Nem állhatom meg, hogy ne tegyem szóvá!

Gal 2, 19-20 - Én ugyanis a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztre vagyok szegezve: élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem. Amit pedig most a testben élek, azt az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.

Jn 15,1-8 - Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek. Maradjatok bennem, és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek. Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad; összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és az én igéim tibennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek.

Nem állhatom meg, hogy ne tegyem szóvá! Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök Szent Benedek ünnepén - idén, a Tihanyi Bencés Apátságban (203. július 11-én), az alábbi szavakkal kezdte beszédét: „egy interneten bolyongó üzenetet idézve – miszerint a keresztény Európának vége, mert a demográfiai apály halálra ítélte földrészünket – mutatott rá arra a vészhelyzetre, amely ősi földrészünket, ősi otthonainkat fenyegeti.

Az üzenet szerint annyira kevés gyermek születik ma Európában, hogy a bevándorlók, akiket a bőséges gyermekáldás jellemez, létszámban felülírják lassan Európa népességét. De e bevándorlók nem akarnak keresztények lenni, nem kérnek földrészünk kultúrájából, s boldogan készítgetik elő az ő kultúrájukat, az iszlámot a győzelemre. Fegyverek, harcok nélkül vívják e küzdelmet a keresztény Európa ellen, emelte ki a főpásztor.” (Forrás: http://www.magyarkurir.hu/hirek/szentek-isten-ajandekai)

E beszéd kapcsán merül fel bennem a kérdés: miért is van baj Európában, és a világban? Miért nem képes Krisztus üzenete gyógyítani úgy, ahogy azt a kereszténység által – közössége által – Krisztus talán remélné, várná? Mi okozza az emberiség civilizációjában a bajt?

Nekünk keresztényeknek szabad gyűlöletkeltőkké, kirekesztőkké lennünk? Ilyen érzülettel képesek lehetünk-e kéréseinket eljuttatni – ima formájában – Istenhez? Hogy is van Jézus, felebarátról szóló tanítása?

Isten miért tesz képessé rá, hogy felismerjem a bajt? Én úgy vélekedem erről, hogy azért, hogy ebben az állapotban keressem meg az én helyemet:

- mivel járulok hozzá ehhez az állapothoz?
- mi az, amit eddig rosszul értelmeztem?
- mi az, amit félremagyaráztam?
- mi az bennem, ami ide juttatott bennünket?
- mi ebben az okozatban az én bűnöm?
- mit kell újra átgondolnom?
- mit kellene ez után másképpen tennem?
- Krisztus milyen feladatot bízott rám?
- mit is jelent a számomra az, hogy sok gyümölcsöt hozni, Jézus tanítványává lenni, hogy általam is megdicsőüljön az Atya?

Nem vagyok e világon kívül. Része vagyok, és részt kell vállalnom abból, amiből ez következett.

Át kell alakítanom az élethez való viszonyomat, újra kell gondolnom Krisztus tanítását, és annak alkalmazását a jelen helyzetemben.

Akik Európán kívülről jönnek, azok lehet, hogy azért jönnek ide, mert úgy gondolják, hogy nekünk valamink van, mi nekik nincs, márpedig szükségük lenne rá. Nem elvenni akarnak tőlünk, hanem életüket akarják, de nem ellenünkre. De, az is lehet, hogy a biztos helyett bizonytalanra találnak, ami önvédelemre készteti őket.

A szeretet irányítja a gondolataimat vajon, vagy érdek, félelem, gőg, hatalomféltés – de mert szeretetre nem vagyok képes, ezért hagyom, hogy a szeretetre vágyakozásom gyűlöletté váljon, féltékenységgé, irigységgé, vagy, bármi más érzéssé, ami megakadályoz abban, hogy a tudatom felett a szív, a lélek lehessen az életem irányítója?

Ha a szeretetet, és márpedig Krisztus szeretetét hirdetem, akkor az gondolatimban, az életről szóló viszonyulásaimról is derüljön ki:

- mi sem voltunk mindig Európaiak!
- ha van még értékünk, ami megosztható, akkor ne sajnáljuk megosztani
- ha számítanak ránk, segítséget várnak tőlünk, akkor igyekezzünk a feladathoz felnőni
- van elég önbizalmam ahhoz, hogy adni tudjak?
- van elég alázat bennem, hogy képes legyek megosztani másokkal azt, amim van?
- képes vagyok dialógusra, megkérdezni, miért jöttél, és meghallani mire van szükséged?
- él bennem a szeretet nagyvonalúsága?
- rendelkezem azokkal a tulajdonságokkal, amire másoknak szüksége van?
- féltés és félelem, irigység és hatalomféltés, vagy mi az, ami miatt ellenségesen viseltetem az idegenekkel szemben?
- nem hiszek abban, hogy mások gazdagíthatnak engem?
- talán nincs olyan biztonságérzetem a saját otthonomban, hazámban, ami mások számára is biztonságérzetet adhatna?
- lehet, hogy már nem is birtoklom azt, amit még féltek másoktól?
- lehet, hogy egyszerűen szégyellem magamnak is bevallani, hát még mások előtt, hogy már rég nem vagyok keresztény?
- lehet, hogy nincs bennem az a türelmesség másokkal szemben, amit én magam elvárok Istentől magamnak?

Bizony, sorolhatom magamnak az önvizsgálathoz szükséges kérdéseimet. A kérdés az, hogy merek e ezekkel szembenézni. Van e még annyi hitem, hogy Krisztus keresztje elé letegyem gondjaimat, önvádamat, bűneimet, esdekelve a bocsánatért, és kérve Tőle a segítséget?
Mert abban mind egyetértünk, hogy ez az állapot baljósló. De az a baj, ha már a főpapok is generálják a bajt, és nem igyekeznek bennünket visszaterelni az Elsőhöz, Akiről Pál ezt tanítja: Kol 1,15-20 - Ő a láthatatlan Isten képmása, és minden teremtmény elsőszülöttje, mert benne teremtetett minden az égben és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, a trónusok és uralmak, a fejedelemségek és hatalmasságok. Minden őáltala és őérte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az egyháznak a feje; ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy az övé legyen az elsőség mindenben. Mert úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjon az egész teljesség, és hogy általa engeszteljen ki magával mindent, ami a földön és a mennyben van, azáltal, hogy békességet szerzett keresztjének vérével.

Istenem, a Te szereteted bölcsességébe öltöztess bennünket, hogy Szent Benedek példája számunkra legyen példa, még mielőtt mások orra alá akarnánk dugni! Segíts, hogy legalább a mi számunkra legyen jelentése annak, hogy a szeretet nyitottsága. Ne akarjuk mi politizálni a világot a magunk kedvére, de képesek legyünk Krisztus politikáját élni, hirdetni, békességgel, türelemmel, bizonyossággal, meggyőződéssel. Hogy amíg e testben élek, azt az Isten Fiában való hitben éljem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. Ámen