Ebben az egész ünnepben egy a fontos

Jel 11,19a; 12,1-6a.10 - Ekkor megnyílt Isten temploma az égben, és láthatóvá lett a szövetség szekrénye a templomában [1 Kir 8,6]; villámok, zúgás, földrengés és nagy jégeső támadt [Kiv 19,16G; 9,24].

Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona. Mivel áldott állapotban volt, vajúdva, a szüléstől gyötrődve kiáltozott. Aztán egy másik jel tűnt fel az égen: íme, egy nagy, tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt [Dán 7,7], és a hét fején hét királyi korona. A farka lesöpörte az ég csillagainak harmadrészét, és a földre sodorta őket [Dán 8,10]. A sárkány a vajúdó asszony elé állt, hogy amint megszül, elnyelje fiát. Az fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel fogja kormányozni az összes nemzetet [Iz 66,7; Zsolt 2,9G]. De elragadták a fiát, és Isten trónjához vitték. Az asszony pedig a pusztaságba menekült, ahol Istentől elkészített helye volt, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig. Ekkor nagy hangot hallottam az égben, amely így szólt: „Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük Istenünk előtt.

1Kor 15,20-26 - Krisztus azonban feltámadt halottaiból, mint az elszenderültek zsengéje. Mert amint egy ember által lett a halál, úgy egy ember által lett a halottak feltámadása is. Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre fognak kelni. Mindenki a maga rendje szerint: elsőként Krisztus; azután azok, akik Krisztuséi, az ő eljövetelekor. Azután jön a vég, amikor majd átadja az uralmat az Istennek és Atyának, miután megsemmisített minden fejedelemséget, minden hatalmasságot és erőt. Mert addig kell neki uralkodnia, amíg ellenségeit mind a lába alá nem veti [Zsolt 110,1]. Mint utolsó ellenséget, a halált semmisíti meg.

Lk 1,39-56 - Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked.” Mária erre így szólt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben [Hab 3,18], mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát [1 Sám 1,11]. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék [Ter 30,13], mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas [MTörv 10,21], és Szent az ő Neve [Zsolt 111,9]. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik [Zsolt 103,13.17]. Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataiban kevélykedőket [Zsolt 89,11]. Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt [Zsolt 147,6]. Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat [Zsolt 107,9]. Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezve irgalmasságáról [Iz 41,8-9; Zsolt 98,3], amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre” [Ter 17,7]. És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután hazatért.

Ebben az egész ünnepben egy a fontos: hogy Isten megdicsőíti mindazokat, akik megdicsőítik Őt. Isten a legkisebb alázatosságért sem marad adós – amit az ember az Ő nevéért képes, hajlandó magára venni.

Ami nem csökkenti Szűz Mária iránti csodálatomat. Aki képes lett, ember létére, ilyen alázatra, csak mert az angyal szavára magára vette Isten kívánságát, melyet tőle kért. Talán, valami olyan igazolást, helyeslést kell hallanunk Mária dicsőítő szavaiból, amit Jézus mondott Péternek, mikor képes volt kifejezni Jézus személyéről a véleményét: „Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.” [Mt 16,17]

De ezt a kijelentést kell magunkra is venni, amikor Mária nagyságára rácsodálkozunk, és dicsőségét megvalljuk, azzal, hogy hisszük és a hitünkben képesek vagyunk azonosulni, megérteni Pál szavait. Boldognak érzem magam, hogy bírhatom Isten végtelen irgalmát, szeretetét, Aki a feltámadás reményében éltet, tenyerén hordoz, és akarja, hogy napjaim során, minden nap újra és újra, megújultan, és megújulásra képesen, találékonyan, a magam alkotó képessége és szabad gondolkodása kapcsán, alapján, feltaláljam magam ebben a világban: megtalálva módját annak, hogy mivel dicsőíthetem meg Őt!

Mert itt élek, benne abban a világban, melyben körül vesz, lépten - nyomon találkozni kényszerülök a gonoszsággal, az emberi együgyűség és kicsinyesség szintjén, legyen az politika, reklám, vagy gazdaság, esetleg társadalmi érdek, melyben a személyes érdek elhatalmasodik, megszégyenítve a közös, és legfőbb érdekét az Életnek, a Létezésnek, ami Isten, teremtő szándéka szerinti kellene, hogy legyen, és lehessen. Elhalványul, elsikkad, úgy, hogy magam is rabságában kénytelenül gyötrődök, akaratlanul is, amiért áldozatot kell vállalni, szenvedést nem színlelve, de mosollyal viselve, ahogy lett mindezért áldozattá Krisztus is. Mégis a csodálatos ebben az, hogy mindegyikünk akkora terhet kell csak, hogy magára vegyen, amekkora terhet elviselni képes, és még lehet. De tudnunk kell, hogy ki kell ebből vennünk részünket, ahogy kivette és vállalta magára a Méltóságos Anya is. Mert csak ezzel a tudatos vállalásommal lehetek részese az üdvtörténetnek – részese az áldozatnak, a szenvedésnek, hogy részem lehessen a feltámadásban is!

Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, akiről zeng a zsoltáros 44. éneke, és akinek pártfogásáért esedezem, hogy Veled társultan legyek képes Isten dicsőségét szolgálni! Segíts, ne fájjon mi fájdalom, csak mert örömöddel örömöm láthatom. És ezért Veled útra kelhessek ékességeddel, Veled járhassak diadalmasan a hűségért, a szelídségért, és az igazságért; szeretve az igazságot, gyűlölve a gonoszságot. Felismerve és magaménak tekintve, hogy „azért kent fel téged Isten, a te Istened, az öröm olajával, társaid felett”, hogy szépségedben gyönyörködve megemlékezzek nevedről, bízzak nevedben, dicsérhessem és példaként kövessem a Te szolgálatodat, melyet minden emberért viselsz. Ámen