Ez az állandóság, amit Isten biztosít a számunkra

Zsid 13,1-8 - A testvéri szeretet maradjon meg bennetek! Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, mert általa egyesek tudtukon kívül angyalokat fogadtak be szállásra. Emlékezzetek meg a foglyokról, mintha ti is velük együtt foglyok volnátok, és azokról, akiket nyomorgatnak, mint akik magatok is testben vagytok. Tisztességes legyen a házasság mindenben, és szeplőtlen a házaságy; mert a paráznákat és a házasságtörőket megítéli Isten. Legyen viselkedésetek fösvénység nélkül való, elégedjetek meg azzal, amitek van; mert ő mondta: „Nem hagylak el, s nem távozom el tőled” [MTörv 31,6.8], ezért bizalommal mondhatjuk: „Az Úr az én segítőm, nem félek, ember mit is tehetne ellenem?” [Zsolt 118,6G] Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik nektek Isten igéjét hirdették, nézzétek életük végét, és kövessétek hitüket! Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, és ma, és mindörökké.

Mk 6,14-29 - Heródes király is hallott róla, mert a neve ismert volt már. Azt mondták: „Keresztelő János támadt fel halottaiból, azért működnek benne a csodatévő erők.” Mások pedig így szóltak: „Illés ő.” Ismét mások azt mondták: „Próféta ez; mintha egy lenne a próféták közül.” Ezeket hallva Heródes így szólt: „János, akinek a fejét vetettem, az támadt fel a halálból.” Heródes ugyanis parancsot adott és elfogatta Jánost. Megkötöztette őt a börtönben Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége, de ő feleségül vette. János ekkor azt mondta Heródesnek: „Nem szabad a testvéred feleségét elvenned.” Ezért aztán Heródiás ármánykodott ellene, és meg akarta őt ölni, de nem tudta. Heródes ugyanis tartott Jánostól. Tudta róla, hogy igaz és szent férfiú, figyelt szavaira, sok dologban hallgatott rá, és szívesen hallgatta őt. Egyszer azonban, amikor Heródes a születésnapján lakomát rendezett országa nagyjainak, ezredeseinek és Galilea előkelőségeinek, bement Heródiás lánya és táncolt nekik. Ez nagyon tetszett Heródesnek és az asztaltársaságnak. A király erre azt mondta a lánynak: „Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked.” Meg is esküdött neki, hogy: „Bármit kérsz, megadom neked, akár az országom felét is!” [Eszt 5,3]. Az kiment és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Az így szólt: „Keresztelő János fejét.” Erre nagy sietve bement a királyhoz és előadta kérelmét: „Azt akarom, hogy rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” A király elszomorodott, de az esküje és az asztaltársak miatt nem akarta kedvét szegni. Rögtön elküldte a hóhért, megparancsolta, hogy hozzák el a fejét egy tálon. Az lefejezte a tömlöcben, elhozta a fejét egy tálon, és átadta a lánynak, a lány pedig odaadta anyjának. Amikor a tanítványai megtudták ezt, eljöttek, elvitték a testét és sírba helyezték.

Ez az állandóság, amit Isten biztosít a számunkra, olyan megnyugtató, biztonságot sugárzó. Pontosan ebben a világban, amiben semmi sem állandó, minden változó. Állandó csalódás, megdöbbenés, kiábrándulás, meglepetés, fájdalom, keserűség, gyötrelem, vagy éppenséggel öröm, büszkeség. De, mindenesetre, minden változás üzenet, információ, ami reakciót vált ki belőlem, az emberből. Mindenhez viszonyulnom kell, bárhogy, és valahogy. Sokszor a környezet el is várja, hogy hogyan reagáljak az eseményekre, politikailag, társadalmilag, érzelmileg, vagy éppen morálisan. Ezek a közösségi hatások, a tömeghatások. Manipulálni akar a környezet, a világ. Mindig valamilyen érdek mentén, valakinek, vagy valamilyen csoportnak érdekében, ami sokszor és legtöbbször anyagi, vagy hatalmi érdeket jelent. Meg akarnak minduntalan vásárolni, ami attól álságos dolog, hogy az én saját, személyes érdekemet akarják felülírni, nem törődve, nem tisztelve semmilyen formában, hogy mi lenne az én érdekem.

Ebbe, az e világi képletembe, egyszerre belép Isten, a minden feletti úr, a mindent egészben látó, és kormányzó, igazgató, Aki azt mondja, hogy számomra nincs fontosabb, mint az, ami a te számodra fontos lehet. Amikor ezt kifejezi felém, és minden ember felé személyesen - a minden egyes személy érdekét, ugyanakkor képes azt is tiszteletben tartani, ha én, vagy bármelyikünk, akár mindegyikünk másként vélekedik a maga fontosságáról, szerepéről, mint ahogyan Ő. Talán azért van ez, mert bölcsessége túllát az időn, a pillanaton, a helyi érdekemen. Mert képes a világ dolgait úgy rendezni, hogy magam rájöhessek, talán, esetleg, hogy számomra az idők végezetével is lehet még valami fontosabb annál, ami most fontos, amíg a magam idővonala tart?

Isten bárkit és bármit igénybe tud venni azért, hogy engem megmentsen! Isten mindegyikünkért felelősséget hordoz: „neveden szólítalak: az enyém vagy” [Iz 43,1]. Vágyakozik utánam, ahogy vágyakozik minden egyes, hasonlatosságára teremtett lény után (l.: Ter 5,1). Így kell értenem Pál figyelmeztetését: „Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, mert általa egyesek tudtukon kívül angyalokat fogadtak be szállásra.” Akik vezetni akarnak az igaz úton, a szeretet útján, hogy Isten dicsőségében meglelhessük örömünket. (l.: Jn 16,20)

Uram, bizony sokszor magam is Heródes módjára viselkedem. Bocsáss meg nekem, kérlek, hogy ne ábrándulj ki belőlem, ne add fel küzdelmedet értem. Látod, vágyom utánad, szeretném, ha Veled lehetnék, még ha időnként össze is zavarodom. Ezért kérem, add nekem bölcsességed szikráját! Ámen