Az emberi gyengeség, hiúság, kevélység

MTörv 31,1-8 - Elment tehát Mózes és elmondta mindezeket az igéket egész Izraelnek. Aztán ezt mondta nekik: „Százhúsz esztendős vagyok immár; nem járhatok többé ki és be, legfőképpen azért nem, mert az Úr azt mondta nekem: „Nem mégy át ezen a Jordánon.” Az Úr, a te Istened megy át tehát előtted, s ő majd eltörli ezeket a nemzeteket előled, úgyhogy örökükbe léphetsz, és átmegy előtted Józsue, miként az Úr mondta. Úgy fog tenni az Úr ezekkel a népekkel, mint ahogy Szihonnal és Óggal, az amoriták királyaival s azok földjével tette: el fogja törölni őket. Éppen ezért, ha majd őket is a kezetekbe adja, úgy tegyetek velük, ahogy parancsoltam nektek. Férfiasan viselkedjetek, legyetek bátrak, ne féljetek, s ne rettegjetek, ha meglátjátok őket, mert az Úr, a te Istened maga vezérel majd téged, s nem marad el tőled, s nem hagy el téged.” Majd előszólította Mózes Józsuét és azt mondta neki egész Izrael előtt: „Légy erős és bátor, mert te viszed be ezt a népet arra a földre, amely felől megesküdött az Úr, hogy atyáiknak adja, s te sorsolod ki azt közöttük. Az Úr, aki vezérel titeket, maga lesz veled: nem marad el tőled, s nem hagy el téged, ne félj és ne rettegj.”

Mt 18,1-5.10.12-14 - Abban az órában a tanítványok odajöttek Jézushoz és azt mondták: „Ki a legnagyobb a mennyek országában?” Erre ő odahívott egy kisgyereket, közéjük állította és így szólt: „Bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki ugyanis kicsivé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyereket az én nevemben, engem fogad be. Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet sem e kicsik közül. Mert mondom nektek: angyalaik a mennyekben mindig látják Atyám arcát, aki a mennyekben van. Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és azok közül egy elkóborol, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken, nem megy-e el és nem keresi-e meg az eltévedtet? Amikor pedig megtalálja, bizony, mondom nektek: jobban örül annak, mint a kilencvenkilencnek, amely el sem veszett. Ugyanígy a ti Atyátok, aki a mennyekben van, nem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsik közül.

Az emberi gyengeség, hiúság, kevélység, annyira általános, hogy lám, még az apostolok között is ott volt. Nem vagyunk képesek olyan közel férkőzni Hozzá, annyira azonosulni Jézus istenségével - őszinteségével, tisztaságával, hogy ne bújna ki belőlünk a kisstílű emberségünk. Nem marad más hátra, mint, hogy beismerjem, elfogadjam. Vagyis együtt tudjak élni a magam szégyellt gyengeségeivel.

A gyermekkoromra visszaemlékezve, tudatában voltam kicsinységemnek, de nem fogadtam el, szerettem volna felnőtt lenni. Mindig nagyobb akartam lenni a koromnál, hogy többre legyen jogom, szabadságom. Jézus azt mondja: fogadd el kicsinységedet, térj meg. Vagyis, azonosulj azzal, aki vagy, hogy Isten előtt megállni képes legyél szégyen és gőg nélkül. Büszkeség, és nagyzolás nélkül. Alázat, szelídség, legyen a részem, hogy elfogadni bírjam, merjem, hogy Isten a nagy, Aki képes lehet engem naggyá tenni - megdicsőíteni. De csak azt követően, ha én megdicsőítem Őt, mert alázattal engedem magamon az Ő hatalmát érvényesülni. Amit mások talán úgy ítélnek meg, hogy én jó vagyok. Csak én tudhatom azonban egyedül, hogy én nem vagyok senki, csak egyedül az Isten az, Aki jó, és Aki engem jóságára taníthat, ha engedek, ha bírom az Ő tanítását magamon érvényre jutni! Akit én áldok, dicsőítek, és magasztalok - különösen, ha felismerem magamon, hogy sikerült, képessé tett rá, hogy hasonuljak, ha csak egy kis időre is Hozzá, Rá - és, hogy elfogadja az én szolgálatomat. Ennyi elég a számomra, többre nem tartok igényt. Ez tehet engem boldoggá. Így értem meg, így élem meg Szent Ignác imáját: "nincs szükségem másra, csak, hogy szerethesselek téged"! Ámen