Egyetlen Krisztus, Akiben teljes egységben az anyagi valóság és Isten léte, a Lélek.
1Jn 5,5-13 - Ki más győzi le a világot, mint aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek az, aki tanúskodik arról, hogy a Lélek igazság. Mert hárman vannak, akik tanúskodnak: a Lélek, a víz és a vér; és ez a három egy. Ha az emberek tanúságát elfogadjuk, Isten tanúsága nagyobb. S Isten tanúsága az, hogy tanúságot tett az ő Fiáról. Aki hisz Isten Fiában, az magában hordozza Isten tanúságát. Aki nem hisz a Fiúnak, hazugnak tartja őt, mert nem hisz abban a tanúságban, amelyet Isten tett az ő Fiáról. A tanúság pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk. És ez az élet az ő Fiában van. Akiben a Fiú van, annak van élete; akiben nincs Isten Fia, annak nincs élete. Ezeket azért írom nektek, hogy tudjátok: nektek, akik hisztek Isten Fiának nevében, örök életetek van.
Lk 5,12-16 - És történt, hogy amikor egy városban volt, íme, egy leprás férfi meglátta Jézust, arcra borult, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: „Uram! Ha akarod, te megtisztíthatsz engem.” Ő pedig kezét kinyújtva megérintette őt, és szólt: „Akarom, tisztulj meg!” Azonnal eltávozott róla a lepra. Erre ő meghagyta neki, hogy senkinek se szóljon, hanem „menj, mutasd meg magadat a papnak, és mutass be áldozatot tisztulásodért, amint Mózes rendelte, bizonyságul nekik.” De a híre annál jobban elterjedt. Sok ember gyűlt össze, hogy hallják őt, és meggyógyuljanak betegségeikből. Ő azonban visszavonult a pusztába, és ott imádkozott.
Egyetlen Krisztus, Akiben teljes egységben az anyagi valóság és Isten léte, a Lélek. De nem úgy, hogy elkülönítse a kettőt egymástól, hanem pontosan úgy, hogy egyesítse azt, ami a természetes, azzal, ami a természetfölötti.
Jézus az, Akiben garantált az a megugrás, attól, ami emberi természetünkben lehetséges - akár fizikailag, biológiailag, kémiailag, vagy akár filozofikusan; tőle kezdődően az ember számára már nincs olyan, ami lehetetlen. Már az is lehet, ami e világi korlátaink, korlátozottságaink, törvényeinken felül is lehetséges. A Rejtőzködő Valóság is már része a világunknak! Aki felette áll a világ lehetőségein, az legyőzheti a világot, pontosan az által, hogy látható számára az, ami e fölött lehet, ettől kezdve már reménye, hite van arra, hogy megugorhatja azt, ami ma érzékelhetőségünk felettien valóság. Ez az Isten dimenziója. Ahova Jézus az – egyedüli esély, lehetőség - aki belekapcsol, mert Ő az Aki azt képes megmutatni, ereklyéje, hordozója a titoknak, a titokzatosnak. Isten a maga dimenzióit a világ számára Jézusban fedi fel, ossza meg az emberrel, hogy hitet, reményt adjon a számunkra, hogy van életünk. Nem marad már megválaszolatlan, nem értelmetlen számunkra az a kérdés többé, hogy minek születtem meg? A válasz: hogy életünk legyen, lehessen Istenben.
E világra született ember Isten akaratából születik, hogy élete lehessen Benne. Mégis, bár Isten vágyakozik erre az egységre, megengedi az embernek, hogy elutasítsa, vagyis, a szabad akaratával eldöntse, akarja ezt, vagy sem. Feltehetem azt a kérdést, hogy miért engedi meg az Isten, hogy erről az ember maga döntsön, amikor nincs minden válasznak a birtokában, ahhoz, hogy dönthessen helyesen, egyértelműen, bizonyossággal. Azonban a válasz úgy fogalmazódik meg bennem, hogy pontosan azért, mert ez a döntés a jelenlegi dimenziókon felüli létezéséről való döntésének a lehetősége az embernek, nem lehet más eszköze, mint a hit, és a remény bizonyossága.
Amikor azt mondom, hogy szeretet az Isten, akkor az e világi természetemben megfogható szeretet élményen felüli élményre kell gondolnom. Vagyis, ami hit és reménykedés nélkül már nem lehetséges. Ugyanis matematikailag, fizikálisan nem igazolható, meg nem fogható, ki nem tapintható, meg nem vásárolható. Hinnem, hogy elérhessem muszáj, hogy van olyan szeretet, ami értékeimen – és minden e világi értéken - felüli módon értékelni képes engem. Tehát az én értékem, minden egyes ember értéke nagyobb annál, mint amit maga, vagy a másik ember, e világ keretei között értékké tehet! Istennek nevezem azt, Akiben értékálló vagyok, Aki örök, és értékrendje is örökkévaló. Vagyis a hitem, és a reményem abban az Isten szeretetben való, ami megemel, elemel e világi szeretet kötelékemtől, felszabadít e világban megfogható, megmagyarázható valóságomtól, és már is élek abban az örökkévaló térben.
Igen, Isten tanúsága pedig az, hogy „Isten örök életet adott nekünk. És ez az élet az ő Fiában van. Akiben a Fiú van, annak van élete; akiben nincs Isten Fia, annak nincs élete.”
Tulajdonképpen, ahogy visszaolvasom azt, amit a mai Szentírás értelmezéseként leírtam, rádöbbenek, hogy ez önmagában is már egy csoda, mert erre nekem nincs papírom. Vagyis, hogy nem a tanulmányaim alapján – a vér és a víz – erejével mondom, írom le ezeket a gondolatokat, amiből egyedül az a magyarázat marad, hogy Isten élményem, Isten tapasztalatom nyomán vagyok rá képes. Így a Lélek működése az, ami e gondolatokat kelti bennem, és váltja e világi valósággá, hogy leírom. Isten válik e világ részévé ezen írás által. Ha ezt így látom meg, akkor az ennek nyomán feltörő hála, öröm érzése Istendicsőítésem. Mi másért is vagyok, érdemes lenni ebben a világban, ha nem azért, hogy Istent megdicsőítsem, Isten megdicsőüljön általam, így válok a teremtés jó részévé – remélem, és hiszem – vágyom is rá.
Az által, hogy ebbe a feladatba beleállok, nem megkerülve és nem kitérve e feladat elől, tulajdonképpen rajtam teljesül az a csoda, ami az evangéliumi lepráson, annak gyógyulását okozhatta. Igen, én, engem tisztít meg Isten az által, hogy a rám bízott feladatot, Isten akaratát elvégzem. Nem tudom, hogy más számára milyen jelentőségű ez, amit ma megelmélkedtem. Nem is érdekel, Isten Szent Lelkére bízom ennek sorsát, Őt kívánom azzal szolgálni, hogy Róla és Vele elmélkedem, hogy én közelebb kerüljek Hozzá, Vele váljak minden egyes nappal, és minden egyes lelki imádságommal eggyé. Megtisztulni, Isten arcúvá válni, istenülni vágyom! Legyek Uram a tiéd, és benned teljessé! Ámen
