adhatnak át mások számára, akik bármi oknál fogva, mások nélkül, nem képesek megtapasztalni a munka ízét, zamatát, értelmét, esetleg okát. Krisztus munkatársaivá lenni - nem hangzik rosszul. Persze, kitartókká, és hitünkben gazdagodva kell alázatot tanulnunk. Állhatatosakká lennünk a szeretetben, a világ ennek ellenkező állítása ellenére is.

Kilépni önmagamból, egyben a többi ember felé tett lépés is. Az önmagamért való munkavégzésből – a fizetség ilyen – eljutni a közösségért vállalt munkára, és azon túl is, Isten dicsőségére vállalni fáradtságot, válhasson örömömmé; segíts engem Istenem - szentjeid közbenjárásával és őrző, védő angyalaim munkálkodásával is! Ámen