Bátoríts Istenem a Te szereteted nagyvonalúságára!

2Kor 9, 6-11 - Azt mondom ugyanis: Aki szűken vet, szűken is arat; s aki bőven vet, bőven arat. Mindenki elhatározásának megfelelően adjon, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti. Isten elég hatalmas ahhoz, hogy bőven megadjon nektek minden adományt, hogy mindig és minden tekintetben bőven ellátva készen legyetek minden jótettre. Az Írásban ezt olvassuk: Osztogat, adakozik a szegénynek, és jósága mindvégig megmarad. Aki pedig magot ad a magvetőnek és kenyeret táplálékul, megsokasítja vetésteket, és megszaporítja jótékonyságotok gyümölcsét, hogy mindig gazdagon teljék nektek mindenféle adakozásra. Ez a mi közvetítésünkkel másokból hálát vált ki Isten

Mt 6, 1-6., 16-18 - Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. Így semmi jutalom nem vár rátok mennyei Atyátoknál. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek, megkapták jutalmukat. Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb. Így alamizsnád titokban marad, és Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz. Amikor imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik az emberek szeme láttára szeretnek imádkozni a zsinagógában meg az utcasarkon, hogy mutogassák magukat! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz. Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.

Bátoríts Istenem a Te szereteted nagyvonalúságára! Erős szívűnek teremtettél, de meggyengültem. Talán mert feledtem szavaidat, mi erőmmé lehetne.

"Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és ruhátlanul térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr elvette, amint az Úrnak tetszett, úgy lett; legyen áldott az Úr neve! Ha a jót elfogadjuk Isten kezéből, miért ne fogadnánk el a rosszat is?" (Jób 1, 21; 2, 10b)

Magamat egészen Neked szánom, de szándékom mit ér, ha gyenge vagyok. Tőled várom, hogy erőssé lehessek, hogy szokás hatalma ne gyengíthessen.

Böjttel és könyörületességgel társuljon imám, hogy bizonyíthassam: szeretlek. Viszonzott szeretetemben nyerjem el kérésem jutalmát, hogy meghallgatsz. Életem ne legyen hasztalan, hiszen jóra teremtettél, hogy dicsőségedre válhassak, ahogy Jézus Krisztust példaként elküldted, hogy elvezessen Hozzád. Segíts Őt értenem, megismerni, és barátként tisztelni.

Uram, mit Te adsz nekem, legyen elég számomra. Azon túl többet ne kívánjak, ne is akarjak. De kinek tartozom, azoknak tartozásomat megadhassam. Azt is elfogadom, ha adósságaimért kezességet vállalsz, csak lehessek egészen a Tiéd, minden földi béklyótól mentesülten - ragaszkodás és kényszerítő körülményektől, bűnöktől, gonoszságoktól elkötötten, jóra megengedőn. Hogy arra legyek képes, amire szándékod megtart, éltet. Hajnalt hajnalra halmozol bennem. Nem akarok érdemtelen lenni rá!

Féktelen jókedvű szolgálatodra lenni akarok, hogy se kényszerűség, se kényszeredettség ne tarthasson vissza.

Szóval: Benned élhessem életem, és Te bennem legyél élő valóság. Ámen