Senki nem kényszerít bennünket semmire.

Bölcs 10,10-14 - Egyenes úton vezérelte a bátyja haragja elől menekülő igazat, megmutatta neki Isten országát, és megadta neki a szent dolgok ismeretét. Vesződsége közepette jóléthez segítette, és fáradságát bőséggel jutalmazta. Vele volt kizsákmányolóinak ármányával szemben, és gazdagsághoz juttatta, megőrizte ellenségektől, megóvta üldözőktől, és kemény viadalban neki juttatta a győzelmet, hogy belássa: a bölcsesség hatalmasabb mindennél. Ez nem hagyta cserben az eladott igazat, hanem megóvta a bűntől, leszállt vele a verembe, és nem hagyta el a bilincsekben sem, amíg meg nem hozta neki a kormánypálcát s a hatalmat elnyomói fölött. Meghazudtolta az ellene vádaskodókat, és örök hírnevet szerzett neki.

Mt 22,34-40 - Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szaddúceusokat elnémította, összegyűltek egy csoportba, és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte tőle: „Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?” Ő azt felelte neki: „„Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” [MTörv 6,5]. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” [Lev 19,18]. Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.”

Senki nem kényszerít bennünket semmire. Ha csak, a bennünk felmerülő kényszert nem nevesítjük, nem ragasszuk máshoz, tévesen. Ám, az is lehet, hogy mit a Lélek sugall, de nem vagyunk képesek azzal azonosulni, akkor azt másnak tulajdonítjuk. Lehet persze az is, hogy gonoszságunkat, csak, hogy ne kelljen beismerni, még önmagunknak se, azt mondjuk, hogy rákényszerítenek. Mindegyik a szeretet hiányáról árulkodik. Nem mondanám, hogy ezzel a bevezetéssel a szeretetlenség minden változatát bemutattuk, hiszen a szeretet nélküliség, vagyis a gonoszság rém találékony.

De nekünk nem is ezzel kell foglalkozni, különösen nem ma, amikor Jézus pontosan a legnagyobb parancsról, a szeretet parancsáról beszél. Egyházunk talán nem véletlen, hogy Szent László király ünnepén hozza ezt a szentírási részt.

Jézus szavait lehet kutatni úgy, hogy abban a történelmi környezetben próbálom meg értelmezni, kibontani. De, ha komolyan veszem, hogy Isten kinyilatkoztató szavai mindig akkor és annak akarnak megnyílni, aki próbál vele találkozni, akkor én megpróbálom Istent faggatni, hogy számomra mit szeretne most, ebben a pillanatban mondani.

A Bölcsességek könyvéből Salamon királytól olvassuk az idézetet, aki itt csak utal Isten bölcsességére, amit óhajt, amit kér, mert tudja, hogy nélküle semmi az ő ereje: „Ha mégoly tökéletes is valaki az emberek fiai között, de a tőled való bölcsességnek híjával van, semmibe kell venni. [Bölcs 9,6].

Ez az a kegyelem, ami számomra felfoghatóvá teszi, hogy Jézus miről beszél, amikor a szeretetről tanít. Gondolkodásra akar késztetni, zsidót, és engem is. Hogy a törvényt nem tudni kell, hanem a szeretet – a Krisztusi Szeretet – ismeretében alkalmazni. Ezért mondja Pál: „Hiszen nem a törvény útján váltam igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit révén. Isten ugyanis a hit által tett igazzá” [Fil 3,9] A Krisztusi szeretet nélkül nem érthetjük meg Isten igazságát sem. Hiszen, hogyan beszélhet igazságról az, aki nem ismeri azt, amiben fogant az igazság.

Istenem, Uram, Jézusom, szeretni akarlak, azzal a viszonzott szeretettel, amivel Te szeretsz engem, hogy Benned lehessünk mi egyek, a Szentháromságos Egy Istennel közösségre vágyom. Szentlélek vezess, ne törődj erőmmel, vagy törd meg, ha utadban állok, csak vezess! Ámen