A keresztény világ fogalmai mennyiben jelentenek mást

Zsid 13,15-17.20-21 - Általa mutassuk be tehát Istennek mindenkor a dicséret áldozatát [Zsolt 50,14], azaz ajkunk gyümölcsét [Óz 14,3], amely az ő nevét magasztalja. A jótékonyságról pedig és az adakozásról ne feledkezzetek meg, mert ilyen áldozatok tetszenek Istennek. Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és vessétek magatokat alá nekik, hiszen úgy őrködnek ők fölöttetek, mint akik számot fognak adni lelketekért, hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtva, mert ez nem szolgálna javatokra. A békesség Istene pedig, aki a mi Urunkat, Jézust [Iz 63,11; Zak 9,11; Iz 55,3], a juhok nagy pásztorát a halálból kivezette az örök szövetség vérében, tegyen tökéletesekké titeket minden jóban, hogy megtegyétek az ő akaratát. Azt munkálja bennünk, ami előtte kedves, Jézus Krisztus által, akié a dicsőség örökkön-örökké! Ámen.

Mk 6,30-34 - Az apostolok ismét összegyűltek Jézus körül, és mindnyájan beszámoltak, hogy mi mindent tettek és mit tanítottak. Ő ekkor azt mondta nekik: „Gyertek félre egy magányos helyre, és pihenjetek meg egy kicsit.” Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy még enni sem volt idejük. Bárkába szálltak tehát, és félrevonultak egy elhagyatott helyre, egyedül. Sokan látták azonban őket, s észrevették, amikor elmentek. Minden városból futottak oda gyalog, és megelőzték őket. Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok [Ez 34,5], és sok mindenre kezdte őket tanítani.

A keresztény világ fogalmai mennyiben jelentenek mást a profán, hétköznapi életben? A mai tanításban központi helyre kerül a pásztor szó.

A pásztor, aki őrködik, vezet. De, ott vannak azok, akiket vezet, akik megteszik a pásztor akaratát, ami javukra válik. Miért vállalja fel e feladatot a pásztor? Feladata csupán? Azt mondja Márk, visszautalva az ószövetségre: „megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok”, majd „sok mindenre kezdte őket tanítani”. A nyáj tanítható! Elsősorban arra, hogy belátóvá válik: jó nekik, javukra van, hogy megtegyék az ő akaratát. Akár a halállal szemben, az életre vezetheti őket. Az élni akarás ösztöne hajtja a nyájat, vagy pedig a bizalom? Talán kit ez, kit az. De elfogadják, hogy vezeti, irányítja őket. Mintha az emberekből kiveszni látszana a juh szellem, a terelhetőség. Illetve pásztorának maga közül nem fogad el másikat, csak olyat, akiről nem veszi észre, hogy megvezetik. Igen, talán nagyon is olyanná lett az ember, mint a birka: ösztönössé. Tudatosságában leépülő félben van, vagy már le is épült?

Én úgy gondolom, hogy a keresztény világ a krisztusi tudatosságot próbálja örökérvényűen ápolni, amit a világ nem vesz jónéven: „nekem ne mondja meg senki, hogy mit tegyek”, és közben rámered a képernyőre, és csak beleböfög, megengedve magának, hogy elbutuljon, leépüljön. Fizikailag, szellemileg, erkölcsileg, morálisan. Eközben többé nem képvisel értéket. Vajon, mi az oka annak, hogy manapság, egyre kevesebbet ér a pénz, pedig egyre több van belőle, vagy egyre többet igényel az ember, mégis, mintha egyre kevesebbet érne. Talán pontosan azért, mert már a pénz sem képes értéket képviselni, azzal, hogy az ember sem tud értéket képviselni. A korrupció sem más, mint értékvesztés: nem adok semmi mást neked, mint ami jár – mint ami dolgom lenne, hogy neked adjam; az, amit kapok érte az nekem már anélkül is jár, ezért te külön, azon felül fizesd meg nekem azt, amit kapsz tőlem.

Istenem ne hagyd, hogy szelídségedből, igényességedből kirekesszem, kivonjam magam! Vagy, a profán világ szintjére minősíttetni hagyjam magam. Ámen