„benne épültök egybe …”

Ef 2,19-22 - Így tehát most már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten házanépe, az apostolok és próféták alapjára rakott épület, melynek szegletköve maga Krisztus Jézus. Benne illeszkedik egybe az egész építmény, és az Úr szent templomává növekszik. Ti is benne épültök egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben.

Jn 20,24-29 - Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívnak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. A többi tanítvány elmondta neki: „Láttuk az Urat!” Ő azonban így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalára nem helyezem, én nem hiszem!” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött a zárt ajtón át, megállt középen, és így szólt: „Békesség nektek!” Azután azt mondta Tamásnak: „Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás azt felelte: „Én Uram és én Istenem!” Jézus erre azt mondta neki: „Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.”

„benne épültök egybe a Lélek közreműködésével az Isten hajlékává." Pál ilyen módon való kifejeződését tükröző lelki állapotán tűnődök. Mi lakik ebben az emberben, mi működik?
Megpróbálok hittel, és nem ésszel közelíteni Pálhoz. Ahogy olvasom az Efezusi levél második fejezetét, egyre határozottabbá válik bennem az érzés, hogy Pálban a hit végtelen bizonyossága, és ez által biztonsága működik. Kijelentő módban beszél! Semmi bizonytalanság, kétség nem fedezhető fel szavaiban. A Lélek által szól. Amit nagyon egyértelműnek ítélek meg szavaiból, az az, hogy azt hirdeti, hogy nem a magunk erejéből lettünk kegyeltjei Istennek, hanem mert Jézus, aki emberként megtapasztalta az életet, és gyengeségeinket; azok okait, és összefonódásait, összefüggéseit, képes volt az Atya számára is egyértelművé tenni, hogy ebben a helyzetben az emberen semmi más nem segíthet, csak az, ha az Isten hajlandó megalázni magát, és megalázottságában kiengesztelődésre képességét, irgalmáról biztosítani az embert. Mindezt nem teheti már eredeti elképzelése szerint, közösségi szinten, hanem egyedül csak személyesen, közvetlen személyességen keresztül. Ahol minden egyes kőnek önálló, és egyéni szerepe és felelőssége van. „Benne illeszkedik egybe az egész építmény”, vagyis, mindegyikünk közvetlen kapcsolatban áll Vele. Ahogy Tamást, úgy mindegyikünket egyenként akar meggyőzni, hitre kelteni.

Úgy fogalmazok Uram, hogy kész vagyok rá, hogy engedelmeskedjek akaratodnak. De tudom, hogy ez nem igaz, mégis igyekszem azzal a hittel mondani, amivel Pál bátorít, hogy lehetséges, ne add fel! Nem adom fel Uram, a szentlélek kegyelmére, erejére próbálom rábízni magam. Szentelj meg igyekezetemben! Ámen