Az Újszövetség tanítása
ApCsel 13,44-52 - A következő szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallja Isten igéjét. Mikor azonban a zsidók a sokaságot látták, elfogta őket a féltékenység, s káromlások között ellentmondtak annak, amit Pál mondott. Erre Pál és Barnabás egész bátran kijelentették: „Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét, mivel azonban ti visszautasítjátok azt, s nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk, mert így parancsolta nekünk az Úr: „A pogányok világosságává tettelek téged, hogy szolgáld az üdvösséget a föld végső határáig” [Iz 49,6]. Mikor a pogányok meghallották ezt, megörültek, és magasztalták az Úr igéjét. Hittek is mindnyájan, akik az örök életre voltak rendelve. Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. A zsidók azonban felizgatták a vallásos és előkelő asszonyokat, s a város első embereit. Üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból. Ezek lerázták ellenük lábuk porát, és elmentek Ikóniumba. A tanítványok pedig elteltek örömmel és a Szentlélekkel.
Zs 97 - Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat cselekedett. Győzelmet szerzett jobbja, az ő szentséges karja. Megismertette szabadítását az Úr, megmutatta igazságosságát a nemzetek előtt. Megemlékezett irgalmáról, Izrael házához való hűségéről. A föld minden határa látta Istenünk szabadítását. Ujjongjatok Istennek, minden földek, énekeljetek, örvendjetek, zengjetek! Zengjetek az Úrnak lanttal, lanttal és a zsoltár szavával; Trombitával és kürtszóval, ujjongjatok az Úr, a király előtt! Zúgjon a tenger s ami betölti azt, a földkerekség és lakói. Tapsoljanak a folyóvizek, és a hegyek is mind ujjongjanak az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet. Igazságban ítéli meg a földkerekséget, és méltányosan a népeket.
Jn 14,7-14 - Ha engem megismertetek volna, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek és láttátok őt.” Ekkor Fülöp kérte őt: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!” Jézus így válaszolt neki: „Annyi idő óta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: „Mutasd meg nekünk az Atyát”? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Az igéket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a tetteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, hát legalább a tetteimért higgyetek. Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi majd végbe, amelyeket én teszek, sőt nagyobbakat is tesz majd azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek az én nevemben, megteszem azt, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem azt.
Az Újszövetség tanítása számtalan helyen – ahogy most Pál – visszautal az Ószövetség szavaira. A zsidóból lett krisztuskövetők számára az Ószövetség már nem a törvény, hanem azon túl, bizonyíték arra, hogy Krisztus az, akit vártak. Őt küldi Isten a világba, vagy úgy pontosabb, hogy általa jön Isten a világba, „én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem” [Jn 14,11]. És ebben kell vizsgálódnom: „Ne csináljatok magatoknak más isteneket” [Kiv 20,23; vagy: 2Kir 17,35; Lev 26,1; MTörv 4,16; MTörv 4,23]
Isten a világban van, csak meg és fel kell ismernem Őt!
És ne is engedjem másnak se, hogy számomra állítson más Istent, elém toljon olyan mammont, aminek behódolok. Talán a ma emberének, a ma keresztényének ebben van a legnagyobb kísértés. Ráadásul azért ez, mert olyan tudományossággal megtervezett módon közlekednek e kísértések a világunkban, hogy észre se vegyük – lehetőleg -, hogy kísértenek bennünket. Ezért állítom, hogy a tudatosságunkra ma sokkal nagyobb szükségünk van, mint volt bármikor is. Ahogy fejlődik a világ, a tudomány és a tudományosság egyre nagyobb teret nyer. Az ember pedig hajlik rá, hogy mindent képletekkel, vagy logikával egyértelművé tegyen a maga számára. A hitet egyre inkább kiiktatjuk életünkből. Ebbe az irányba tolja az embert a globalizáció is: „Rám hallgass, ne a szívedre!” Pedig „a lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet,” [Jn 6,63], mondja Jézus. És nekünk mondja! Kinek mondhatná másnak? Engedd hallanom Uram szavad! Ámen
