„A szeretet gyakorlása nem feltűnő tettekben nyilvánul meg …

Jer 1,4-5.17-19 - Így hangzott az Úr igéje hozzám: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek, és mielőtt kijöttél anyád méhéből, megszenteltelek; prófétául rendeltelek a nemzetek számára.” Te azért övezd fel derekadat, kelj föl, és mondd el nekik mindazt, amit én parancsolok neked! Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg előttük! Íme, én ma megerősített várossá tettelek téged, vasoszloppá és ércfallá az egész országgal szemben, Júda királyai és fejedelmei előtt, papjai és a föld népe előtt. Harcolnak majd ellened, de nem bírnak veled; mert én veled vagyok, - mondja az Úr, - hogy megmentselek téged.”

1Kor 12,31 - 13,13 - Ti azonban törekedjetek a nagyobb adományokra! Emellett még egy mindennél kiválóbb utat is mutatok nektek. Szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, és legyen bár olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok. Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, és adjam át testemet, hogy dicsekedhessem: ha szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszra, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha meg nem szűnik. A prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik. Mert töredékes a megismerésünk, és töredékes a prófétálásunk; amikor pedig eljön majd a tökéletes, a töredékes véget fog érni. Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek; amikor pedig férfivá lettem, felhagytam azokkal a dolgokkal, amelyek gyermekhez valók. Most ugyanis tükör által, homályban látunk, akkor pedig majd színről színre. Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, mint ahogy én is ismert vagyok. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek közül legnagyobb a szeretet.

Lk 4,21-30 - Ő pedig elkezdett hozzájuk beszélni: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.” Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a kedves szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. De utána megjegyezték: „Nem József fia ez?” Ő ezt felelte nekik: „Bizonyára azt a példázatot fogjátok nekem mondani: „Orvos, gyógyítsd önmagadat! Amiket hallottunk, hogy Kafarnaumban történtek, cselekedd itt is, a hazádban.” Majd így folytatta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Bizony, mondom nektek: sok özvegy volt Illés napjaiban Izraelben, amikor bezárult az ég három évre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett az egész földön; mégis azok közül egyikhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, az özvegyasszonyhoz [1 Kir 17,8-16]. És sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de azok közül senki sem tisztult meg, csak a szíriai Námán” [2 Kir 5,1-27]. Ezeket hallva mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában. Fölkeltek, kidobták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek az oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák őt. Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott.

„A szeretet gyakorlása nem feltűnő tettekben nyilvánul meg, hanem a mindennapi élet egyszerű adottságaiban. Az apostol … megjelöli azokat a következményeket, amelyek a testvéri együttélést lehetővé teszik.” – írja a Korinthusi levél kommentálásában Gál Ferenc professzor.

Majd e fejezet további részletéhez azt fűzi magyarázatul a professzor, hogy „jelen életünk úgy viszonyul az örök élethez, mint a gyermekkor a felnőtt ember korához.”

Istent a maga természetességében szemlélem, és magamat az Ő feltétlen szeretetében. Mégis, amikor a szeretet fogalmát akarom, csak a magam számára elviselhető, és megélhető élménnyé fogalmazni, elbizonytalanodom, kicsúszik a kezeim közül, és dadogóssá válok. Végül kénytelen vagyok azt mondani, hogy a magam részéről a felebaráti szeretet kegyelmi adományként létező, és csak remélem, hiszem, hogy bennem valóság, legalább némiképpen, mert megragadni nem tudom, tetten érni nem sikerül. „Mint legtökéletesebb és legfontosabb karizmát.” Kénytelen vagyok ezt remélni, amiért „Isten szeretete a forrása az emberek iránt való szeretetnek, viszont az emberek szeretete az Isten iránt való szeretet próbaköve (1Jn 4,20).” – írja Gál professzor.

Sokat kell még ezen tűnődnöm, elmélkednem, imádkoznom. A Krisztusba vetett hitemben megerősödni, hogy reményem megtartson, és táplálja bennem a szeretetet. Ami csak odaát válhat egészen természetessé, magától érthetővé, amikor már nem szükséges hozzá a hit és remény, melyek most még a szeretet megtartói.

Én Uram, Istenem, akit Jézus Krisztusban ismerhetlek, és akitől Jézus Krisztus által merek kérni. Add meg számomra, hogy egyszer, mikor annak ideje elérkezik, megtapasztalhassam a szeretet teljességét. De addig is, segíts, hogy hitem és reményem a Szentlélek kegyelméből szeretetre képessé tegyen! Úgy, amint Pál írja: „a remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.” [Róm 5,5] Ámen