Csak remélem, hogy az én esetemben is így lesz

Iz 55,10-11 - Mert amint lehull az eső és a hó az égből, és nem tér oda vissza, hanem megitatja a földet, termékennyé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, úgy lesz az én igém is, mely számból kijön: nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem megteszi, amit akarok, és véghezviszi, amiért küldtem.

Mt 6,7-15 - Az imádságban pedig ne fecsegjetek, mint a pogányok, akik úgy gondolják, hogy a bőbeszédűségükért nyernek meghallgatást. Ne hasonlítsatok tehát hozzájuk; mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek őt. Ezért ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg a Gonosztól. Mert ha megbocsátjátok az embereknek botlásaikat, nektek is meg fog bocsátani mennyei Atyátok. De ha nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fogja megbocsátani nektek a ti botlásaitokat.

Csak remélem, hogy az én esetemben is így lesz, Uram! Mi szádból kijön, megteszi amit akarsz, véghezviszi amiért küldöd – rajtam, és bennem, mert akarom, mert vágyom rá. De képesek vagyunk-e magunkat úgy szemlélni, hogy észrevegyük a változást, az eredményt? Talán úgy vagyunk, ahogy a magvető, az éhező: természetes számára, számunkra az, hogy, ha elvetik a magot, akkor az kikell, és termésbe fordul; az éhező már nem is gondol arra, hogy mi mindent kellett azért tenni, hogy kenyérré legyen, ami éhét oltja. Elszakadtunk a valóságtól, az élet már nem a természettel való szerves együttlét következményeként, azzal összefüggésben zajlik. Különösen a városi ember élete sokkal inkább agyban zajlik, okoskodás, rafináltság, fondorlatosság, talpraesettség, ügyeskedés eredményévé vált. Úgy éljük meg, hogy én irányítok mindent ahhoz, hogy megélhessek, elérhessek bármit is. Egyre inkább városi emberekként élünk. Már a föld megművelése is, nem arról szól, hogy munka, hanem arról, hogy mit vessek, miből lehet biztosabb és nagyobb hasznom, hogyan tudom jobban eladni, biztos legyen az, hogy értékesíteni tudom. Az életünk önfenntartássá aljasul, önkielégítéssé, úgy is mondhatjuk. Hiányzik belőle a megajándékozottság, a másokért való felelősségtudat, a tisztelet, a megbecsülése annak, ami van. Talán az alázat, a tisztelet, hogy én szolgáló vagyok, megengedő arra, hogy általam megtörténjen valami, amivel a másik embernek a javára lehetek. A munka, ami tulajdonképpen nem a fizetségért végzett erőlködés, hanem imádság, alázatos szeretete annak, hogy tehetem valamit, hozzáadhatok ahhoz, amit a „természet” maga elintéz, de ami az én kezem munkája által válhat egészségesen többé. Mert lehet úgy tekinteni bármilyen cselekvésemre, hogy azzal a teremtést segítem, kiegészítem, a teremtő akaratnak, szándékának része vagyok.

A világ középpontjába állítjuk az ember tudatosságát, tudatát, a féltő figyelem helyett. Nem szemléljük a világot, hogy mit vár el tőlem, hanem erőszakkal, erővel, akarattal, valamit véghez akarunk vinni, amiről mi azt gondoljuk, hogy annak kell lennie, mert azt fundáltuk ki. Minden szinten ebbe az irányba mozdul el az ember. Ezt várjuk el egymástól, és erre ösztönözzük egymást. Elmegyünk szép csendesen az Isten szándéka mellett. Akaratlagosan magunkat akasszuk Isten képének helyébe.

A minap olvastam, hogy egy híres gazdasági szakember a maga vagyonával, és a maga vagyonának növelése érdekében milyen „ügyesen” képes beleavatkozni az egész világ politikájába, és gazdasági életébe. Öncélú mesterkedés, ügyeskedés! Amihez semmi köze, hogy másnak és másoknak mi az érdekük, „az enyém a fontos, a legfontosabb, aminek teljesülése érdekében manipulálok, mert én megtehetem, hogy manipuláljak bármit és bárkit, amit, és akit csak lehet”. Ami, nem intézhető el annyival, hogy „tegye ezt más is, ha tudja, ha képes rá”. A krisztusi tanítás nem arról szól, hogy érdekeimet minden fölött érvényesítsem, és indokoljam azzal, hogy az én érdekem mennyire a közösség érdeke. Jézus így tanít bennünket: „ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!” [Mt 6,33]. Meg így: „Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” [Jn 4,24]

Ha nem is tudhatom mindig önmagam fejlődését nyomon követni, Uram; legalább a tőled tanult egyszerű imádságon keresztül lehessek képes kifejezni, hogy nem akarok mást, csak azt, amit Te. Legyen rajtam a Te akaratod! Ámen