Amikor az ember végképp feladja, egészen elbizonytalanodik

ApCsel 4,1-12 - Amíg ők a néphez beszéltek, odajöttek a papok, a templomőrség parancsnoka és a szaddúceusok. Ezek bosszankodtak, hogy tanítják a népet, és hirdetik a halálból való feltámadást Jézusban. Kezet emeltek tehát rájuk, és őrizetbe vették őket másnapig, mert már esteledett. De azok közül sokan, akik az igét hallgatták, hittek, úgyhogy a férfiak száma elérte az ötezret. Történt pedig másnap, hogy a vezetőembereik, a vének és az írástudók összegyűltek Jeruzsálemben, velük Annás főpap és Kaifás is, valamint János és Alexander, és ahányan csak voltak a főpapi nemzetségből. Miután középre állították őket, megkérdezték: „Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ezt?” Ekkor Péter Szentlélekkel eltelve így szólt hozzájuk: „Népünk vezetői és ti vének, halljátok! Ti ma felelősségre vontok minket, mert jót tettünk egy beteg emberrel, hogy megtudjátok, hogyan lett újra egészséges. Vegyétek hát tudomásul mindnyájan, ti és Izrael egész népe, hogy a mi Urunknak, a Názáreti Jézus Krisztusnak neve által, akit ti keresztre feszítettetek, akit Isten feltámasztott halottaiból: őáltala áll ez itt előttetek egészségesen. Ez az a kő, amelyet ti, az építők, elvetettetek, s amely szegletkő lett [Zsolt 118,22]; és nincs üdvösség senki másban, mert más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell.”

Jn 21,1-14 - Ezek után Jézus ismét megjelent a tanítványoknak a Tibériási tengernél. Így jelent meg: Együtt volt Simon Péter, Tamás, akit Ikernek hívnak, a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, és még másik kettő a tanítványai közül. Simon Péter azt mondta nekik: „Megyek halászni.” Azok azt felelték: „Megyünk veled mi is.” Elindultak tehát, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak. Amikor már megvirradt, Jézus a parton állt, de a tanítványok nem tudták, hogy Jézus az. Jézus azt mondta nekik: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” Azt felelték: „Nincsen!” Ő ekkor azt mondta nekik: „Vessétek a hálót a hajó jobb oldalára, és találni fogtok!” Kivetették, de kihúzni már nem tudták a tömérdek hal miatt. Akkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét, mert mezítelen volt, és a tengerbe vetette magát. A többi tanítvány pedig tovább hajózott, mert nem voltak messze a szárazföldtől, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és vonták magukkal a halakkal telt hálót. Amikor partra szálltak, égő parazsat pillantottak meg, rajta halat és kenyeret. Jézus azt mondta nekik: „Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok!” Erre Simon Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely meg volt tömve százötvenhárom nagy hallal. És bár ennyi volt, nem szakadozott a háló. Jézus azt mondta nekik: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte őt megkérdezni: „Ki vagy te?” Tudták ugyanis, hogy az Úr az. Jézus odament, fogta a kenyeret, és odaadta nekik, ugyanígy a halat is. Jézus ekkor már harmadszor jelent meg a tanítványainak azóta, hogy föltámadt halottaiból.

Amikor az ember végképp feladja, egészen elbizonytalanodik, vagy megalázzák, mert hitében hűséggel kitartott – a hosszú éjszaka sötétsége után -, akkor ott találja Jézust, teljes természetességgel megszólítja őt, az elcsigázottat, a reményvesztettet.

