A hit, alapja a megtérésnek.

ApCsel 9,31-42 - Az egyház ekkor egész Júdeában, Galileában és Szamariában békében élt és gyarapodott, az Úr félelmében járt, s telve volt a Szentlélek vigasztalásával. Történt egyszer, hogy Péter, amikor mindenkit fölkeresett, eljutott azokhoz a szentekhez is, akik Liddában laktak. Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc év óta ágyban feküdt, mert béna volt. Péter így szólt hozzá: „Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged! Kelj föl, vesd be ágyadat!” Erre ő azonnal fölkelt. Lidda és Száron lakói mind látták őt, és megtértek az Úrhoz. Joppéban a tanítványok közt volt egy asszony, a neve Tabíta volt, ami azt jelenti: Dorkász. Teljesen a jócselekedeteknek és az alamizsnálkodásnak szentelte életét. Történt pedig azokban a napokban, hogy megbetegedett és meghalt. Miután megmosták, lefektették a felső teremben. Mivel Lidda közel van Joppéhoz, s a tanítványok meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: „Ne késlekedj hozzánk jönni!” Péter erre útrakelt, és elment velük. Amikor megérkeztek, felvezették őt a felső terembe. Az özvegyek mind körülvették őt sírva, és a köntösöket és ruhákat mutogatták, amelyeket Dorkász készített nekik, amíg velük volt. Péter azonban mindnyájukat kiparancsolta, azután térdre borulva imádkozott, majd a holttesthez fordulva így szólt: „Tabíta, kelj föl!” Erre az kinyitotta a szemét, meglátta Pétert, és felült. Ő pedig odanyújtotta neki a kezét és felsegítette. Azután odahívta a szenteket és az özvegyeket, és megmutatta nekik őt, hogy él. Híre ment ennek egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban.

Jn 6,60-69 - Amikor ezt meghallották, a tanítványai közül sokan azt mondták: „Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?” Jézus tudta magában, hogy tanítványai emiatt zúgolódnak, ezért azt mondta nekik: „Megbotránkoztat ez titeket? Hát ha majd látjátok az Emberfiát fölmenni oda, ahol azelőtt volt? A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, lélek és élet. De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek.” Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és hogy ki fogja őt elárulni. Majd hozzátette: „Ezért mondtam nektek: Senki nem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.” Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele. Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: „Talán ti is el akartok menni?” Simon Péter azt felelte: „Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.”

A hit, alapja a megtérésnek. Amíg csak vallásos vagyok – értelmezésem szerint – mert beleszülettem abba, amibe mások hisznek, addig a hitet még nem birtokolom. Mert eszemmel fogom csak fel, amiben mások hinni tudnak, vagyis bizonyos szempontból természeti törvény az számomra. Amikor ez az ismeret az agyamtól eljut a szívembe, akkor válik az hitemmé, mert megérint, a magam tapasztalásává válik az, amit addig csak tudtam. Ezen a szinten azonban megállni annyi, mintha azt mondanám: „na és, mi van akkor?” Hitem akkor válik életemmé, amikor megélni, megvallani, azonosulni vagyok képes a hitem bizonyosságát. Átadni magam, megengedni, hogy a hitemet formáló személy, az Isten ura és alakítója, sőt használója legyen az én életemnek. Többé nem rendelkezem vele, „legyen a Te akaratod szerint”. Ami nem szó, ami életmód. Amikor már a szív hat vissza az értelemre, az agyra.

A Szentírás szavai kétezer éve itt vannak, itt bolyongnak közöttünk. De értjük-e, van-e értelme a mi számunkra még, akik a XXI. századot tapossuk? Mi emberek folyton kiüresítjük, elértéktelenítjük a jelképeket, a hordozó eszközöket. Ez szinte törvényszerű, éppen ezért ideje tudomásul is vennünk, elfogadni a magunk töredékességét, és ezzel együtt kell élnünk. Bizony, a rakétákat, melyek az égbe visznek bennünket, folyton újra kell tölteni. Úgy, ahogy újra kell tölteni az öngyújtókat gázzal, benzinnel, hogy újra tudjanak lángot adni, fényt gyújtani, fellobbantani, égetni.

Újra kell élnünk, újra kell felismernünk, most, ma az Evangélium üzenetét. Isten szakadatlanul, folyamatosan szólít bennünket, kopogtat ajtónkon. Merjük újra fogalmazni értelmező szavainkat, az Írás értelmét felfedezni, megérteni, kibontani, a magunk számára. Nekem, személyesen engem akar az Írásból meggyújtani Isten, a Szentlélek lángolásával, újra töltésével, melyet belém akar táplálni. Az Új Evangelizáció - az új lelkesedés, az evangélium iránt, az új módszerek az örömhír megértésére, az új kifejező eszközök, hogy közelebb juthassunk Jézus tanításán keresztül az Atyához – kegyelem, kegyelmi állapot, amit megkapunk a Szentlélektől. A Szentlélek bennünk van, életünk, csak időnként fel kell kavarni, hogy ne úgy járjunk, mint a kávéval, amibe bele tesszük a cukrot, de elfelejtjük felkavarni, és végül csalódunk, nem élvezzük, hanem fanyalgunk.

Benned legyen létünk, és bennünk legyen Lelked ereje Urunk, Istenünk, segíts nekünk! Ámen