Jézus szándékában, akaratában való hit

Zsid 3,7-14 - Ezért - amint a Szentlélek mondja: „Ma, amikor meghalljátok az ő szavát, meg ne keményítsétek szíveteket, mint a megkeseredésben, a kísértés napján a pusztában, ahol atyáitok megkísértettek engem a próbatételben noha látták cselekedeteimet negyven éven át! Megharagudtam ezért arra a nemzedékre, és így szóltam: Mindig csak tévelyednek szívükben! Ők azonban nem ismerték fel az én útjaimat. Amint megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmamba!” [Zsolt 95,7-11] Vigyázzatok, testvérek, ne legyen közületek senkiben hitetlenségre hajló gonosz szíve, hogy el ne szakadjon az élő Istentől! Inkább buzdítsátok egymást minden egyes nap, amíg azt nem mondják: „ma”, nehogy megkeményítsen valakit is közületek a bűn csalárdsága. Mert Krisztusnak részesei lettünk, de csak akkor, ha az általa vetett alapon mindvégig erősen kitartunk.

Mk 1,40-45 - Akkor odajött hozzá egy leprás, és térdre esve így kérlelte: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.” Jézus megkönyörült rajta. Kinyújtotta kezét, megérintette, s közben azt mondta neki: „Akarom, tisztulj meg!” Amikor ezt kimondta, azonnal eltűnt róla a lepra, és megtisztult. Nagyon ráparancsolt, és mindjárt elbocsátotta őt: „Vigyázz, senkinek se szólj erről; hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak [Lev 13,49], és ajánld föl tisztulásodért, amit Mózes rendelt, bizonyságul nekik.” De az, mihelyt elindult, híresztelni kezdte a dolgot, úgyhogy Jézus már nem mehetett nyilvánosan a városba, hanem kint a puszta helyeken tartózkodott; és hozzá gyülekeztek mindenfelől.

Jézus szándékában, akaratában való hit itt a fontos üzenet. Aki az Atyától való, ezért az akarata egy a Atya akaratával. Észre fogom venni, amikor akaratomban azonosulni tudok Jézus akaratával, mert az akkor teljesülni fog rajtam! A hit bizonyosságára eljutni, azt jelenti, hogy képessé válni rá, hogy megértsem, bizonyossá váljon bennem az, hogy mi Jézus szándéka. Ma, amíg még tart az Ige kinyilatkoztatása, számomra, és a világ számára. Az a rész, ami részemmé lett Krisztusból, már, eddig, nem örök értékem, ha nem tartok ki azon az alapon, ami általa lett számomra, a keresztségben, a szentségek által, melyekben részesített, illetve, melyeken keresztül részesített a Szentlélek kegyelmeiben. Igen a kegyelem birtokosa vagyok, amit minden áldott nap tudatosítani kell, tudatosulni kell. Benne élek Krisztusban, ebből a tudatosságból kell formálódnom, és formálni magam. Létállapotommá váljon, és ezt az állapotot művelnem kell; hogy bátorítására, buzdítására lehessek másoknak! Lelkesíteni, éltetni kell, élőn kell tartani egymást. Hitem nem véka alatt őrzendő értékem, az arra van, hogy élete lehessen Krisztus a világnak. Nem véletlen, hogy Isten az embert közösségi lénynek teremtette. Ebben a közösségi lényben valósul meg Isten jelenvalósága, akire Jézus rábízta munkájának, művének folytatását. Ezért fontos, és legkisebb közösségi formaként alkotta meg Isten a családot, és a családok közösségéből az Egyházát.

Isten tulajdonaiként gondoskodik rólunk, Jézus e tulajdonosi szemléletének a megtestesítője, aki elmondja, hogy „én vagyok a kapu”, „én vagyok a jó pásztor”. „Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért.” [Jn 10,14-15] De, miről ismerhetők fel a juhai? „A juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem.” [Jn 10,27]. Hiszem, hitem, hogy Jézus a kapu számomra, a jó pásztorom, akire hallgatnom nem muszáj, de érdemes, és biztonságot jelent. Azon felül bizonyosságom, hogy ha rá hallgatok, nem tévedek el, illetve, ha eltévedek, visszavezet! És ez sokkal fontosabb, mint az, hogy nem tévedhetek el. Uram, Istenem, Szent Fiadba vetett hitemben segíts, hogy megengedőn rábízni tudjam magam, ne féljek, ne rettegjek, bízni tudjak Benne, Aki ismer téged, és biztosan Hozzád vezet engem! Ámen