Pál titkos igéket hallott

2Kor 12,1-10 - Ha már dicsekednem kell - bár semmit sem használ - áttérek a látomásokra és az Úr kinyilatkoztatásaira is. Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt - testben-e, nem tudom, vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja - elragadtatott a harmadik égig. S tudom, hogy ugyanez az ember - testben-e, vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja - elragadtatott a paradicsomba, és titkos igéket hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania. Ezzel az emberrel dicsekszem, önmagammal viszont nem dicsekszem, csak gyöngeségeimmel. Pedig ha dicsekedni akarnék, akkor sem lennék ostoba, hiszen igazságot mondanék, de tartózkodom ettől, nehogy valaki többre becsüljön annál, amit bennem lát vagy amit tőlem hall a kinyilatkoztatások nagysága miatt. Ezért, hogy el ne bízzam magam, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul verjen. Háromszor kértem emiatt az Urat, hogy távozzék az tőlem; de ő azt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben lesz teljessé.” Legszívesebben tehát gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért telik kedvem a Krisztusért való erőtlenségben, bántalmazásban, szükségben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.

Mt 6,24-34 - Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem fonnak; mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, nem sokkal inkább titeket, kishitűek? Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: „Mit együnk?”, vagy: „Mit igyunk?”, vagy: „Mibe öltözködjünk?” Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja.

Pál titkos igéket hallott, melyeket embernek nem szabad kimondania. Ma nem nagyon ismerünk olyan dolgokat, amikről nem lehet, vagy nem szabadna beszélni.

Akkor miről lehetett vajon szó?

Meg kell fejtenünk, vagy már kezünkben van a megfejtés, csak össze kell rakni a történetet? Talán maga Pál ad választ a felidézett elragadtatásában hallottakra. A 1Kor 14 (1-19) -ben így szól: „Törekedjetek a szeretetre, de igyekezzetek a lelki adományokat is elnyerni, különösen azt, hogy prófétálhassatok. Aki ugyanis az elragadtatás nyelvén szól, nem emberekhez beszél, hanem az Istenhez. Senki sem érti, hiszen a Lélektől indíttatva titokzatos dolgokat mond. Aki viszont prófétál, az emberek épülésére, buzdítására és vigasztalására beszél. Aki az elragadtatás nyelvén szól, csak a maga lelki épülését szolgálja, aki azonban prófétál, az Egyházat építi vele. Szeretném, ha mindnyájan szólnátok az elragadtatás nyelvén, de még inkább azt, hogy prófétáljatok, hiszen aki prófétál, az nagyobb annál, mint aki az elragadtatás nyelvén szól, hacsak szavait meg nem magyarázza, hogy az Egyház is épüljön rajta. Ha tehát elmennék hozzátok, testvérek, és az elragadtatás nyelvén beszélnék, mi hasznotokra volnék, ha nem a kinyilatkoztatás, a tudás szavait intézném hozzátok, nem prófétálnék vagy tanítanék, Az élettelen hangszerek is, akár fuvola, akár hárfa, ha nem adnak különböző hangot, honnan lehet tudni, hogy mit játszanak a fuvolán vagy a hárfán? S ha a trombita bizonytalan hangot ad, ki indul csatába? Így van ez veletek is: ha a nyelv adományával megáldva nem hallattok érthető szavakat, hogyan értsék meg az emberek, amit mondtok? Csak a levegőbe beszéltek! Lám, milyen sokféle nyelv van a világon, de egy sem érthetetlen. De ha nem ismerem a szó jelentését, idegen maradok a beszélőnek, és a beszélő is idegen nekem. Ezért ti is, ha egyszer törekedtek a lelki adományok elnyerésére, igyekezzetek a közösség épülésére bővelkedni bennük. Aki tehát az elragadtatás nyelvén szól, imádkozzék, hogy meg is tudja magyarázni. Ha ugyanis elragadtatásban imádkozom, lelkem ugyan imádkozik, de tudatom nem kapcsolódik bele. Mi következik ebből? Imádkozzam lélekkel, de imádkozzam értelemmel is, énekeljek lélekkel, de énekeljek értelemmel is. Ha ugyanis csak lélekben dicsőíted az Istent, hogyan mondhat áldó imádra ament az, akinek a be nem avatottak szerepe jutott? Azt sem tudja, mit beszélsz. Te szép hálaimát mondhatsz, de a másik nem épül rajta. Hálát adok Istenemnek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok az elragadtatás nyelvén szólni, az egyházban azonban inkább szólok öt érthető szót azért, hogy másokat tanítsak, mint tízezer szót az elragadtatás nyelvén.”

Pál nem akar idegenné lenni a saját maga által összehozott közösségben. A prófétálást tekinti feladatának, amikor a közösségéhez szól, és erre buzdít, hogy tőle tanulva, követve példáját, higgyék, hogy prófétálásra ők is képesek. Azt mondja, hogy: „igyekezzetek a lelki adományokat is elnyerni, különösen a prófétálás képességét.” Vagyis tevékeny részük van abban, hogy a kegyelem birtokosaivá lehessenek. Dolgozni kell rajta.

Azt gondolom, hogy a munka alatt a hitben való megerősödést, a megbizonyosodást lehet érteni. Amihez eszközként ajánlja, szintén Pál: „Imádkozzatok szüntelenül.” [1Tessz 5,17]

Az imában kifejezem hitemet, elkötelezettségemet Istennek, aki minden jó forrása. Az imán keresztül is arról teszek tanúságot, hogy törekszem Istennel az egységre, tudva, hogy ezt az egységet óhajtja Isten, vágyakozza, és a maga részéről ezért az egységért mindent meg is tesz. Mi marad, mint az, hogy Istennel a való egységért én is kész legyek mindent megtenni. Mert hiányolom, és vágyakozok a Vele való egységre.

Ez a vágy önmagában is kegyelem, amiért szüntelen hálát adok Istennek, vagyis imádkozom! Légy áldott én Istenem, a Fiú Istene, és minden teremtmény Istene, ki egyedül vagy kész mindent megbocsátani, hogy irgalmas szereteted teremtményeid által is betöltse a földet, és a mindenséget. Ámen