Válaszává kell lenni az embernek Isten szeretetére.

Ter 1,20 - 2,4a - Azt mondta ezután Isten: „Hozzanak elő a vizek csúszó-mászó élőlényeket, és szárnyaljon szárnyas a föld felett, az ég boltozata alatt!” Megteremtette tehát Isten a nagy tengeri szörnyetegeket, és mindazt az élő és nyüzsgő lényt, amelyet a vizek előhoztak, faja szerint, és minden szárnyast, faja szerint. És látta Isten, hogy jó. És megáldotta őket Isten: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a tenger vizeit, és sokasodjék a szárnyas a földön!” És lett este és reggel: az ötödik nap. Azt mondta ezután Isten: „Hozzon elő a föld élőlényt, faja szerint: lábasjószágot, csúszó-mászót és szárazföldi vadat, faja szerint.” Úgy is lett. Megalkotta tehát Isten a szárazföld vadjait, fajuk szerint, a lábasjószágokat, fajuk szerint, és a föld minden csúszó-mászóját, faja szerint. És látta Isten, hogy jó. Majd azt mondta Isten: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszó-mászón, amely mozog a földön!” Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és minden állaton, amely mozog a földön!” Majd azt mondta Isten: „Íme, nektek adtam minden füvet, amely magot hoz, a földön, s minden fát, amelynek a gyümölcsében benne van a magva, hogy legyen ennivalótok, a zöld növényzetet pedig a föld minden állatának, az ég minden madarának és mindannak, ami mozog a földön, s amiben élő pára van, hogy eledelük legyen!” Úgy is lett. És látta Isten, hogy mindaz, amit alkotott, nagyon jó volt. És lett este és reggel: a hatodik nap. Elkészült tehát az ég és a föld, s azok minden ékessége. A hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet végzett, és a hetedik napon megnyugodott minden munkától, amelyet végzett. Megáldotta Isten és megszentelte a hetedik napot, mert azon nyugodott el minden munkájától, amelyet végezve teremtett az Isten. Ez volt az ég és föld története a teremtésükben. Azon a napon, amelyen az Úr Isten megalkotta az eget és a földet.

Zs 8 - Uram, mi Urunk, Milyen csodálatos neved szerte a világon! Hisz az egeknél fenségesebb dicsőséged. Kisdedek és csecsemők szájával hirdetteted dicséretedet ellenségeid előtt, hogy tönkretedd az ellenséget s a bosszúra kelőt. Hiszen ha nézem az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket alkottál, mi az ember, hogy figyelemre méltatod, és mi az emberfia, hogy meglátogatod? Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel koronáztad, és kezed művei fölé állítottad. Lába alá vetettél mindent: minden juhot és marhát, és hozzá a mezei vadakat, az ég madarait s a tengeri halat, mindazt, ami a tenger ösvényein jár. Uram, mi Urunk, milyen csodálatos neved szerte a világon!

Mk 7,1-13 - Ekkor köréje gyülekeztek a farizeusok, és néhány írástudó, aki Jeruzsálemből jött. Ezek azt látva, hogy tanítványai közül egyesek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, morgolódtak. Mert a farizeusok és általában a zsidók, hacsak kezüket gyakran nem mossák, nem esznek, követve a régiek hagyományait. Ha a piacról jönnek, nem esznek, amíg meg nem fürdenek; és sok egyéb dolog van, amit hagyományaik szerint meg kell tartaniuk: a poharak és korsók, a rézedények és ágyak mosását. Megkérdezték tehát őt a farizeusok és írástudók: „Miért nem élnek tanítványaid a régiek hagyománya szerint, miért esznek kenyeret közönséges kézzel?” Ő ezt felelte nekik: „Helyesen jövendölt rólatok Izajás, képmutatók, amint írva van: „Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek, ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak” [Iz 29,13]. Mert Isten parancsát elhagyva az emberek hagyományait tartjátok, a korsók és poharak mosását, és sok egyéb ezekhez hasonló dolgot cselekedtek.” Majd így folytatta: „Szépen kijátsszátok Isten parancsolatát, hogy a magatok hagyományait megtartsátok. Mózes ugyanis azt mondta: „Tiszteld atyádat és anyádat”„; és: „Aki atyját vagy anyját gyalázza, haljon meg” [Kiv 20,12; 21,17]. Ti pedig azt mondjátok: „Ha az ember azt mondja apjának vagy anyjának: korbán, azaz fogadalmi ajándék az, ami tőlem neked járna”, azontúl már nem engeditek, hogy valamit tegyen az apjáért vagy anyjáért, s így érvénytelenítitek Isten szavát a ti hagyományotok kedvéért, melyet csináltatok; és sok más effélét cselekszetek.”

