Értésünkre adta új parancsát.

ApCsel 14,21-27 - Miután ennek a városnak is hirdették az evangéliumot és sokakat tanítottak, visszafordultak Lisztrába, Ikóniumba és Antióchiába. Útközben megerősítették a tanítványok lelkét, és intették őket, hogy maradjanak meg a hitben. Elmondták, hogy sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába. S miután az egyes egyházakban böjtölve és imádkozva presbitereket rendeltek számukra, az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek. Azután átmentek Pizídián, és Pamfíliába jutottak. Miután Pergében is hirdették az Úr igéjét, lementek Attáliába, onnan pedig elhajóztak Antióchiába, ahonnan Isten kegyelmébe ajánlva elindították őket a most elvégzett munkára. Amikor megérkeztek és egybegyűjtötték az egyházat, elbeszélték, milyen nagy dolgokat művelt általuk az Isten, és hogy a hit ajtaját megnyitotta a pogányoknak.

Zs 144,8-13 - Irgalmas az Úr és könyörületes, hosszantűrő és nagyirgalmú. Jó az Úr mindenkihez, és könyörületes minden teremtményéhez. Magasztaljon téged, Uram, minden műved, és áldjanak szentjeid. Országod dicsőségét hirdessék és beszéljék el hatalmadat, hogy megismertessék az emberek fiaival hatalmadat, és országodnak fölséges dicsőségét. A te országod örökké tartó ország, és uralmad nemzedékről nemzedékre fönnáll. Hűséges az Úr minden igéjében, és szentséges minden tettében.

Jel 21,1-5a - Ekkor új eget és új földet láttam [Iz 65,17], mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sem volt többé. Láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet [Iz 52,1] Istentől leszállni az égből, mint a férjének felékesített menyasszonyt [Iz 61,10]. Halottam, hogy egy harsány hang a trón felől azt mondta: „Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, s ők az ő népe lesznek. Maga a velük levő Isten lesz az ő Istenük [Ez 37,26-27]. Isten letöröl majd a szemükről minden könnyet [Iz 25,8], és nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás [Iz 35,10], és fájdalom sem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” A trónon ülő így szólt: „Íme, megújítok mindent!” [Iz 6,1; 43,19G] És azt mondta nekem: „Írd: Ezek az igék hitelesek és igazak.”

Jn 13,31-35 - Miután kiment, Jézus így szólt: „Most dicsőült meg az Emberfia, és Isten megdicsőült benne. Ha Isten megdicsőült benne, Isten is megdicsőíti őt önmagában, hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak kis ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek. Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ti is úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt.”

Értésünkre adta új parancsát. De miben volt ez új? Miért mondta, hogy új e parancsolata? Miben várt mást tőlünk ettől kezdve, mint ez előtt?

„Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, s ők az ő népe lesznek. Maga a velük levő Isten lesz az ő Istenük [Ez 37,26-27]. Isten letöröl majd a szemükről minden könnyet [Iz 25,8], és nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás [Iz 35,10], és fájdalom sem lesz többé” „Íme, megújítok mindent!”

Talán percről percre, időről időre megújít Isten, Krisztusban. Engem, téged, azokat, akik hallják, és hallgatják szavait. Akiknek fület ad a hallásra, az értésre, és megélésére a Szentlélek ereje által. Aki megérzi a szavak bársonyos simogatását. Mert nem félelmet kelt bennem, hanem vágyat rá, hogy értsem és éljem szavait, a megújulás örömét, vágyakozását. Ami kimondatja velem, hogy nem ragaszkodom előző perceimhez, gondolataimhoz, elképzeléseimhez, terveimhez, stb.

Az sem fontos, hogy bárki más mit mond ezekről az igehelyekről, csak és kizárólagosan arra figyelek, hogy hozzám mivel fordul Isten, mire nyitja meg a szívem. Hol van az én találkozási pontom Vele! A megújító szeretete most, ebben a pillanatban mit akar elindítani bennem. Érzékennyé akarok válni rá, hogy érezzem, ellessem, mi a Te vágyad, gondolatod, amit még ki sem mondasz, csak sóhajtasz felém.

A csendet megtalálni magamban, azt a szegletet, ahol Te meghúzódsz, hogy véletlenül se érezzelek követelődzőnek, akaratosnak, parancsolónak. Érteni és érezni akarom mosolyodat, sóhajtásodat, Aki most valami újat akarsz közölni velem: most mit kell értenem azon, hogy „szeressétek egymást”. Arról ismerjen meg bennünket mindenki, „hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt.”

Nem kell szólnunk, nem kell értenünk egymást; nem kell, hogy azonosan gondolkodjunk, vagy, hogy ugyan úgy értsünk, és éljünk, csak tanuljuk meg abból egymást szeretni, ahogy Te szeretted őket, akik tanítványaid voltak, bennünket, akik tanítványaidnak tartjuk magunkat. Aki mindezt nem parancsra tetted!

Dicsőítelek, áldalak és magasztallak téged, hogy ha már azonosulni képtelen vagyok Veled, hálámban hasonulni próbáljak Hozzád! Ámen