A Választott, akit várunk, hogy hatalma alá vessen minket egészen

Ter 15,5-12.17-18 - Majd kivezette a szabadba, és azt mondta neki: „Nézz fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha tudod!” Aztán így folytatta: „Éppen ilyen lesz az utódod is.” Hitt az Úrnak, s ez igazságul tudatott be neki. Ekkor azt mondta neki az Úr: „Én vagyok az Úr, aki kihoztalak a káldeai Úrból, hogy neked adjam ezt a földet birtokul.” Ám ő azt válaszolta: „Uram, Isten, miből tudhatnám meg, hogy a birtokom lesz?” Az Úr erre azt felelte neki: „Hozz nekem egy háromesztendős üszőt, egy háromesztendős kecskét, egy háromesztendős kost, továbbá egy gerlét és egy galambot!” Ekkor ő elhozta mindezeket, középen kettévágta őket, és lerakta a két darabot egymással szembe; a madarakat azonban nem vágta ketté. A húsokra ragadozó madarak szálltak, de Ábrám elűzte őket. Amikor aztán a nap leszállóban volt, mély álom fogta el Ábrámot, és nagy rettegés és sötétség szállt rá. Amikor a nap lenyugodott, sűrű sötétség lett. És íme, megjelent egy füstölgő kemence és egy tüzes fáklya, s átvonult a húsdarabok között. Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, ezekkel a szavakkal: „Utódodnak adom ezt a földet, Egyiptom folyójától egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig.

Fil 3,17 - 4,1 - Legyetek követőim, testvérek, és figyeljetek azokra, akik úgy élnek, ahogy példát adtunk nektek. Mert sokan élnek úgy - sokszor mondtam nektek, és most is sírva mondom -, mint Krisztus keresztjének ellenségei. Végük a pusztulás, istenük a hasuk, dicsekvésük az, ami a szégyenük, s a figyelmük földi dolgokra irányul. A mi hazánk azonban a mennyekben van, ahonnan mint üdvözítőt várjuk az Úr Jézus Krisztust. Ő átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi az ő dicsőséges testéhez, azzal az erővel, amellyel hatalma alá vethet mindent. Azért tehát, szeretett és hőn óhajtott testvéreim, örömöm és koronám, így tartsatok ki az Úrban, szeretteim!

Lk 9,28b-36 - Történt pedig e beszéd után mintegy nyolc nappal, hogy maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és felment a hegyre imádkozni. Miközben imádkozott, arcának színe elváltozott, a ruházata fehér lett és fényben sugárzó. És íme, két férfi beszélgetett vele, Mózes és Illés, akik dicsőségben megjelentek, és beszéltek az ő eltávozásáról, amelyet Jeruzsálemben készült beteljesíteni. Pétert és a vele lévőket elnyomta az álom. Amikor felébredtek, látták dicsőségét, és a két férfit, akik ott álltak vele. És történt, hogy amikor eltávoztak tőle, Péter ezt mondta Jézusnak: „Mester! Jó nekünk itt lenni! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem tudta ugyanis, hogy mit mond. Amíg ezeket mondta, felhő szállt le, és elborította őket. Amint a felhőbe jutottak, félelem fogta el őket. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok” [MTörv 18,15; Iz 42,1]. Mikor a szózat elhangzott, Jézus egyedül maradt. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem szóltak azokban a napokban mindarról, amit láttak.

A Választott, akit várunk, hogy hatalma alá vessen minket egészen. Ebben hatalmában teszi meg, hogy „átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi az ő dicsőséges testéhez”. Nem tudom, mit értsek ezen. De, azt az ígéretet tette, hogy „Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.” [Mt 5,5], vagy: „A feltámadottak … olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.” [Mt 22,30]. Pál szavaival: „ha halálának hasonlóságában egybenőttünk vele, úgy leszünk feltámadásában is.” [Róm 6,5] Akik Jézus életébe bele gyökeredzünk, azok dicsőségében is részesedhetünk. Mert, ha az Atya „Fiamnak” szólította Őt, aki bennünket testvéreinek fogad (l.: Mk 3,34), akkor miért bánna velünk másként az Atya. Mi mást jelentene a megváltottságunk, és a nekünk szerzett üdvösség, ha nem azt, hogy bennünket egyenként, de mindegyikünket, az Atyához akar vezetni. „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél” [Jn 17,24]. Nincs, nem lehet reményünk kevesebb, mint amire Jézus eljuthatott. De hiszen, Jézusnak is időt szánt az Atya, hogy egészen alkalmassá lehessen a neki való engedelmességre, melyet a szeretetben kellett kimunkálnia önmagában! Negyven nap a pusztában, majd a gonosz megkísértése. Ez út volt a számára, mely úton való engedelmességében tanulta meg, mit jelent: megdicsőíteni az Atyát. Feladata volt, mely lépcsőfokokká úttá lett számára, hogy számunkra megszerezhesse azt, amit Ő megszerzett már: az Atya dicsőségében van, előttünk jár, hogy majd visszatérjen értünk. Akkor fogja befejezni feladatát, amikor mi mind Vele, ott leszünk, ahol Ő van.

Jézus hatalma az a szeretet, amivel eljutott az Atya bizalmába, hogy majd megossza azokkal, akik hisznek Benne.

Ó Uram, Istenem, ki Jézus Krisztusban nyújtod felém kezedet, hogy magadhoz vonzzál. Segíts, hogy képessé, érdemessé válhassak a Testvér megszólítására, akit Jézus bemutatni nem szégyell majd Neked, és a Te végtelen gazdagságodban Vele osztozni méltónak találjon! Ámen