A Benne való élet, már túlmegy valláson, hiten.

ApCsel 15,1-6 - Eközben néhányan azok közül, akik lejöttek Júdeából, így tanították a testvéreket: „Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek.” Mivel pedig Pál és Barnabás nagyon felháborodtak ezen, elhatározták, hogy Pál, Barnabás és még néhányan a többiek közül menjenek fel Jeruzsálembe az apostolokhoz és a presbiterekhez ennek a kérdésnek az ügyében. Az egyház elkísérte őket, ők pedig átmentek Fönícián és Szamarián. Elbeszélték a pogányok megtérését, nagy örömet szerezve az összes testvérnek. Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, az egyház, az apostolok és a presbiterek fogadták őket, ők pedig elbeszélték, hogy milyen nagy dolgokat művelt velük az Isten. De egyesek, akik a farizeusok felekezetéből lettek hívők, előálltak, és azt mondták, hogy azoknak is körül kell metélkedniük, és nekik is meg kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét. Emiatt az apostolok és a presbiterek összegyűltek, hogy megvizsgálják ezt a kérdést.

Jn 15,1-8 - Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek. Maradjatok bennem, és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek. Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad; összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és az én igéim tibennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek.

A Benne való élet, már túlmegy valláson, hiten. Ez már a hitből fakadó élet. Ráadásul ez egy állandósult, megváltozott életmódra utaló kijelentése Jézusnak: „nálam nélkül semmit sem tehettek.” Benne van az élet, az életem.

Ha fogadkozom, akkor az, az én fogadkozásom. Jézus itt valami olyant próbál sejtetni, hogy az ember értékállósága Benne garantált, biztosított. Miért kellene ezt elhinnem Neki? Az ács fiának? Mert tudom, hogy a Szentlélektől fogantatott, s mert hiszem örömhírként, Jézus halálát és dicsőséges feltámadását; azt, hogy Isten terve velem is az, ami Jézussal: bennem van dicsősége elrejtve, rám bízta az Atya az Ő dicsőségét, tőlem függ, rajtam múlik, része vagyok.

Hiszem, hogy az Atya ott volt Jézus születésénél, megkeresztelkedésénél; ott van szavaiban és cselekedeteiben, csodáiban; ott volt szenvedésénél, elárultatásánál, kereszthalálánál; és benne van feltámadásában, megdicsőítésében. Aki megdicsőíti a Fiút, de, mert az megdicsőítette az Atyát, neki engedelmességével.

Ő az a Jézus, akin keresztül tehetek bármit, ami válaszom lehet az Atya velem való kiengesztelődésére tett szándékára. Jézuson keresztül azt jelenti, hogy igazsága által, elsajátításával, azonosulásán keresztül. Amire mondja Pál: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.” [Gal 2,20]. Erre az életre eljutni vágyam, ekkor lehetek képes megdicsőíteni az Atyát, és Jézus Krisztust. Akkor mondható el, hogy nem volt hiábavaló Jézus élete, ha mindazok, akiket Neki adott az Atya, Benne maradunk. Így válik érthetővé Jézusnak az a mondata is, hogy „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle.” [Jn 15,16] Azzal Jézusé az elsőbbség, a választás joga, hogy Ő már akkor igent mondott rám, amikor én még bűnt elkövetni sem voltam képes, de Ő tudta, hogy nekem szükségem van az Ő áldozatára, a megváltásomra, Isten irgalmas szeretetére.

Jézus Krisztusban Isten elém jön, kézen fog, hogy hazavezessen. Egy igaz barátot, testvért ad nekem, csak azért, hogy megtapasztaljam milyen egy igazi apuka, apuci.

Köszönöm Istenem, hallatlanul és végtelenül szerető előrelátásodat! Ámen