Isten lelkét adta nekünk, a lelkében az övéből: erőt, szeretetet és józanságot

2Tim 1,1-8 - Pál, Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint Krisztus Jézus apostola, Timóteusnak, szeretett fiának. Kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentől, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól! Hálát adok Istennek - akinek, miként őseim, tiszta lelkiismerettel szolgálok -, szüntelenül, amikor éjjel-nappal megemlékezem rólad imádságaimban. Ilyenkor - könnyeidre gondolva - úgy szeretnélek látni, hadd teljek el örömmel, mert eszembe jut a benned levő képmutatás nélküli hit, amely előbb nagyanyádban, Loiszban, majd anyádban, Eunikében élt, és bizton tudom, tebenned is megvan. Éppen ezért figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézrátételem által benned van. Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét. Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel miatt, sem énmiattam, aki őérte bilincseket hordok, hanem szenvedj velem az evangéliumért Isten erejének segítségével.

vagy

Tit 1,1-5 - Pál, Isten szolgája, és Jézus Krisztus meghívott apostola, hogy Isten választottjait hitre és az igazi istentisztelet ismeretére vezesse, az örök élet reményében, amelyet örök idők előtt megígért Isten, aki nem hazudik, s aki a meghatározott időben ki is nyilvánította szavát az igehirdetés által, amelyet Üdvözítő Istenünk rendelete rám bízott: Títusznak, a közös hit révén szeretett fiának. Kegyelem és békesség az Atyaistentől és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől! Azért hagytalak Kréta szigetén, hogy ami hátramaradt, elvégezd, és városról-városra presbitereket rendelj, amint meghagytam neked:

Lk 22,24-30 - Versengés is támadt köztük arról, hogy ki a nagyobb közülük. Erre azt mondta nekik: „A nemzetek királyai uralkodnak a népeken, és a hatalmasok jótevőknek hívatják magukat. Ti azonban ne így tegyetek, hanem aki nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki elöljáró, legyen olyan, mint a szolga. Mert ki nagyobb: az, aki az asztalnál ül, vagy az, aki felszolgál? Nem az, aki az asztalnál ül? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál. Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban, ezért nektek adom az országot, amint nekem adta Atyám, hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett.

Isten lelkét adta nekünk, a lelkében az övéből: erőt, szeretetet és józanságot. Ami nem azonos az én emberi erőmmel, szeretetemmel, és józanságommal – mindaddig, míg nem ismerem meg a kettő közötti különbséget, nem is lehet az enyém. E világból, és e világba születtem bele, anyám és apám azt adták át nekem, ami emberi módon a bennük lévő erőből, szeretetükből és józanságukból áradt. Abból mennyi az ami a Lélek ajándéka? Ez attól az eseménytől kezd el megvilágosodni, ahol beleoltottak Krisztusba, a keresztségtől. Mi és mivé válik bennem? A Lélek az, aki megszentel, én vagyok az, aki megszentelődöm. Megszentelődésemet a magam szellemiségével, eszével – e világi énemmel - van módom elfogadni, és az azonosulásomat alakítani. Ami odáig juthat, hogy lelki emberré válhatok, amikor már a test, mint a hordozórakéta vezethet, vihet el Istenhez, a tudatosság, hogy onnan már Istenbe beleszerelmesedve az Ő gravitációja, kegyelme éltethessen. Pál buzdítása Timóteusnak, annak a testnek szól, akinek még szüksége van arra, hogy a hordozórakéta felgyorsuljon, felszívja magát, míg rá nem tér arra a pályára, melyen már megtartja majd a kegyelem. Erre valamilyen formában mindegyikünknek szüksége van, hogy földhözragadt dimenzióinkból képesekké váljunk az Isten dimenzionálásába átlendülni. Legyőzzük önmagunkat. Jézus Krisztus erre tanít, amikor azt mondja tanítványainak, hogy mindent átadott nekik, hogy azt az országot, amit rájuk bíz, azt el legyenek képesek navigálni az Atyához. Ez az ország – amiről Jézus beszél, ahogy minden e világi ország is emberekből áll, emberek alkotják. Krisztus országa annyiban más mint a többi, hogy ebben mindegyikünknek az a dolga, és egyben célja is, „ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek” [Mt 6,33]. Mit jelent ez? Krisztus kinyilatkoztatásához, Krisztussal való közösséghez ragaszkodásunkat. Megismerni, megtartani, és hinni, hogy az válik javunkra. „Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.” [Mt 6,31-34].

Uram, nekem is szükségem van Pál buzdítására, Jézus Krisztus szavainak megértésére. Add meg számomra, hogy értsem, tudni legyek képes, meghallva szavaidat: mi az ami rám tartozik, mi az amit nekem kell értenem, mi az ami javamra van, hogy az én hordozórakétámmal eljuthassak Hozzád, és attól kezdve pályámon maradni tudjak, míg üdvösségemet el nem érem a végtelen szeretetedből! Ámen