Úton vagyok
2Kor 11, 18., 21b-30 - Olyan sokan dicsekszenek a test szerint, tehát én is dicsekszem. De ha valaki dicsekedni mer - balgaként mondom -, merek én is. Zsidók ők? Én is. Izrael fiai? Én is. Ábrahám leszármazottai? Én is. Krisztus szolgái? Balgaság mondani, de mondom: én még inkább. Hiszen többet fáradtam, többször voltam börtönben. Módfelett sok verésben volt részem, sokszor forogtam halálveszélyben. A zsidóktól öt ízben kaptam egy híján negyvenet, háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek. Háromszor szenvedtem hajótörést, egy nap és egy éjjel a nyílt tengeren hányódtam. Sokszor voltam vándorúton. Veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt; veszélyben népem körében, veszélyben a pogányok között; veszélyben a városokban, veszélyben a pusztaságban veszélyben a tengeren, veszélyben az áltestvérek közt. Fáradtam és gyötrődtem, sokat virrasztottam, éheztem és szomjaztam, sőt koplaltam, fagyoskodtam és nem volt mit fölvennem. Nem tekintve az egyebeket, naponként a zaklatásokat, az összes egyház rám nehezedő gondját. Ki gyönge, hogy én ne volnék
Mt 6, 19-23 - Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok! A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok! Ahol a kincsed, ott a szíved is. A test világa a szem. Ha szemed ép, egész tested világos. De ha a szemed rossz, egész testedre sötétség borul. Ha tehát a világosság, amely benned van, sötétség, mekkora lesz maga a sötétség?
Úton vagyok. Erről nem szabad egy percre sem megfeledkeznem. Annak tudatában vagyok kénytelen ezt megállapítani, ami nincs ellenemre, de tényként kezelem, hogy alázatosan és nyitott szívvel török utat a rengetegben, ahol nincs visszaút, de eltévedhetek. Önazonosságomat nem tekintem váramnak, nem tekinthetem, hanem valami olyannak, ahonnan előretekintve, eldönthetem, hogy amit látok, abból választhatok, hogy merre menjek tovább. Mert meg nem állhatok, vagy haladok, vagy sodródom. Én a haladást választom. A haladásban azt a spirituális teret keresem szüntelen, amelyet Jézus, hittel segítségül hívott neve nyit meg számomra. Próbálok mindenre nyitott lenni, ugyanakkor ragaszkodni próbálok ahhoz, amit már személyesen felfedeztem, és jónak találtam.
Talán számomra ez az a kincs, ami a mennyekbe vezető lehet. Mint legfőbb érték, ugyanakkor hitem, hogy soha nem válhat ez az utam eszköztelenné, és értéktelenné, annyira nem, hogy talán, remélem, de e reményemet az Atyára bízom, vonzóvá válhat mások számára is. Ezt a reményemet azokba a jelekbe ágyazom, melyeket Isten láttatni enged. Ugyanakkor nem hajkurászom a magam számára a bizonyítékokat. Minek, ha arra úgy sem marad erőm. Elég nekem az, hogy Isten igazságára, szeretetére koncentrálok, hogy úton maradhassak, le ne térjek, el ne kószáljak. Ma már bátorságom és erőm sem az enyém. Remélem, hiszem, hogy az Úr kegyelméből részesülve van módom a haladásra. Áldott legyen Ő, és jóságára hagyatkozom, ki irgalmas, szerető annyira, hogy ha hagyom, hogy azt a teret bennem betöltse szeretetével, amit a teremtéskor e célra alakított ki, akkor helye nem marad kétségnek, és kísértésnek, mit a gonosz ellenemre használhatna fel. Jó nekem Isten Szentlelkének bátorságával szövetkeznem! Ámen