Válaszává kell lenni az embernek Isten szeretetére. Ezzel fejeztem be tegnap. Beteljesítője Isten teremtő művének az ember. Igazolása? Nem. Ez tévedés. Isten szeretetében úgy fogalmazódik ez meg, hogy munkatársa, társa az ember. Nem alá, vagy fölé rendeltségben vagyunk Istennek, hanem partnere. A szeretet partnerség, és nem e világi értelemben hatalom. Az ember Isten hasonlatosságára, a maga képére teremtetett. Isten, aki sem nem férfi, sem nem nő, de férfi és nő is! Itt kezdődik a bonyodalom, az ember számára az értelmi zavar: hogy lehet ez. Hát úgy, ahogy a férfi és a nő egymást kiegészítői, akik ketten egy test és egy lélek, válnak egésszé, teljességgé, hogy Megtapasztalható legyen számukra, mit jelent Isten teljessége. E tapasztalat, amit már itt a földön megtapasztalhat az ember, abból, Aki az Isten, aki teremtő, és életet adó, Aki a szeretetben a teljesség. E két ember szeretet teljességében van fogantatása, és továbbadása az életnek. Isten áldásában van léte az embernek. De ez az áldás úgy válik életté, ha Isten áldását az ember magára vállalja, magára veszi.

„És látta Isten, hogy mindaz, amit alkotott, nagyon jó volt.” Felmerül a kérdés, hogy Isten hogyan mondhatta már akkor, a teremtés pillanatában mindenre, amit alkotott, hogy jó? Talán, én úgy gondolom, hogy abban a szeretetben, amiben az Isten véghezvitte a teremtői szándékát, érthető meg kijelentése. Az abszolút bizalom a teremtett világ iránt, csak a szeretet feddhetetlenségében, szentségében lehet teremtő képes, és életképessé. Talán, ha bármi kétség is felmerült volna Istenben az iránt, hogy amit teremtett az jó, akkor nem teremtette volna azt, nem tölthette volna meg élettel. Hiszen amit teremtett, azért teremtette, hogy azt megáldja, megszentelje, vagyis Benne lehessen, érhesse el a teremtett forma teljességét. Egyszerűbben úgy fogalmazhatom, hogy Isten szeretetében lehessen közösségben.

Egy egészen más perspektíva ez az életről, mint amit a világ diktál, magyaráz, demonstrál, hirdet. Ez a krisztusi ember küldetése, sóként való értelmezése, hogy megvilágosítsa azt, amit a világ félreért. Ki kell igazítanunk a szótárát a világnak. Vagyis, hogy az ember, aki társa Istennek, partnere Istennek, ne minduntalan visszaforduljon, hogy tetteihez mit szól a gonosz, az élettelen élni akaró, hanem szikár, és bizonyos legyek abban, hogy Isten jósága, az ember javára való jó. Nincs más, ami az ember javát szolgáló jó. Ne keressem, ne kutassam, ne kételkedjem, ne okoskodjam. Értenem kell, hogy életre való képességemet mire kaptam, mire való.

Igen, értenem kell, és tudnom kell felsóhajtanom a zsoltárossal együtt: „Hiszen ha nézem az eget, kezed művét, a holdat és a csillagokat, amelyeket alkottál, mi az ember, hogy figyelemre méltatod, és mi az emberfia, hogy meglátogatod? Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel koronáztad, és kezed művei fölé állítottad. Lába alá vetettél mindent”. Ezért dicsőség, tisztelet, és hála, áldásom legyen a tieddel Isten a világon, hogy valóban jóvá lehessen teremtő akaratod általam és velem is! Ámen

És eljutunk végre az evangélium gondolatához: ha hiszem Istent, Aki ebben a világban még úgyabbul jelenvaló, mint én, vagy bármelyik élőlény, vagy élettelen tárgy; de, aki nem akar jelen lenni csak általunk és bennünk, akik az Ő „maga képére” lettünk teremtve, mert bennünk akar megdicsőülni, hogy Ő bennünket megdicsőíthessen - megváltónk, üdvözítőnk akar lenni. Akkor minden szavunk, mely róla szól; vagy minden törvény, mely bennünk él; de minden tettünk, mely cselekvőn a teremtés részét képezi; a szív elkötelezettségét visszhangozza Istenének, aki Lélek és Élet egyszerre, egy időben. Hitből és reményből való, hogy eljuthatok az Istennel való teljességre, az Élet legteljesebb gazdagságára. Amikorra nem csak ajkával tisztelő, de már szívéből fakadó az emberi szó! Segítségedet kérem Istenem, Aki Jézus Krisztusban megígérted, hogy amit általa, az Ő nevében kérünk, azt megadod nekünk! Ámen