Itt jut eszembe Jézus tanítása: „¹⁸Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. ¹⁹Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. ²⁰Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tieteket is megtartják. ²¹S ezt mind az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem. ²²Ha nem jöttem és nem tanítottam volna őket, nem volna bűnük. De így nincs mentségük bűneikre. ²³Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. ²⁴Ha nem vittem volna végbe olyan tetteket közöttük, amilyeneket senki más nem vitt végbe, nem volna bűnük. De látták ezeket, mégis gyűlölnek engem is, Atyámat is. ²⁵Mert teljesednie kell a törvényükben olvasható jövendölésnek: Ok nélkül gyűlöltek. ²⁶Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. ²⁷Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem voltatok.” [Jn 15,18-27]

Csak mernénk mindig hallgatni a belső hangunkra, amely Isten hangzása! De nem halljuk, mert elnyomjuk a saját hangunkkal, vagy azzal, amivel a világ ránk telepszik. Ez az, amit fel kell ismernünk: a két hangzás közötti különbséget. Aki az Istené, és aki a világi énünk. Hú de nehéz! Na, ezen kell dolgoznunk.

Ez az, amihez kell az imaéletem, az, hogy én teljesen Istenre koncentráltan éljek, ne legyen Nála fontosabb semmi. Mint a gyermek, egészen szerető szüleire merje bízni magát, rájuk hagyatkozva, rájuk figyelve élni. Elfogadni, hogy engem szeret, és a szeretetében bízhatok, hogy Ő nekem akar jót, értem féltő gondoskodással irányítja utamat. Ez az a személyes kapcsolat, amit nekem kell kialakítanom Vele. Ami az enyém; nem valakit másolok, hanem felépítem a magam személyes kapcsolatát Istennel.

Megint idézem Benoit Standaert, Jézus tere könyvéből: egy példát említ, Martin Buber rabbitól. Egy asszony tanácsot kért a rabbijától, mert már 12 éve nem születet neki fia. A rabbi elmesélte saját történetét, hogy anyja úgy öregedett meg, hogy egyetlen gyermeke született volna. Amikor arra utazott a szent Baal Sém, akit megkért, hogy imádkozzék, hogy fia szülessen. Baal Sém megkérdezte tőle: „Mit szándékozol tenni?” Mert az anyja szegény volt, nem volt más, felajánlotta Baal Sémnek a gondosan őrzött, finom köpenyét, a „kotingét”. De, míg haza ment érte, Baal Sém már tovább utazott. A rabbi anyja utána ment gyalog, mert pénze nem volt, hogy kocsit béreljen, míg meg nem találta. Akkor odaadta neki a „kotingét”, amire Baal Sém csak ennyit mondott: „jó”, és felakasztotta a falra. Majd az anyja hazament, és egy évre rá megszületett a rabbi.

Erre az asszony azt mondta a rabbinak: „Én is hozok neked egy szép köpenyt, hogy nekem is szülessen fiam.” A rabbi azt mondta neki: „azt nem lehet. Te hallottad a történetet. Az én anyám semmiféle történetet nem hallott.”

Istennek az én személyességemre, az én saját áldozatomra van szüksége, hogy meggyőződjön róla, hogy megértettem Őt!

„Íme, jönnek napok - mondja az Úr -, s új szövetségre lépek Izrael házával és Júda házával. ⁹Nem olyan szövetségre, mint amilyet atyáitokkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogtam és kivezettem őket Egyiptom földjéről. De mivel nem tartották meg a szövetséget, én sem törődöm velük - mondja az Úr. - ¹⁰Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok után Izrael házával kötök majd - mondja az Úr. Elméjükbe vésem és szívükbe írom törvényemet. Istenük leszek és ők a népem lesznek. ¹¹Akkor majd senkinek sem kell társát vagy testvérét tanítania: Ismerd meg az Urat! Hiszen mindenki ismerni fog a legkisebbtől a legnagyobbig. ¹²Irgalmas leszek bűneik iránt, és vétkükre többé nem emlékezem.” [Zsid 8,8-12]

Meg kell ismernem az Urat! Úgy, ahogy egyedül én ismerhetem Őt! Segíts nekem Istenem, hogy legyen hozzá türelmem, alázatom, szelídségem, kitartásom, és minden más kegyelem, mi tőled való, és szükséges ahhoz! Ámen