Ha a csodáknak nem hisztek, akkor higgyetek a szeretetből fakadó szóban.
Iz 65,17-21 - Mert íme, én új eget és új földet teremtek; az elsőkre nem emlékeznek, nem is jutnak eszébe senkinek. De örvendjetek és ujjongjatok mindörökké annak, amit teremtek; mert íme, én Jeruzsálemet ujjongássá teremtem, népét pedig örömmé. Ujjongok majd Jeruzsálemben, és örvendezem népemben; nem hallatszik többé benne sírás hangja és kiáltás hangja. Nem lesz ott többé néhány napig élő csecsemő, sem öreg, aki nem tölti be napjait; mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg, és aki nem éri meg századik évét, átkozottnak számít. Házakat építenek, és bennük laknak, szőlőt ültetnek, és eszik gyümölcsét.
Jn 4,43-54 - Két nap múlva eltávozott onnan Galileába. Jézus ugyan saját maga tanúsította, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában, mégis, amikor Galileába ment, befogadták őt a galileaiak, mivel látták mindazt, amit Jeruzsálemben művelt az ünnepen, mert ők is ott voltak. Ismét elment tehát a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. Kafarnaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte őt, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert az már a halálán volt. Erre Jézus azt mondta neki: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek!” A királyi tisztviselő erre azt felelte: „Uram, gyere el, amíg meg nem hal a gyermekem!” Jézus azt mondta neki: „Menj, a fiad él!” Hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott neki, és elment. Amint hazafelé tartott, már eléje jöttek a szolgái, és jelentették, hogy a fia él. Megtudakolta tőlük, hogy melyik órában lett jobban. Azt felelték neki: „Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz.” Megértette ebből az apa, hogy éppen abban az órában, amelyben Jézus azt mondta neki: „A fiad él.” Hitt ő és egész házanépe. Ez már a második csodajel volt, amelyet Jézus művelt, amikor Júdeából Galileába ment.
Ha a csodáknak nem hisztek, akkor higgyetek a szeretetből fakadó szóban. Bennem, ha csak kimondom e szavakat, hogy „örvendjetek és ujjongjatok mindörökké annak, amit teremtek”, boldogság, békesség, öröm, a cselekvésre késztetettség kezd el bizseregni: jót tenni, és jól tenni! „ … mert íme, én Jeruzsálemet ujjongássá teremtem, népét pedig örömmé.” Mit jelenthet ez? Hogyan kellene erre gondolnunk?
A tudatos élet, a szeretetből való viszonyulás bármihez és mindenhez, a szép beszéd, az egymás és minden tárgy, eszköz iránti tisztelet is, milyen jó hatással lehet ránk és környezetünkre is, gondolnánk? Vagy azt, hogy a csodáknak is van tudatossága, természete, vagyis a teremtés logikájából működik? Ki lehet jelenteni azt is, hogy negatív megfogalmazásokkal ne akarjunk jót elérni, mert képtelenség?
Van egy érdekes ember, aki Japán, Dr. Masaru Emoto - nak hívják. Vele kapcsolatosan ezt olvastam „valahol”:
>>„A vizet megérteni nem más, mint megérteni a világegyetemet, a természet csodáit és magát az életet.” Dr. Masaru Emoto
Tudtad, hogy az állatoknak és a növényeknek akár 90 %-a, az emberi szervezetnek és Földünknek pedig a 70 %-a vízből áll? A csecsemőknél ez az arány a 80 %-ot is elérheti, ugyanakkor az időseknél 60 %-a alá csökkenhet. Életünk során tehát döntően vízként létezünk!
Dr. Masaru Emoto elismert japán tudós közel 20 éve foglalkozik víz-kísérletekkel, a vízkristályok külső ingerekre történő változásaival. Dr. Emoto a kutatásai során több mint 10.000, a világ különböző helyeiről származó vízminta kristályszerkezetét örökítette meg, oly módon, hogy a vízmintákat lefagyasztotta és egy speciális módszerrel lefényképezte azokat. Dr. Emoto először a vízminták kristályai közötti eltérésekre figyelt fel. A természetes, tiszta, élő vizek kristályai gyönyörű, hibátlan, teljes hatos-szerkezettel rendelkeztek, míg a klórozott csapvízben legtöbbször ki sem alakultak, vagy ha mégis, akkor torzak vagy hiányosak lettek.
Ezt követően dr. Emoto vizsgálni kezdte, hogy a kémiai és vegyi szennyezéseken túlmenően, vajon, hang- illetve a képhatásokra is reagál-e a víz. Az eredmény még dr. Emoto-t is megdöbbentette. A kísérlet során egy pohár vizet helyeztek két hangfal közé, majd különböző stílusú zenét játszottak le normál hangerővel. Amikor klasszikus zenét játszottak le a víznek, minden esetben gyönyörű, a zenéhez igazodó formájú kristályok keletkeztek. Ezzel szemben, heavy metal zene lejátszásakor, legjobb esetben is csak torz, töredékes kristályok alakultak ki.
Dr. Emoto ugyanezt tapasztalta a vizuális ingerek hatásának vizsgálatakor is. Egy papírlapra különböző szavakat írtak – mint például szeretet, hála vagy köszönöm -, majd a papírt ráragasztották egy pohár vízre, úgy hogy az írás befelé nézzen. Gyönyörű, teljes, hatszögletű kristályok alakultak ki. Elvégezték ugyanezt a kísérletet negatív értelmű kifejezésekkel, mint például az “undorodom tőled”. Ilyenkor nem képződtek kristályok, vagy csak rettentően sötét, zavaros és töredezett formájúak.
Ezt követően a kísérletet oly módon is elvégezték, hogy a negatív és pozitív szavakat illetve kifejezéseket naponta többször, hangosan kimondták a vízzel teli poharak előtt. Ebben az esetben is a fentiekhez hasonló eredményt kaptak!
Talán a legnagyobb jelentőségű az a kísérlet volt, melynek során egy japán főpap egy órán át imádkozott egy rendkívül szennyezett tó partján. Az ima végeztével mintát vettek a tó vizéből, és láss csodát: a korábbi sötét, kristálytalan struktúrájú víz helyett, most a vízből egy gyönyörű, díszes kristályszerkezet bontakozott ki.<<
A szó hatalom, a gondolkodás erő, a szeretet pedig bölcsesség, a bölcsesség azonban isteni erény!
Még néhány támpont, hogy a hit ne lehessen csupán vélekedésünkké:
- Masaru Emoto előadása a vízről
Istenünk, köszönöm Neked, hogy nem adod fel, szereteteddel éltetőkké akarsz, tudsz tenni bennünket, hogy boldogságunkat és örömünket, Isten országát már itt a földön meglelhessük! Ámen
