Az Úrban próbálom meg lelkem, megfékezve magam

Sir 17,24-29 - Ismerd meg Isten törvényét és parancsait, légy állandó megszabott hivatásodban: a fölséges Isten imádásában; tarts a szent nemzetséggel, azokkal, akik élnek és magasztalják Istent! Ne légy megrögzött az istentelenek tévedésében! Halálod előtt mondj dicséretet, mert a halott számára a dicséret semmivé foszlik. Még életedben zengj dicséretet, amíg élsz és virulsz, dicsőítsd és magasztald Istent, és dicsekedj az ő irgalmasságával! Mily nagy az Úrnak irgalmassága, és irgalma azokhoz, akik hozzá térnek! Mert nem lehet meg minden az emberekben, hisz az ember fia nem halhatatlan, és hiú gonoszságban tetszeleg.

Zs 31 - Boldog, akinek gonoszsága bocsánatot nyert, és akiknek bűne el van takarva. Boldog az, akinek az Úr nem tudja be vétkét, s akinek lelkében nincsen csalárdság. Amíg hallgattam, csontjaim megöregedtek, s egész nap jajgattam. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, ellankadt erőm, mint a nyár hevében. Megvallottam előtted bűnömet, gonoszságomat el nem rejtettem. Elhatároztam: „Megvallom magam ellen hűtlenségemet az Úrnak.” És te vétkem gonoszságát megbocsátottad. Hozzád fohászkodjon tehát minden szent alkalmas időben, akkor áradjanak bár a vizek, el nem érik őket. Te vagy menedékem, megőrzöl a veszedelemtől; Körülveszel a szabadulás örömével. Értelmet adok neked és megtanítlak az útra, amelyen járnod kell; Rajtad tartom szemem. Ne legyetek értelmetlenek, mint a ló és az öszvér: amelyeknek fékkel és zablával kell szorítani az állát, másként nem közelednek hozzád. Sok csapás éri a bűnöst, ám az Úrban remélőt irgalom övezi. Örvendjetek az Úrban és vigadjatok, igazak, ujjongjatok mindnyájan egyenes szívűek!

Mk 10,17-27 - Amikor kiment az útra, odafutott hozzá valaki, térdreesett előtte és megkérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus erre azt mondta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat!” [Kiv 20,12-16; MTörv 5,16-20] Az illető azt felelte neki: „Mester! Ezeket mind megtartottam ifjúságom óta.” Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és azt mondta neki: „Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!” Erre a szóra az elkomorult és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus pedig körültekintett és azt mondta tanítványainak: „Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akiknek nagy vagyonuk van!” A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus pedig újra megszólalt, és ezt mondta nekik: „Fiaim! Bizony, nagyon nehéz az Isten országába jutni azoknak, akik a vagyonban bíznak! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni Isten országába.” Azok erre még jobban csodálkoztak, és egymást kérdezgették: „Akkor hát ki üdvözülhet?” Jézus azonban rájuk tekintett és így szólt: „Az embereknek lehetetlen ez, de Istennek nem; mert Istennek minden lehetséges” [Ter 18,14; Jób 42,2].

Az Úrban próbálom meg lelkem, megfékezve magam. Hogy igazként érezhessem, milyen más minden, mi szememben felvillan, vagy fülemben hanggá áll össze. Szemem is megcsalhat, ha látok ugyan, de nem érzek, a szívemmel, melybe Isten a saját szemét helyezte. Mert láttatni akar, hogy tekintetem el ne tévedjen a forgatagban, mi üres, és sivár; értéketlen és hiú; dölyfös, és uralkodni akar. Hogy érthessem: „légy állandó megszabott hivatásodban”! És ne legyek „megrögzött az istentelenek tévedésében!”

Mert ki tévedésben engedi veszni magát, azt „sok csapás éri”; ellenben: aki Rá hagyatkozik, azt „irgalom övezi”.

Azonban egyre ügyelnem kell, hogy mikor már igazzá lettem, és egyenes szívűnek lát az Isten, lehetek örvendező. Nehogy előbb örvendezni kezdjek, miközben észrevétlen, mert figyelmetlen vagyok, igaztalanná leszek, és szívemet engedjem a rossznak. Fegyelmet és figyelmemet adjam oda Uramnak, hogy bizonyosságot kapjon felőlem: Övé vagyok, Benne keresem utam, míg örömét meg nem lelem. Nem hinném, hogy e világban eljuthatok rá. De azt hiszem, hogy megmutatja, ízlelni engedi, milyen öröm vár rám Nála! Mert mindegyikünk számára azt az ajándékot – személyre szabott ajándékot készíti elő – amire érdemesnek lát bennünket, ami örömünket okozhatja, ami a teljességünket Benne jelentheti.

Tulajdonképpen így van ez a hitünkkel is, melyet személyünkhöz igazít a Szentlélek kegyelmei által. Istenünk számára egyetlen dolog a fontos, hogy Benne találjuk meg a hitet, a reményt, mely szeretetébe visszavezet bennünket, mit szabad akaratunkkal, és tudatos szellemlétünkkel igénylünk, vágyakozunk. De, mert a Fiú mindent megoszt velünk, amit az Atyától hallott, beavat bennünket Isten igazságába és szándékába. Isten szándéka az, hogy a teremtésbe való bevonásunkon keresztül bizonyítsuk hitünket, Hozzá való tartozásunkat (hogy értjük azt, amit a Fiútól láttunk, és hallottunk).

Az Úrban van bizodalmam, más semmi nem kell nekem! Ámen