Az Isten, asszonyban találta meg társát.

Szof 3,14-18a - Zengedezzél, Sion leánya, ujjongj Izrael; örvendezzél és vigadj teljes szívvel, Jeruzsálem leánya! Az Úr megsemmisítette ítéletedet, eltávolította ellenségeidet; Izrael királya, az Úr, közötted van, nem kell többé félned semmi bajtól. Azon a napon, majd ezt mondják Jeruzsálemnek: „Ne félj! Sion, ne lankadjon el kezed! Az Úr, a te Istened, közötted van, erős ő és megszabadít. örvendezik majd feletted örömmel, újjáéleszt szeretetével, és ujjongva vigad fölötted, mintha ünnepet ülne.” „Elfordítom felőled a balsorsot, hogy többé ne legyen gyalázatod miatta.

vagy

Róm 12,9-16b - A szeretet legyen tettetés nélkül. Utáljátok a rosszat, s ragaszkodjatok a jóhoz. Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymással versengők, az igyekezetben nem lusták, lélekben buzgók: az Úrnak szolgáltok! Legyetek örvendezők a reménységben, béketűrők a nyomorúságban, állhatatosak az imádságban, résztvevők a szentek bajaiban; gyakoroljátok a vendégszeretetet! Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok, és ne átkozzátok! Örüljetek az örvendezőkkel, és sírjatok a sírókkal! Ugyanazzal az érzéssel legyetek egymás iránt: nem nagyravágyók, hanem együttérzők az alacsonyrendűekkel. Ne legyetek bölcsek a magatok szemében [Péld 3,7]!

Iz 12,2-6 - Íme, Isten az én üdvösségem, bízom és nem félek, mert erőm és ujjongó dalom az Úr, ő lett nekem üdvösségem.” Örömmel merítetek majd vizet az üdvösség forrásaiból. Így szóltok azon a napon: „Adjatok hálát az Úrnak, szólítsátok a nevén, ismertessétek meg a népek közt tetteit! Emlékeztessetek arra, hogy magasztos a neve! Énekkel dicsérjétek az Urat, mert fönséges dolgot művelt, legyen ismert ez az egész földön! Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közötted Izrael Szentje!”

Lk 1,39-56 - Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked.” Mária erre így szólt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben [Hab 3,18], mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát [1 Sám 1,11]. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék [Ter 30,13], mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas [MTörv 10,21], és Szent az ő Neve [Zsolt 111,9]. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik [Zsolt 103,13.17]. Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataiban kevélykedőket [Zsolt 89,11]. Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt [Zsolt 147,6]. Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat [Zsolt 107,9]. Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezve irgalmasságáról [Iz 41,8-9; Zsolt 98,3], amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre” [Ter 17,7]. És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután hazatért.

Az Isten, asszonyban találta meg társát. Mária kapcsán tudatosulhat bennünk, bár ezt már megállapíthattuk volna Éva esetében is. Az Isten, legelőbb a maga hasonlatosságára teremti az embert. De ebben az első emberben is Isten magányosnak érzi magát. De azért, mert Az Embert, önmagában – Istenben találja társtalannak. „Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!” [Ter 2,18] Ez az asszony, aki az őt ért méltóságáért képes dicsérni Istent, és Istenben a társát, az embert.

Hogy is van ez? Ahogy Isten felmagasztalja Máriát, mert „nagy dolgot cselekedett vele”, amit az asszony képes nagy dolognak tartani, és mert nagy dolog, az őt megszemélyesíti és személyességében dicsőíti. Isten alkalmassá teszi rá, az asszonyt, hogy dicsőítse, megdicsőítse Istent. Az Isten az asszony dicsőítését azonban az ember, a férfi által viszi végbe. Vagyis, a férfi dicsőítésén keresztül lesz az asszony által megdicsőítve Isten. Ez az a személyes kapcsolat az emberpár között, ami a Szentírásban úgy nyer megfogalmazást, hogy „Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek. Az ember és a felesége mezítelenek voltak mindketten, de nem szégyellték magukat.” [Ter 2,24-25] Ebben, az egymást megdicsőítő állapotba nem férhet a két ember közé harmadik személy. Még a szülő sem, akik addig a legközelebbi személyek voltak mindkettőnél, úgy mondhatjuk, hogy akiken keresztül lehettek képesek – még gyermeki lélekkel – Istent dicsőíteni. A felnőtté válás mozzanata, az elszakadás a szülőtől, ami üdvös, kívánatos, és elvárt, egy egészséges érési, fejlődési folyamat része. De ez, több mint biológia. Itt arról van szó, arról kell, hogy szó legyen, hogy a férfi és az asszony, lelkileg válik nagykorúvá. Amikor már nem abban hisz az ember, amiben hittek a szülei, amit megismert, és megtanítottak a számára, hanem elér a maga, a saját hitére. Személyes kapcsolatra talál, érik az Istennel. Ebben a kapcsolatban a férfi és a nő többé nincs – nevezzük úgy, hogy – egymás alá, vagy fölé rendelt lelki kapcsolatban, hanem társak: egymásban dicsőítik meg Istent. Ez a földi Szentháromság: a férfi, a nő és az Isten egysége. Ahol a férfi a hit, a nő a remény és az Isten a szeretet letéteményese. E három egysége kell, hogy egységet teremtsen, és a világ egyensúlyát fenntartsa. Bármelyik megbillen, a világ egyensúly billen meg. Meggondolásom szerint, ezért kell a család szentségét őrizni, ápolni, és minden lehetséges képességünkkel művelni.

"mezítelenek voltak mindketten, " erre is érdemes fordítani egy kis figyelmet. Mit akar ez jelenteni? Még akkor sem mondunk erről el eleget, ha kijelentjük, hogy nincs titkunk egymás előtt. Csak álljunk meg anyaszült meztelenül egy olyan tükör előtt, amiben teljes életnagyságban látjuk magunkat. Normális esetben ezt olyankor tesszük csak meg, amikor egyedül vagyunk. Ne lássa senki meg. Ilyenkor történik meg az, hogy elkezdjük magunkat minősíteni: mi az amit semmi képen sem mutatnék meg magamról, magamból, még a páromnak sem. Ez még csak a külső megjelenésünk, aminél már is van olyan, amit bárki elől szeretnénk eltitkolni. Mi van akkor a bensőmmel? Bizony ott vannak olyan dolgok, amiket még magam sem látok, mert nincs olyan tükör a birtokomban, ami által láthatnám magam. Mindezen túl, van, amit látok, de magamnak sem ismerek be, és van olyan is, amit beismerek, ám sürgősen elrejtek magam és mások szeme elől is. Márpedig, ezt a mezítelenséget kell vállalni - amit még magam előtt sem vagyok képes - elviselni, viselni, a társam, a segítőm előtt, akivel egy testté lettem. Ez az egység lehet az Isten előtti egység, ami szent titok mindenki más előtt, egyedül Isten előtt nem. Mert különben kimondhatom az igent, de az az igen nem válhat élettel teli, Istenben megszentelt igenné.

Érdekes módon, ez az ünnep, nekem most ezt mondja Szűz Mária, Égi Édesanyánkról. Én Benned most azt dicsőítem, hogy Benned láthatom meg e földi társam szépségét, tökéletességét. Aki Isten rendeléséből lett azzá, hogy Benne, számomra Te ragyoghassál a legszentebb égi dicsőségben. Mint Égi Édesanyám, a Boldogságos Szűz, Aki Fiút szültél, hogy Benne megláthassam, megismerhessem, és megszólíthassam Istent, az Atyát, Aki elküldi a Szentlelket, hogy e hitben élhetővé lehessen e világ nekem, és e valóságomról hírt adva szeretteimnek – Pál szavaival szentjeimnek – boldogíthassak ott, ahol általam is kiárad a Szentlélek kegyelme, és akik befogadókká lehetnek Rá, hogy boldogságukká lehessen Isten szeretete. Ámen